A vers adatlapjához kattintson ide.
Még-is azonról.
1 OH én kegyelmes Iſtenem.
2 Mely igen meg-verél engem,
3 Kegyelmezz-meg már énnékem
4 ne hadgy bünömben el-veſznem.
5 Nem tagadom mert vétkeztem,
6 Hitemet ſokſzor meg-ßegtem
7 Rút fertelmes vólt életem,
8 Kiért lám im meg-fizettem.
9 Légyen azért elég immár,
10 Sok búm, és ſzenvedtem nagy kár,
11 Rút ſzégyen, ki mint hegyes aár,
12 lel-kemben keſerveſen jár.
13 Hol a’ te irgalmaſságod?
14 Mel-lyel vertedet gyógyitod,
15 Hol a’ te erös jobb karod?
16 Mellyel hived ſzabaditod.
17 Régen Dávidot Saultúl
18 ſzabadi-tád, mentéd bútúl,
19 Noha ſokſzor vétett rútúl,
20 Kiért mog-verted a-zontúl.
21 Ellened való ſok vétkem,
22 Mint Dávidé ollyan nékem,
23 Mellyért a’ mint én azt vélem,
24 Veſzett keſer-ves életem.
25 De te Dávid jó Iſtene,
26 Ki az ö ſzerencséjére,
27 Vetettél bút én fe-jemre,
28 Térj hozzám már kegye-lemre.
29 Bünömön talált búm után,
30 Kö-nyörüly lelkem fájdalmán,
31 Tégy ſzégyent azok orczáján,
32 Kik rám dühöttek méltatlan.
33 Engem penig boſzſzújokra,
34 E-mely fel jó állapotra,
35 Ne teſsék az hogy hejába,
36 Biztam dolgomat, magadra.
37 Kiért a’ mig élek itten,
38 Dicsir-lek felséges Iſten,
39 Ki könyörülſz illy veſzetten,
40 Aldott légy örökké, Amen.
Copyright (C) H. Hubert Gabriella, Horváth Andor, Horváth Iván, Seláf Levente 1979-2024.