Balassi Bálint, Ó, szent Isten, kit kedvedben, mint kegyes kebledben (RPHA 1130)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Ó, Szent Isten, kit kedvedbe, mint kegyes kebledbe egyszer már bevettél,
Annak szíve bátor, kedve víg, mert nincs félelme, rakva igaz hittel,
Ördög, ellenség, sok bú, szegénység nem árthat, mert teljes reménységgel.

Mint nagy szál kő, úgy megáll ő, kárán nem törődő, mindent könnyen szenved,
E világot, testi sok jót gyűlöl, mint nagy gondot, s azokban nem eped,
De mennyországra, mint főbb javára, hal, vész, s arra minden kedve gerjed.

Ha vétni mér, mindjárt megtér, s ha a bűn hozzáfér, nem esik kétségben,
Isten lelke mert vezére, viseltetik teste angyalok kezében,
Ójják lábait, mint szemük fényit, hogy valamint ne üsse a kőben.

Ó, Szent Isten, mind éltünkben, s mind holtunk idején egyedül reményünk,
Te vagy éltünk, Benned halunk, Rajtad áll, minekünk mikor leszen végünk,
Testünk romolván, szent országodban Általad leszen gyönyörű éltünk.

Hogy Tégedet, élő Istent, szívünk kedve szerént szolgáljon, s tiszteljen,
Jó egészség, szent békesség, és kedves kegyesség szálljon miközénkben,
Véletlen halál, ki reánk őrt áll, ne fojtson meg hirtelen éltünkben.