Balassi Bálint, Segélj meg engemet, én édes Istenem (RPHA 1212)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Segélj meg engemet, én édes Istenem
RPHA-szám: 1212
Szerző: Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: A Noé bárkájából elrepült galamb állapotjához hasonlítván állapotját, kéri Istent
A szereztetés ideje: 1589 vagy azelőtt
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a6
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Dallam: Bizonytalan, hogy a verset énekelték-e.
Terjedelem: Terjedelem: 9 versszak
Műfaj: [ vallásos (001) > nem história (003) > mindennapi v. ünnepi lelki ének (025) > könyörgés (038) ]
Felekezet: 84% protestáns (16 db) 11% katolikus (2 db) 5% világi (1 db)
Változatok:

Balassi Bálint-Rimay János: Balassa Balintnak istenes, Bécs, 1633 (RMNy 1599), p. 42. [betűhű átirat]

Balassi Bálint és, Lőcse, 1670 (RMNy 3665, RMK I 1106/A), p. 45. [digitalizált] [betűhű átirat]

Balassi Bálintnak es, Lőcse, 1671 (RMNy 3667, RMK I 1119/A), p. 68. [betűhű átirat]

Balassa Balintnak, es, Kolozsvár, 1677 (RMK I 1212/A), p. 40. [digitalizált] [betűhű átirat]

Balassa Bálintnak istenes, Nagyszombat, 1699 (RMK I 1546/C), p. 42. [digitalizált] [betűhű átirat]

Balassa Bálintnak és, Kolozsvár, 1669-1677 (HH 3), p. 42. [betűhű átirat]

Mátray-kódex, 1677 után (Stoll 104), f. 78v.

Az nehai Tekintetes, Kassa, 1665 (RMNy 3195, RMK I 1023/B), p. 84.

Az néhai tekintetes, Pozsony, 1683 körül (RMNy 3650, RMK I 1108/A), p. 60.

Balasi Bálintnak, es, Pozsony, 1676 (RMK I 1207), p. 80. [digitalizált]

Balassa Bálint és, Kolozsvár, 1681 (RMK I 1258), p. 41.

Balasi Balintnak és, Lőcse, 1683 (RMK I 1303), p. 61.

Balassa Balintnak; es, Kolozsvár, 1691 (RMK I 1405), p. 41.

Balasi Balintnak, és, Lőcse, 1693 (RMK I 1439), p. 49.

Balassi Bálint és, Lőcse, 1695 (RMK I 1476/A), p. 49.

Balassi Bálint és, Lőcse, 1698 (RMK I 1529/A), p. 49. [digitalizált]

Balasi Balintnak, es, Lőcse, 1700 (RMK I 1562), p. 53. [digitalizált]

Balássa Bálintnak Istenes, Bártfa, 1660 körül (RMNy App. 158, RMNy 2890, RMK I 1573), p. 84.

Balassi Bálint és, Kolozsvár, 1701 (RMK I 1623), p. 44. [digitalizált]

Kritikai kiadás: BÖM 1. 82
Hasonmás-kiadás: Változatok:
Digitalizált példány: Változatok:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: OTKA K135631
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Segélj meg engemet, én édes Istenem:
Reménytelenségben ne hagyj elsüllyednem!
Ím minden elhagyott, nincsen hova lennem,
Nem tudok mit tennem.

Sok nyavalya miatt apadott hitemet
Most többítsd meg bennem, segélvén engemet,
Kit e világ utál csúfolván engemet,
Veszett életemet.

Mint galamb, ki Noé bárkájából repült,
Nagy vízözön miatt meg' bárkára került,
Szájában ágat hozván tetejére, ült
Ki zöld ággal újult.

Szintén úgy most lelkem ő nagy ínségében
Meg' Tereád került kénytelenségében,
Noha elhagyott volt, most reménylettében
Rád szállott hitében.

Új könyörgést hozott neked új ág helyett,
Ki jó reménységgel virágzott, zöldellett,
S adja ő magát is kezedbe emellett,
Így vár bárkád felett.

Mintegy nagy bárkádba, vedd be azért szegént
Jó áldomásodba fogadásod szerént,
Hogy a kétség miatt el ne hagyjon megént
Téged, Szentséges Fént.

Kiből, Uram, Neked, de mi hasznod lenne,
Ha a kétség miatt ő pokolra menne?
Lám már megváltottad, hogy ne égne benne,
Sőt jót érdemlene.

Régen egy galambot, ha Noé megtartott,
Hát hogy hagynál engem, kit Fiad megváltott,
Ki Tégedet régen keresvén kiáltott,
Szíve szerint áldott.

Segélj azért engem, kegyelmes Istenem,
Örvény fenekére ne hagyj alámennem,
Kiért amíg élek, kész vagyok hű lennem,
Nagy háladást tennem,
Szent Neved dicsérnem.