| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Segélj meg engemet, én édes Istenem |
| RPHA-szám: | 1212 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | A Noé bárkájából elrepült galamb állapotjához hasonlítván állapotját, kéri Istent |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 82 |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Segélj meg engemet, én édes Istenem:
Reménytelenségben ne hagyj elsüllyednem!
Ím minden elhagyott, nincsen hova lennem,
Nem tudok mit tennem.
Sok nyavalya miatt apadott hitemet
Most többítsd meg bennem, segélvén engemet,
Kit e világ utál csúfolván engemet,
Veszett életemet.
Mint galamb, ki Noé bárkájából repült,
Nagy vízözön miatt meg' bárkára került,
Szájában ágat hozván tetejére, ült
Ki zöld ággal újult.
Szintén úgy most lelkem ő nagy ínségében
Meg' Tereád került kénytelenségében,
Noha elhagyott volt, most reménylettében
Rád szállott hitében.
Új könyörgést hozott neked új ág helyett,
Ki jó reménységgel virágzott, zöldellett,
S adja ő magát is kezedbe emellett,
Így vár bárkád felett.
Mintegy nagy bárkádba, vedd be azért szegént
Jó áldomásodba fogadásod szerént,
Hogy a kétség miatt el ne hagyjon megént
Téged, Szentséges Fént.
Kiből, Uram, Neked, de mi hasznod lenne,
Ha a kétség miatt ő pokolra menne?
Lám már megváltottad, hogy ne égne benne,
Sőt jót érdemlene.
Régen egy galambot, ha Noé megtartott,
Hát hogy hagynál engem, kit Fiad megváltott,
Ki Tégedet régen keresvén kiáltott,
Szíve szerint áldott.
Segélj azért engem, kegyelmes Istenem,
Örvény fenekére ne hagyj alámennem,
Kiért amíg élek, kész vagyok hű lennem,
Nagy háladást tennem,
Szent Neved dicsérnem.
Segélj meg engemet, én édes Istenem:
Reménytelenségben ne hagyj elsüllyednem!
Ím minden elhagyott, nincsen hova lennem,
Nem tudok mit tennem.
Sok nyavalya miatt apadott hitemet
Most többítsd meg bennem, segélvén engemet,
Kit e világ utál csúfolván engemet,
Veszett életemet.
Mint galamb, ki Noé bárkájából repült,
Nagy vízözön miatt meg' bárkára került,
Szájában ágat hozván tetejére, ült
Ki zöld ággal újult.
Szintén úgy most lelkem ő nagy ínségében
Meg' Tereád került kénytelenségében,
Noha elhagyott volt, most reménylettében
Rád szállott hitében.
Új könyörgést hozott neked új ág helyett,
Ki jó reménységgel virágzott, zöldellett,
S adja ő magát is kezedbe emellett,
Így vár bárkád felett.
Mintegy nagy bárkádba, vedd be azért szegént
Jó áldomásodba fogadásod szerént,
Hogy a kétség miatt el ne hagyjon megént
Téged, Szentséges Fént.
Kiből, Uram, Neked, de mi hasznod lenne,
Ha a kétség miatt ő pokolra menne?
Lám már megváltottad, hogy ne égne benne,
Sőt jót érdemlene.
Régen egy galambot, ha Noé megtartott,
Hát hogy hagynál engem, kit Fiad megváltott,
Ki Tégedet régen keresvén kiáltott,
Szíve szerint áldott.
Segélj azért engem, kegyelmes Istenem,
Örvény fenekére ne hagyj alámennem,
Kiért amíg élek, kész vagyok hű lennem,
Nagy háladást tennem,
Szent Neved dicsérnem.