MAS.

Ebben az Noé bárkájábol el repült Galamb állapattyához haſonlitván állápattyát, kéri Istent, hogy életének ſürü nagy veſzélyben oncha-reá kedvet s-áldáſának bárkájában való be fogadáſával, menche meg ſok kiſirtettöl fejét.

1 SEgélly meg engemet én édes Iſtenem,
2 Reméntelenſégemben ne hadgy el ſil-lyednem,
3 Im minden el hagyott ninchen hová lennem,
4 Nem tudok mit tennem.

5 Sok nyavalya miat apadott hitemet,
6 Moſt többich meg bennem ſegélvén enge-met,
7 Kit ez világ által chufolván enge-met,
8 Veſzet életemet-

9 Mint Galamb ki Noé bárkájából el repült,
10 Nagy viz özön miat meg bárkára került,
11 Szájában ágat hozván megh te-tejére ült,
12 Ki Zöld ággal úyúlt.

13 Szintén úgy moſt lelkem ö nagy in-ſégében,
14 Megh te reád került kételen-ſéghében,
15 Noha el hagyott vólt: Moſt re-ménlettében,
16 Rád ſzállott hütiben.

17 Vy könyörgéſt hozott néked uy ágh helyett,
18 Ki jó reménſéggel virágzott ſ-zöldellet,
19 S-adgya ö magát-is kezedben ez mellet,
20 Igy vár bárkád felett.

21 Mint eggy nagy bárkádban vedd bé azért ſzegént,
22 Jó áldomáſodban fogadá-ſod ſzerént,
23 Hogy az kétſég miatt el ne hadgyon megént,
24 Téged ſzentſéges fént.

25 Kiböl Vram néked de mi-haſznod lenne,
26 Ha az kétſégh miat ö pokolra menne,
27 Lám már megh váltottad hogy ne égne benne,
28 Söt jót érdemlene.

29 Regen eggy Galambot ha Nóé meg tartott,
30 Hát hogy hadnál engem kit Fiad megh váltott,
31 Ki tégedet régen kereſvén kiáltott,
32 Szive ſzerint áldott.

33 Segélly azért engem kegyelmes, Iſtenem,
34 Eörvény fenekére ne hadgy alá mennem,
35 Kiért az migh élek kéſz vagyok hü lennem,
36 Nagy háláadáſt tennem,
37 Szent neved dichir-nem.