Németi Ferenc, Nagy keserves szívvel könyörgének (RPHA 1035)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Nagy keserves szível könyörgének
Az istennek zsidó népek az ő rabságokban,
Mikor pogányok miatt valának nagy kénban.

Ezt hallottuk, Uram, régtől fogva,
Atyáink és heszéllették nekünk ezt bizonnyal,
Az mit ő idejekben régen cselekedtél.

Merk az te népedért pogányokat hi kergetted,
Kánaán földéből kivesztetted,
És helyekben plántáltad az te népeidet.

Elégetéd, pusztítád pogányokat és elrontád,
Elterjesztéd penig népeidet,
Mert nem ő fegyverekkel vöttét meg a földet.

Tulajdon erejekkel, hatalmokkal, érdemekkel
Nem bírhatták az ígéret földét,
Nem mertek erőjekkel lelkét, idvösségét.

Ígéret földére te erőddel bejutottak,
Idvösségöket nyerték Krisztusért,
Mert az te szerelmedből megszánád te õket.

Felséges Úristen, mi királyunk, mi istenünk,
Te vagy atyánk, te segítsz meg minket,
Mert csak te végezéd el mi idvösségünket.

Ellenségünket mi meggyőzhetjük te erõddel,
Mint az apró port mind elhintetjük,
Szent nevedbe bíztunkban őket megtapodjuk.

Reménségünk mert nincsen mi erőnkben,
Fegyverünkbe, sem lovunkban, sem erős váragban,
Nem lehet győzedelem soha mert azokban.

Ellenségtől mert minket te mentesz meg,
Csak egyedül te idvözítesz az te erőddel,
Ellenség fegyverétől csak te szabadítasz.

Nagy szégyennel mirólunk visszafordul az pogánság,
Temiattad megromol hatalma,
Mi ezért neked, Uram, leszünk hálaadásban.

Csak téged mi tisztelünk, kegyes Atyánk,
Mindenkoron csak tebenned bízunk szen fiadért,
A mi idvösségünket csak reád támasztjuk.

Szidalmat peniglen, ím, mást tűrünk,
Tüzet, fegyvert, tömlöcöket, kemény rabságokat,
Mint ártatlan bárányok nyúzatunk, vágatunk.

Sírván azért könyörgünk, nyomorultak,
Kesetedtek, ez világrúl elvettetött árvák,
Mire vetsz el előled, mi szerelmes Atyánk.

Ím, mely igen minket szégyenítél, keserítél,
Szidalommal szinte elburítál,
Nem hordosz zászlót immár mi seregünk előtt.

Vinni sem akarsz már miérettünk,
Sőt, elfuttatsz az mi ellenségünk elõtt minket,
Azokkal dúlatsz, vágatsz kik gyűlölnek téged.

Miként az juhokat ellenségnek ételökre,
Most prédául adsz minket halálra,
Pogán nemzeket közé hordatol rabságra.

Miként az elvetött marhát, minket árunk nékül,
Adál pénz nékül, mint rabokat,
Még csak kótyavetyére minket sem hányatál.

Szidalommá től minket mindazoknál,
Kik környölünk mi szomsédságinknak hívattatnak,
Csúfságra, nevetségre pogányoknak adál.

Közbeszéddé től minket pogányoknak,
És világnak csudájává, messzéjévé tevél,
Minden nap szidalommal illetünk, bosszúval.

Nagy szemérem orcánkat már befogta
Ellenségnek ő szidalma és nagy káromlása,
Szinte földig gyaláza pogányok rútsága.

Noha mindez nyavalák ránk omlanak,
De azért mi szent nevedről el nem feleköztünk,
Segítséget sem kértünk idegen istentől.

Te tudod, nagy Úristen, hogy mi bálvánt nem imádtunk,
Mert megbüntettél volna te ezért,
Miérthogy jól értetted minden titkainkat.

Az te fogadásidban sem kétségben mi nem estünk,
Hitlenséggel téged nem bántottunk,
El nem szakadt tetőled az mi bizodalmunk.

Noha minket még megrontál és kegyetlen népek között,
Halál árnékában vetél minket,
De az te igéd mellől mi el nem távoztunk.

Semmi titkos bőn el nem rejtezhetik teelõtted,
És semmi bűnt te nem hadsz büntetlen,
Azért titkon nem merjük tartani bűnünket.

Ezzel bizoníttatik, hogy mi te népeid vagyunk,
Szerelmes fiajid, örökösid,
Mert az Krisztus Jézussal szenvedünk, öletünk.

Miként az mi fejünket, igazságot itt ez földen
Nyomorgatá az mi bűneinkért,
Így a megmaradott bűnt az tagokba vered.

Mint az mészárszékre való juhok,
Minden napon teéretted kénzatunk, öletünk,
Te kegyetlen hóhérid dúlnak és prédálnak.

Ez világnak mosléki és rútsági vagyunk,
Itt a földen az fattyak örökségében,
Hogy az bűn, ördög, világ, test ellen bajt vívunk.

Serken fel azért immár, mit aluszol, ó, Úristen,
És ne vess el minket színed elől,
Mért fordítád el tőlünk nagy kegyes orcádat.

Miért feledközel romlásunkról, rabságunkról,
És as mi nagy szörnyű éhségünkről,
Nám, te minket kötöttél örökké magadhoz.

Soha bizony mi tőled el nem futunk,
Ha még szinte megölendesz, vagy szörnyen kénoztatsz,
Halálig benned bízunk, mert kegyes Atyánk vagy.

Noha most egy kevéssé felgerjedett te haragod
És mireánk áradott ostorod:
De örök szerelmeddel beöleltél minket.

De csak mint az jó barebél, az mi kemény bűneinket,
Szerelmedből az sok háborúval,
Az Krisztus sebeivel gyógyítasz bűnünkből.

Méhedben hordozsz minket és felírtál tenyeredre,
Mint szemed fénit minhet úgy őrizsz,
Semmi történet rajtunk soha nem eshetik.

Mert hajunk szálát is megszámláltad,
A Krisztushoz minket szaptál minden dolgainkban,
Szinte úgy leszen dolgunk, mint az mi fejünknek.

Itt Krisztus nyomorgaték, feltámada dicsőségre,
Szinte így mij is itt nagy ként vallunk,
De isten országában örökké vigadunk.

Szinte elszárasztotta nagy félelem életünket,
Elkeseredett immár mi szívünk,
Csak tereád, szent Atyánk, kell minehünk esnünk.

Nám, ezt te megfogadtad, hogy mindenkor te meghallgatsz,
Jelen lészesz velünk, fiaiddal,
Azért láss most is hozzánk ily nagy nyavalyánkban.

Mint az oroszlányoktól az Dánielt megőrizted,
És az három férfiat az tűzben,
Szinte így most is minket megőrizhetsz, Isten.

Azért kérünk téged, szabadíts meg szent nevedért,
Hitetlenek miá hogy ne veszszünk,
Ó, szerelmes szent Atyánk, állj bosszút miértettünk.

Hogy megmaradhassunk, és tégedet szent fiaddal,
Szentlélekkel mi megesmerhessünk,
Mindörökkön örökké téged dicsérhessünk.