| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Tekints reánk immár, nagy Úristen, a mennyégből |
Változat:
| |
| RPHA-szám: | 1368 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Magyarország siralma |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1526-1560 között |
| Pro domo: | Szombatosok ima- és énekeskönyve (S 441) p. 6B. |
Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 87 RMKT 6. 87 |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Tekénts reánk immár, nagy Úristen, a mennyégből,
A te dicsőséges templomodból,
Emlékezzél meg immár a te árváidról.
Miért hagyál miket ilyen igen megromlanunk,
Mi nemzetségünkben elpusztolnunk,
Miért távozál, Úristen, ily messze mitőlünk.
Tudjuk, hogy vétkeztünk, mert tégedet nem tiszteltünk,
Mint atyánkot, téged nem szerettünk,
Mint hatalmas urunkot, tégedet nem féltünk.
Azért kellj már tisztelnünk pogányokot, gyolkosokot,
Paráznákot, bálványimádókot,
Kiknek el kellj viselnünk kemény igájokot.
Elvövéd mitőlünk országunkot, királyunkot,
Földhöz veréd az mi koronánkot,
Színyed elől elvetéd mi áldozatunkot.
Megszűnék sok helyeken szent nevednek dicséreti,
Szép ifjaknak ékes éneklési,
Mert a bálványimádás tőled ezt érdemli.
Közölünk levágatál nagy sok gazdag főurakat,
Vitézeket, erős férfiakat,
Kiknek kövér testekvel hízlalál vadakat.
Közölünk rabbá tevél sok menyeket, özvegyeket,
Gyermekeket, gyönge szép szüzeket,
Mind a mi bűneinkért fizetéd ezeket.
Mindezekből ismerjük bűneinkek súlyosságát,
Haragodnak rettenetes voltát,
Mert látjuk fölségednek már bosszúállását.
Eltávozék mitőlünk jó, nagy Isten, mi örömünk,
Nincsen immár semmi vigasságunk,
Siralomra fordula a mi nyájasságunk.
De mégis nincs mit tennünk, csak tehozzád kell folyamnunk,
Mert jól látjuk, hogy mind el kell vesznünk,
Ha a mi bűneinkből hozzád meg nem térünk.
Emlékezzél meg rólunk, hogy mi földből teremtettünk,
Ördög mia bűn alá vettettünk,
Mint az árnyék, elmúlik mi gyarló életünk.
De a te jóvoltodból kárhozatban nem hagyattunk,
Te szent fiad által megváltattunk,
Bűntől, örök haláltúl már megmenekedtünk.
Támadj fel azért immár, nagy Úristen, mimellettünk,
A te kezeidet nyojts ki rajtunk,
És ne vess el előled, kik megnyomorodtunk.
Lássák meg az pogányok, hogy mireánk gondot viselsz,
Kiket te szent igédvel legeltetsz,
És noha megbántottunk, de tőled el nem vetsz.
Mert látod, elhagyattunk és csak tereád maradtunk,
Nyavalyások, tudatlanak vagyunk,
És, elhagyott árváknak, csak te vagy oltalmunk.
Dicsértessél mennyégben, Szentháromság egy fölségben,
Ki megvigasztalsz minket lelkünkben,
Noha gyötretünk mostan itt a mi testünkben.
Tekénts reánk immár, nagy Úristen, a mennyégből,
A te dicsőséges templomodból,
Emlékezzél meg immár a te árváidról.
Miért hagyál miket ilyen igen megromlanunk,
Mi nemzetségünkben elpusztolnunk,
Miért távozál, Úristen, ily messze mitőlünk.
Tudjuk, hogy vétkeztünk, mert tégedet nem tiszteltünk,
Mint atyánkot, téged nem szerettünk,
Mint hatalmas urunkot, tégedet nem féltünk.
Azért kellj már tisztelnünk pogányokot, gyolkosokot,
Paráznákot, bálványimádókot,
Kiknek el kellj viselnünk kemény igájokot.
Elvövéd mitőlünk országunkot, királyunkot,
Földhöz veréd az mi koronánkot,
Színyed elől elvetéd mi áldozatunkot.
Megszűnék sok helyeken szent nevednek dicséreti,
Szép ifjaknak ékes éneklési,
Mert a bálványimádás tőled ezt érdemli.
Közölünk levágatál nagy sok gazdag főurakat,
Vitézeket, erős férfiakat,
Kiknek kövér testekvel hízlalál vadakat.
Közölünk rabbá tevél sok menyeket, özvegyeket,
Gyermekeket, gyönge szép szüzeket,
Mind a mi bűneinkért fizetéd ezeket.
Mindezekből ismerjük bűneinkek súlyosságát,
Haragodnak rettenetes voltát,
Mert látjuk fölségednek már bosszúállását.
Eltávozék mitőlünk jó, nagy Isten, mi örömünk,
Nincsen immár semmi vigasságunk,
Siralomra fordula a mi nyájasságunk.
De mégis nincs mit tennünk, csak tehozzád kell folyamnunk,
Mert jól látjuk, hogy mind el kell vesznünk,
Ha a mi bűneinkből hozzád meg nem térünk.
Emlékezzél meg rólunk, hogy mi földből teremtettünk,
Ördög mia bűn alá vettettünk,
Mint az árnyék, elmúlik mi gyarló életünk.
De a te jóvoltodból kárhozatban nem hagyattunk,
Te szent fiad által megváltattunk,
Bűntől, örök haláltúl már megmenekedtünk.
Támadj fel azért immár, nagy Úristen, mimellettünk,
A te kezeidet nyojts ki rajtunk,
És ne vess el előled, kik megnyomorodtunk.
Lássák meg az pogányok, hogy mireánk gondot viselsz,
Kiket te szent igédvel legeltetsz,
És noha megbántottunk, de tőled el nem vetsz.
Mert látod, elhagyattunk és csak tereád maradtunk,
Nyavalyások, tudatlanak vagyunk,
És, elhagyott árváknak, csak te vagy oltalmunk.
Dicsértessél mennyégben, Szentháromság egy fölségben,
Ki megvigasztalsz minket lelkünkben,
Noha gyötretünk mostan itt a mi testünkben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.