| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 80 |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
A Te nagy nevedért tarts meg, én Istenem,
Győzhetetlen erőddel állj bosszút értem,
Hallgasd meg már sok imádságimat, Uram, nekem,
Ne feledkezzél teljességgel így el énfelőlem,
Bizonyos reménységem,
Segélj, most ideje, légy jelen nekem.
Énreám mert nagy sokan most feltámadtak,
Olyanok kik Veled semmit nem gondolnak,
Sürgetik lelkemet, mert szörnyű halálomra járnak,
Én pedig segítségül csak téged egyedül várlak,
Ím, majd elfogyatnak,
Ha elhagysz és torkukba vetsz azoknak.
Én életemet, Uram, Te támogatod,
Búval borult lelkemet megvigasztalod,
Ellenségimnek a kölcsönt Te bőven megadod,
Igazságoddal az álnok szíveket is megrontod,
S nyilván megbizonyítod,
Hogy segéli a hű embert jobb karod.
Teneked akkor hálát adok örömmel,
Áldozom szívem szerint szép dicsérettel,
A Te felséges nagy nevedet áldván tisztelettel,
Mint te-teremtetted ember, ha járhatok bátor szívvel,
Dicsérlek énekkel,
Hogy veszteket láthattam két szememmel.
A Te nagy nevedért tarts meg, én Istenem,
Győzhetetlen erőddel állj bosszút értem,
Hallgasd meg már sok imádságimat, Uram, nekem,
Ne feledkezzél teljességgel így el énfelőlem,
Bizonyos reménységem,
Segélj, most ideje, légy jelen nekem.
Énreám mert nagy sokan most feltámadtak,
Olyanok kik Veled semmit nem gondolnak,
Sürgetik lelkemet, mert szörnyű halálomra járnak,
Én pedig segítségül csak téged egyedül várlak,
Ím, majd elfogyatnak,
Ha elhagysz és torkukba vetsz azoknak.
Én életemet, Uram, Te támogatod,
Búval borult lelkemet megvigasztalod,
Ellenségimnek a kölcsönt Te bőven megadod,
Igazságoddal az álnok szíveket is megrontod,
S nyilván megbizonyítod,
Hogy segéli a hű embert jobb karod.
Teneked akkor hálát adok örömmel,
Áldozom szívem szerint szép dicsérettel,
A Te felséges nagy nevedet áldván tisztelettel,
Mint te-teremtetted ember, ha járhatok bátor szívvel,
Dicsérlek énekkel,
Hogy veszteket láthattam két szememmel.