MAS

Ebben a’ Noe bárkájá- ból el-repült Galamb álla- pottyához haſonlitván ál- lapottyát, kéri Iſtent, hogy életenek sürü nagy veſze- lyében ontsa reá kedvét ál- dásának bárkájában való bé-fogadásával mentse meg ſok kiſirtettöl fejét.

1 Segély-neg engemet én édes Iſtenem,
2 Remén-telenségben ne hadgy el-ſillyednem,
3 Im minden el-hagyott: Nintsen hová lennem,
4 Nem tudok mit tennem.

5 Sok nyavalya miatt apa-dott hitemet,
6 Moſt többits meg bennem, ſegélvén en-gemet,
7 Kit e’ világ utál, tsufolván engemet,
8 Veſzett életemet.

9 Mint Galamb, ki Noe Bárkájábol repült,
10 Nagy viz özön miatt meg bár-kára került,
11 Szájában ágat hozván, meg-tetejére ült,
12 Ki zöld ággal újult.

13 Szintén ugy moſt lelkem ö nagy inségében,
14 Meg te reád került kételenségé-ben,
15 Noha el hagyott vólt:moſt reménlettében,
16 Rád ſzállott hitiben.

17 Uj könyörgéſt hozott néked új ág helyett,
18 Ki jó reménſéggel virágzott, zöldellett,
19 S’ adgya ö ma-gát-is kezedbe e’ mellett,
20 Igy vár bárkád felett.

21 Mint egy nagy bárkád-ban ved bé azért ſzegént,
22 Jó áldomáſodban fogadá-ſod ſzerént,
23 Hogy a’ kétségmiat el ne hadgyon meg-ént,
24 Téged ſzentſęges fént.

25 Kiböl Uram néked de mi haſznod lenne?
26 Ha a’ kétség miatt ö pokolra menne,
27 Lám már meg-váltottad hogy ne égne benne,
28 Söt jót érdemlene.

29 Régen egy galambot ha Noe meg-tartott,
30 Hát hogy hadnál engem kit Fiad meg-váltott,
31 Ki téged ke-ſerveſen régen kiáltott,
32 Szi-ve ſzerént áldott.

33 Segély azért engem ke-gyelmes Iſtenem,
34 örvény fenekére ne hadgy alá mennem,
35 Kiért a’ mig élek kéſz vagyok hü lennem.
36 Nagy háládáſt tennem,
37 Szent neved ditsirnem.