MAS.

1 OH én kegyelmes Iſte-nem,
2 Melly igyen meg-verél engem,
3 Kegyelmezz-meg már énnékem,
4 Ne hag’ bünömben el-veſznem.

5 Nem tagadom mert vét-keztem,
6 Hitemet gyakran meg-ſzegtem,
7 Rut fertel-mes volt életem,
8 Kiért im lám meg-fizettem.

9 Légyen azért elég immár
10 Sok búm és ſzenvedtem nagy kár,
11 Rut ſzégyen, ki mint hegyes ár,
12 Lelkemben keſerveſſen jár.

13 Hol a’ te irgalmaſságod?
14 Kivel lelkünket gyogyitod,
15 Holot a’ te erös job karod?
16 Kivel hived ſzabaditod.

17 Régen Dávidot Saultul,
18 Szabaditád s’ menttéd bu-tul,
19 Noha ſokſzor vétet rú-[tul]
20 Kiért meg-verted azon-tul.

21 De te Dávid jó Iſtene,
22 Ki az ö ſzerencséjére,
23 Vetél en-gem gyötrelmére,
24 Térj hoz-zám már kegyelemre.

25 Bünömön talált búm u-tán,
26 Könyörüly lelkem faj-dalmán,
27 Tégy ſzégyent a-zok orczáján,
28 Kik rám dü-höttek méltatlan.

29 Engem penig boßßujok-ra,
30 Emelly fel jó állapatre,
31 Ne teſsék az hogy héjába,
32 Biztam magamat magadra.

33 Kiért a’ mig élek itten,
34 Dicsirlek felséges Iſten,
35 Ki könyörülſz illy veſzetten,
36 Aldott légy örökké, Amen.