Még is azonrol.

1 OH én kegyelmes Iſtenem,
2 Melly igen meg verél en-gem,
3 Kegyelmezz-meg már én-nékem,
4 Ne hadgy bünömben el-veſznem.

5 Nem tagadom mert vétkeztem,
6 Hitemet ſokßor meg ßegtem
7 Rut fertelmes volt életem,
8 Kiért lám im meg-fizettem.

9 Légyen azért elég immár,
10 Sok bum, és ſzenvettem nagy kár,
11 Rut ſzégyen, ki mint hegyes áár,
12 lel-kemben keſerveſen jár.

13 Hol a’te irgalmaſságod?
14 Mellyel vertedet gyogyitod,
15 Hol a’ te erös job korod?
16 Mellyel hived ſzaba-ditod.

17 Régen Dávidot Saultul,
18 Szaba-ditád, mentéd butul,
19 Noha ſok-ſzor vétett rutul,
20 Kiért meg-ver-ted azontul.

21 Ellened valo ſok vétkem,
22 Mint Dávidé ollyan nékem,
23 Melyért a’ mint én azt vélem,
24 Veſzett keſer-ves életem.

25 De te Dávid jo Iſtene,
26 Ki az ö ſzerencséjére,
27 Vetettél but én fe-jemre,
28 Térj hozzám már kegye-lemre.

29 Bünömön talált bum után,
30 Kö-nyörüly 1elkem fájdalmán,
31 Tégy ſzégyent azok orczáján,
32 Kik rám dühöttek méltatlan.

33 Engem penig boſzſzujokra,
34 E-mely-fel jo állapatra,
35 Ne teſsék az hogy hejába,
36 Biztam dolgomat magadra.

37 Kiért a’ mig élek itten,
38 Dicsér-lek felséges Iſten,
39 Ki könyörülſz illy veſzetten,
40 Aldott légy örök-ké, Amen.