MAS.

Hymni tres ad SS. Trinitatem,

I. ad Deum P.

1 A’ Szent Háromságnak elsö ße-méllye,
2 Atya Iſten dicsöséges felsége,
3 Mind e’ ſzéles világnak teremtöje,
4 Tekints reám illyen ve-ſzett ſzegényre.

5 Ments és vezeſs-ki Uram a’ ſok véſzböl,
6 Viſely gondot rolam te árvád felöl,
7 Ne ſzakadgyak-el tö-led Iſtenemtöl,
8 Segély kiáltok csak hozzád egyedül.

9 Veſzett fejemnek mert oly álla-pottya,
10 Mint hajónak kit el-vert tenger habja,
11 Nincs ſenki vezére, kormány tartója,
12 A’ sok viz közöt csak az edgy Iſten ójja.

13 Reméntelen mindeneknél éle-tem,
14 Látván veſztem, örül ſok el-lenségem,
15 Csóválván fejeket csú-folnak engem,
16 Barátim-is mind idegenek tölem.

17 Gondod nincs rám mert minde-nik azt tudgya,
18 Hogy eddig-is él-tem ki ki csudállya,
19 Ennek, ugy-mond, a’ mint vagyon ö dolga,
20 Le-hetetlen hogy ſenki ſzabaditsa.

21 De mind ennyi ſok háborúim-ban is,
22 Erzi lelkem hogy reménség kivül-is,
23 Csuda képpen még ki-menteſz végre-is,
24 Noha nem lá-tom moſt edgy csep módgyát-is.

25 Azért ez lelkem érzette ſok jó-dat,
26 Ne halogaſd-meg ſzabaditáſo-dat,
27 Mert ha el-veſzek-is Uram mi haſznod?
28 Azzal ugyan nem öreg-bül hatalmad-

29 De ha meg menteſz ez jók kö-vetkeznek,
30 Edgyik ez, hogy mind hóltomig dicsirlek,
31 máſik meg ez hogy azok-is meg-térnek,
32 Kik ſe-gedelmedröl kétségbe eſtek.

33 Terjezd-ki hát fényes orczád vi-lágát,
34 Szárazd azzal ſzemeim ned-ves vóltát,
35 Mert csak te fényed ſi-ralmat ſzáraſzthat,
36 Búból menthet jóra mindent fordithat.

37 Nabugodonozort hét eſztendö-re,
38 Vivéd iſmét királyi felségére,
39 Meg-ſzánván ſzemedet vetéd ſze-genyre,
40 Azért tekints reám is illy veſzetre.

41 Kiért velem edgyütt földi ke-rekség,
42 Dicsér téged ó mennyei nagy felség,
43 Veſzendönek ki vagy igaz ſegétség,
44 Dicsöſségeddel rak-va mind föld s’mind ég.