Hymni Tres ad S. S. Tri- nitatem. Primus ad Deum Patrem.

1 A’ Szent Háromságnak elsö ſzemélye,
2 Atya I-ſten ditsöſſęges felsége,
3 Mind e’ ſzéles világnak te-remtöje,
4 Tekints reám il-lyen veſzett ſzegényre.

5 Ments és vezeſs ki U-ram a’ ſok véſzböl,
6 Viſely gondot rolam te árvád fe-löl,
7 Ne ſzakadgyak el töled Iſtenemtöl,
8 Segély kiáltok tsak hozzád egyedül.

9 Veſzett fejemnek mert oly állapottya,
10 Mint hajo-nak kit el-vert Tenger habja,
11 Nints ſenki vezére, kormány tartoja,
12 A’ ſok véſz közt, tsak az egy Iſten oja.

13 Reméntelen mindenek-nél életem,
14 Látván veſz-tem, örül ſok ellenségem,
15 Tsoválván fejeket, tsufol-nak engem,
16 Barátim-is mind idegenek tölem.

17 Gondod nints rám mert mindenik azt tudgya,
18 Hogy eddig-is éltem ki ki tsudállya,
19 Ennek, ugy mond, a’ mint vagyon ö dolga,
20 Lehetetlen hogy ſenki ſzabaditsa.

21 De mind ennyi ſok há-boruimban-is,
22 Erzi lelkem hogy reménſęg kivül-is,
23 Tsuda-képpe[n] még ki men-teſz végre-is,
24 Noha nem látom moſt egy tsep mod-gyát-is.

25 Azért ez lelkem érzette ſok jodat,
26 Ne halogaſd meg-ſzabaditáſodat,
27 Mert ha el veſzek-is Uram, mi haſznod?
28 Azzal ugyan nem öregbül hatalmod.

29 De ha meg-menteſz ez jók következnek,
30 Edgyik ez, hogy mind holtomig ditsirlek,
31 Máſik meg ez, hogy azok-is meg-térnek,
32 Kik ſegedelmedröl kétség-ben eſtek.

33 Terjezd-ki hát fényes ortzád világát,
34 Szárazd az-zal ſzemeim nedves voltát,
35 Mert tsak te fényed ſiral-mat ſzárazhat,
36 Búból ment-het, jóra mindent fordit-hat.

37 Nabugodonozort hét eſztendöre,
38 vivéd iſmét Királyi felſęgére,
39 Meg-ſzánván ſzemedet vetéd ſzegényre,
40 Azért tekénts reám-is ily veſzetre,

41 Kiért velem edgyüt föl-di kerekség,
42 Ditsir téged, O mennyei nagy felség,
43 Vezſendönek ki vagy igaz ſegitség,
44 Ditsösegeddel rakva mind föld, s’ mind Eg.