Hymni Tres ad S. S. Trinitatem Primus ad Deum Patrem.

1 A’ Szent Háromſagnak elsö ſzemelye,
2 Atya Iſten ditsöſ-ſęges felsége,
3 Mind e’ ſzeles vi-lagnak teremtöje,
4 Tekints reám illyen veſzett ſzegéynre.

5 Ments és veſzeſs- ki Uram a’ ſok veſzböl,
6 Viſely gondot ro-lam te árvád felöl,
7 Ne ſzakad-gyak el töled Iſtenemtöl,
8 Segély kiáltok tsak hozzád egyedül.

9 Veſzett fejemnek mert oly ál-lápattya,
10 Mint hajonak kit el-vert Tenger habja,
11 Nints ſenkivezére, kormany tartója,
12 A’ ſok véſz közt, tsak az egy Iſten oja.

13 Reméntelen mindeneknél é-letem.
14 Látván veſztem, örül ſok ellenſęgem,
15 Tsoválván fejeket, tsufolnak engem,
16 Barátim-is mind idegenek tölem.

17 Gondod nints rám mert min-denik azt tudgya,
18 Hogy eddig-is éltem ki ki tsudállya,
19 Ennek, ugy mond, a’ mint vagyon ö dol-ga,
20 Lehetetlen hogy ſenki ſzaba-ditsa.

21 De mind ennyi ſok háboruim-ban-is,
22 Erti lelkem hoǵ’ remén- ſęg kivül-is,
23 Tsuda képpen még ki menteſz végre-is,
24 Noha nem látom moſt egy tsep modgyát-is.

25 Azézrt én lelkem érzette ſok jodat,
26 Ne hallogaſd meg ſzaba-ditáſodat,
27 Mert ha el- veſzek-is Uram, mi haſznod?
28 Azzal u-gyan nem öregbül hatalmod.

29 De ha meg-menteſz ez jók kö-vetkeznek,
30 Edgyik ez, hogy mind holtomig ditsirlek,
31 Máſik meg ez, hogy azok-is meg-tér-nek,
32 kik ſegedelmedröl kétſęg-ben eſtek.

33 Terjezd-ki hát fényes ortzádvilágát,
34 Szárazd azzal ſzemeim nedves voltat,
35 Mert tsak te fę-nyed ſiralmat ſzárazhat,
36 Búbol men*het jóra mindent fordithat.

37 Nabugodonozort hét eſzten-döre,
38 Vivéd iſmét Királyi felſę-gére,
39 Meg-ſzánván ſzemedet vetéd ſzegényre,
40 Azért tekénts reám-is illy veſzetre,

41 Kiért velem edgyütt földi ke-rekſęg,
42 Ditsir téged, O mennyei nagy felſęg,
43 Veſzendönek ki vagy igaz ſegitſęg,
44 Ditsöſſęged-del rakva mind föld, s’ mind Eg.