MAS.

Még-is bövebb ſzóval kérle- li Iſtennek haragját.

1 Oh én Iſtenem im mi történék én ſzegény fejemen,
2 Kit reménleni ingyen ſem tudtam vólna életemben,
3 Kiért tsak há-lát kell néked adnom, mert meg-érdemlettem.

4 Az elött való reám bo-tsátott kemény oſtoriddal,
5 Meg nem tanulék, s’ ihon mint járék veled én Uram-mal,
6 Még ſiints mit ten-nem, hozzád kell eſnem én imádságommal.

7 Ha ennél nagyobb oſtort botsát-is reám, meg-ér-demlem,
8 De kérlek Uram ſzintén a’ földhöz ne verj immár engem,
9 Szent fiad által lött igéretid juſſanak eſzedben.

10 Ne adgy felettéb a’ ki-ſértetre, tsak mig el-türhe-tem.
11 Mert nyilván látod gyarló vóltomat én édes I-ſtenem,
12 Ha el-hatz engem, oh hová legyek, kétségben kell eſnem.

13 Igaſságodat irgalmaſsá-god, kérlek, fellyül múllya,
14 Tsendeſzedgyék-meg ſze(n)t felségednek fel-gerjedt ha-ragja,
15 Szent Lelked által ſzegény lelkemnek légy vigaſztaloja.

16 Szintén el-fojtott, és majd meg eméſz engem a’ ſok vétek,
17 Tsak töled lehet vigaſztaláſa keſerves lel-kemnek,
18 Ne vond meg tehát kegyes Ur Iſten örö-mét ſzivemnek.

19 Te minden jóra fordit-hatod még az én bánati-mat,
20 Ne veſs-el azért Uram elöled: kérlek mutaſd-meg azt,
21 Hogy jó Iſten vagy és meg-halgatod fo-háſzkodáſimat.

22 Ezen-is kérlek ne tarts ſokáig rajtam haragodat,
23 Forditsad immár kegyel-meſſęgre boſzſzú-álláſidat,
24 Erdemem ſzerént ne bün-teſs engem te ſzegény ſzol-gádat.

25 Mi haſznod benne ha martalékja leſzek a’ Sátán-nak?
26 Hiſzem nem néki teremtettél vólt, hanem te magadnak,
27 Kin ſzenvedé-sét vallyon s’ hejába hagyo-dé fiadnak?

28 Lám én értem-is ſzin-tén ugy meg hólt mint a’ nagy ſzentekért,
29 Tartozol tehát engemet is meg-hal-gatni kedvéjért.
30 Halgaſd-meg azért foháſzkodáſim az ö ſzerelméjért.

31 Szivem állását és kéván-ságát volta képpen tudod,
32 Semmi elötted el-rejtvén nintsen, mert te nyilván látod,
33 Tarts tiſztán azért az én ſzivemet, és adgy bá-torságot.

34 Tellyes éltemben kiért ditsirjem Uram felségedet,
35 Adgy eröt arra hogy ſegi-tségül hihaſſam nevedet,
36 Iraſd-bé kérlek a’ te köny-vedben én könyörgéſi-met.

37 Emlekezetre kik min-denkoron legyenek elöt-ted,
38 Es ne botsáſsák boſz-ſzú álláſra ſzent Iſtensége-det,
39 Te ſzent fiadért, kinekörökké légyen nagy ditsi-ret.