MAS

Még-is bövebb ſzóval kérleli Iſten- nek haragját.

1 OH én Iſtenem im mi törté-nék én ſzegeny fejemen,
2 Kit reménleni ingyen ſem tudtam vólna életemben,
3 Kiért tsak há-lát kell néked adnom, mert meg-érdemlettem.

4 Az elött való reám botsátott kemény oſtoriddal,
5 Meg nem ta-nulék, s’ ihon mint járék veled én Urammal,
6 Még ſints mit ten-nem, hozzád kell eſnem én i-mádságommal.

7 Ha ennél nagyobb oſtort bo-tsát-is reám, meg-érdemlem,
8 De kérlek Uram ſzintén a’ föld-höz ne verj immár engem
9 Szent fiad által tött igéretid juſſanak eſzedben.

10 Ne adgy felettéb a’ kiſértetre, tsak mig el-türhetem.
11 Mert nyil-ván látod gyarló vóltomat én é-des iſtenem,
12 Ha el-hatz engem, oh hová legyek, kétségben kell eſnem.

13 Igaſságodat irgalmaſságod, kérlek, fellyül múllya,
14 Tsende-ſzedgyék-meg ſzent felségednek fel-gerjedt haragja,
15 Szent Lel-ked által ſzegény lelkemnek légy vigaſztalója.

16 Szintén el-fojtott, és majd meg-eméſzt engem a’ ſok vétek,
17 Tsak töled lehet vigaſztaláſa ke-ſerves lelkemnek,
18 Ne vond meg tehát kegyes UR Iſten örömét ſzivemnek.

19 Te minden jóra fordithatod még az én bánatimat,
20 Ne veſs-el azért Uram elöled: kérlek mu-taſd meg azt,
21 Hogy jó Iſten vagy és meg-halgatod foháſzkodaſi-mat.

22 Ezen-is kérlek ne tarts ſokáigrajtam haragodat,
23 Forditsad im-már kegyelmeſſégre boſzſzú-ál-laſidat,
24 Erdemem ſzerént nebüntéſs engem te ſzegény ſzól-gádat.

25 Mi haſznod benne ha marta-lékja léſzek a’ Sárannak?
26 Hiſzen nem néki teremtettél vólt, ha-nem te magadnak,
27 Kin ſzenve-dését vallyon s’ hejába hagyodéfiadnak?

28 Lám én értem-is ſzintén ugy meg hólt mint a’ nagy Szentek-ért,
29 Tartozol tehát engemet-is meg-halgatni kedvéjért,
30 Hal-gaſd meg azért foháſzkodáſim az ö ſzerelméjért.

31 Szivem állását és kévánságát volta képpen tudod,
32 Semmi e-lötted el-rejtvén nintsen, mert te nyilvan látod,
33 Tarts tiſztán azért az én ſzivemet, és adgy bátorságot.

34 Tellyes éltemben kiért ditsir-jem Uram felségedet,
35 Adgy e-röt arra hogy ſegitsegül hihaſſam nevedet,
36 Iraſd-bé kerlek a’ tekönyvedben én könyörgéſimet.

37 Emlekezette(m) kik mindenko-ron legyenek elötted,
38 Es ne bo-tsáſsak boſzſzú-alláſra ſzent I-ſtensegedet,
39 Te ſzent fiadért, ki-nek örökké légyen nagy ditsiret.