MAS.

Valedicit Patria, amicis iiſque omnibus qũ habuit cariſſima.

1 OH én édes hazám te ſzép Ma-gyar Orſzág,
2 Ki kereßtyén-ségnek viſeled paisát,
3 Viſelſz po-gány vérrel feſtet éles ſzablyát,
4 Vitézlö oskola: Immár Iſten hoz-zád.

5 Egriek vitézek végeknek tü-köri,
6 Kiknek vitézségét minden föld viſeli,
7 régi vitézekhez dol-gotokat veti,
8 Iſtennek ajánlva le-gyetek immár ti.

9 Ti-is Ráro ſzárnyon járo hamar lovak,
10 A’ kiknek hátokon a’ jó vi-téz iffiak,
11 Gyakorta kergetnek, s’hol penig ſzaladnak,
12 Adaſsék egéſség már mindnyájatoknak.

13 Fényes ſok ßép ſzerſzám vitéz-lö nagy ſzépség,
14 Katona talál-mány, uj forma, ékeſség,
15 Seregben tündöklö és fénlö friſſeſség,
16 En tölem, s’Istenröl légyen már bé-keſség.

17 Sok jo vitéz legény kiket fel-emeltem,
18 Kikkel ſok jót töttem, tartottam, s’neveltem,
19 Maradgyon nállatok jo emlekezetem,
20 juſſon eßetekben jo tétemröl nevem.

21 Vitéz proba hellye ki-terjett ſik mezö,
22 fákkal, kößiklákkal bövös hegy, völgy, erdö,
23 Kit a’ ſok csa-ta jár, s’jo ſzerencse leſö,
24 Légyen Iſten hozzád, ſok vitézt legelö.

25 Igaz atyámfia, s, meg-hit jo ba-rátim,
26 kiknél nyilván vadnak ke-ſerves bánatim,
27 Ti jutván eßembe hulnak ſok könyveim,
28 Már Iſten hozzátok jo vitéz rokonim.

29 Ti penig ſzerzettem átkozott ſok verſek,
30 bunál kik egyebet né-kem nem nyertetek,
31 Tüzben mind fejenként égjetek, veßßetek,
32 Mert haßontalanok jot nem érdemletek.