MAS

Valedicit Patria, amicis iisq(ue) omnibus que habuit ca- riſsima.

1 OH én édes hazám, te ſzép Magyar-orſzág,
2 ki kereſz-tyénſęgnek viſeled paisát,
3 Vi-ſelſz pogány vérrel feſtet éles ſzablyát,
4 Vitézlö oskola: Im-már Iſten hozzád.

5 Egriek vitézek, Végeknek tü-köri,
6 Kiknek vitézſęgét minden föld viſeli,
7 Régi vitézekhez dol-gotokat veti,
8 Iſtennek ajánlva legyetek immár ti.

9 Ti is Ráro ſzárnyon járó ha-mar lovak,
10 A’ kinek hátokon a’ jó vitéz iffiak,
11 Gyakorta kerget-nek, s’ hol penig ſzaladnak,
12 A-daſſęk ékeſſęg már mindnyája-toknak.

13 Fényes ſok ſzep ſzerſzám vi-tézlö nagy ſzépség,
14 Katona ta-lálmány, új forma ékeſſęg,
15 Se-regben tündöklö és fénlö friſſeſ-ſęg,
16 En tölem, s’ Iſtentöl legyen már békeség.

17 Sok jó vitéz legény kiket fel-emeltem,
18 Kikkel ſok jót töttem, tartottam, s’ neveltem,
19 Marad-gyon nálatok jó emlekezetem,
20 Juſſon eſzetekben jó tétemröl nevem.

21 Vitéz proba helye ki terjedt ſik mezö,
22 Fákkal, köſziklákkal bövös hegy, völgy, erdö,
23 Kit a’ ſok tsata jár, s’ jo ſzere(n)tse lesö,
24 legye(n) Iſten hozzad ſok vitézt legelö.

25 Igaz atyámfia, s’ meg-hitt jó barátim,
26 Kiknél nyilván vadnak keſerves bánatim,
27 Ti jutván e-ſzemben hulnak ſok könyveim,
28 Már Iſten hozzátok jó vitéz ro-konim.

29 Ti penig ſzezrettem átkozott-ſok verſek,
30 Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
31 Tüzben mint fejenként égjetek veſzſze-tek,
32 Mert haſzontalanok, jót nem érdemletek.