MAS.

Ex Pſalmo 42.

1 MInt a’ ſzomju ſzarvas kit va-dáſz rettentett,
2 Hegyeken, völgyeken ſzéllyel mint kergetet,
3 Ri, léh, s’alig vehet ſzegény lé-legzetet,
4 keres kút fejeket.

5 Ugy keres Ur Iſten lelkem moſt tégedet,
6 Szerte mint kiáltván a’ te ß̃ nevedet,
7 Szabadulására hogy oncs kegyelmedet,
8 Mint forrás fe-jedet.

9 Etelem mert nincsen foháſzko-dás nélkül,
10 Italom csak méreg keſerü könyvemtöl,
11 midön illy ſzót hallok én ellenségimtöl,
12 Ki-ben lelkem el-hül.

13 Mond: Te ſzám ki vetett; nya-valyás meg-omlott,
14 Amaz remén-letted Iſtened moſt holott:
15 Töled immár régen talám el haſonlott,
16 Hogy vagy illyen romlott.

17 Mély ſzó csak meg nem öl nagy ſzégyenletemben,
18 Hogy kevély ellenség azt veti ſzememben,
19 Kin el-keſeredem, s’ottan jút eſzem-ben,
20 Mint éltem helyemben.

21 Midön nagy ſereggel, zengéſ-ſel bongáſſal,
22 Templomodba men-tem ſzentelö áldáſſal,
23 Szintén az ajtódig ſok ßép hangoſsággal,
24 Oly nagy méltosággal.

25 De te mindazáltal ſzomju lel-kem ne félly,
26 ſöt régi Uradban minden ellen remély,
27 Bizván ke-gyelmében, hidgy és csendeſſen elly,
28 gonoßt hozzá ne vélly.

29 Mert még meg-tériti régi ſze-rencsédet,
30 Melyben virágoztat, jókkal ugy tégedet,
31 Tél után ta-vaßßal mint a’ ßép kerteket,
32 Meg-áldgya fejedet.

33 Kiért mondaſz te-is néki dicsi-retet,
34 Mint egy filemile ſok ſzép énekeket,
35 Ambár ßenvedgyek hát érte mindeneket,
36 Nyellyek bút és merget.

37 Csak légyen korosként lelkével mellettem,
38 Hogy fájdalmam miatt ne veſzſzen életem,
39 Mint Jordán és Hermon fogyhatatlan hitem,
40 Légyen erös lelkem.

41 Mert ha tenger buſul parancso-lattyára,
42 Hát rám-is ö ereßt bút bünös fiára,
43 Támaſzkodom azért jó akarattyára,
44 Mint Atyám karjára,

45 Föképpen hogy tudom már hogy nem ſokára,
46 Meg könyörül rajtam, az boßßuságára
47 a’ ki járt életem veßtére, s’kárára,
48 Szégyen vallására.

49 Kiért áldom ötet erös kößiklá-mat,
50 Csak ne hadgya fogyni el bi-zodalmamat,
51 Mikor boßßontáſſal gyujtyák nyavalyámat,
52 Mint olaj-jal lángot.

53 Mondok: Csak ne kérdgyék hogy hol én Iſtenem?
54 Mert mér-gemben ackor nem tudok mit ten-nem,
55 Hogy azzal terjeſztik keſer-vemet bennem,
56 Kéſz vólnék hólt lenem.

57 No azért el-bádgyatt lelkem te ne buſuly,
58 Buzgo imádsággal söt Uradra boruly,
59 Erös reménséggel, csak ö hozzá ſzoruly,
60 Töle el ne forduly.