MAS

Pſalm 42.

1 Mint a ſzomjú ſzarvas kit vadáſz rettentett,
2 Hegyeken, völgyeken ſzél-lyel mind kergetett,
3 Ri, leh, s’ alig vehet ſzegény leleg-zetet,
4 Keres kút fejeket.

5 Ugy keres Ur Iſten lel-kem moſt tégedet,
6 Szerte mind kiáltván a te ſzent nevedet,
7 Szabadulására hogy onts kegyelmedet,
8 Mint forrásfejedet.

9 Etelem mert nintsen foháſzkodás nélkül,
10 Italom tsak méreg keſerü köny-vemtöl,
11 Midön illy ſzót hallok én ellenségemtöl,
12 Kiben lelkem el hül.

13 Mond: te ſzám kivetett, nyavalyás meg-romlott,
14 Amaz reménletted Iſtened moſt holott?
15 Töled im-már régen talám el haſon-lott,
16 Hogy vagy illyen romlott.

17 Mely ſzó tsak meg nem öl nagy ſzégyenletemben,
18 Hogy kevély ellenség azt veti ſzememben,
19 Kin el-keſeredem, s’ ottan jút e-ſzemben,
20 Mint éltem he-lyemben.

21 Midön nagy ſereggel, zengéſſel, bongáſſal,
22 Tem-plomodban mentem ſzen-telö áldaſſal,
23 Szintén az aj-todig ſok ſzép hangoſſág-gal,
24 Olly nagy méltósággal.

25 De te mindazáltal ſzom-jú lelkem ne fély,
26 Söt régi Uradban minden ellen re-mély,
27 Bizván kegyelmé-ben, hidgy és tsendeſen ély,
28 Gonoſzt hozzá ne vély.

29 Mert még meg tériti régi ſzerentsédet,
30 Kiben virágoztat jókkal ugy té-gedet,
31 Tel után tavaſzal mint a’ ſzép kerteket,
32 Meg-áldgya fejedet.

33 Kiért mondaſz te-is né-ki ditsiretet,
34 Mint egy file-mile ſok ſzép énekeket,
35 Ambár ſzenvedgyek hát érte mindeneket,
36 Nyellyek bút és mérget.

37 Tsak légyen korosként lelkével mellettem,
38 Hogy fájdalmam miatt ne veſz-ſzen életem,
39 Mint Jordán és Hermon fogyhatatlan hitem,
40 Légyen erös lelkem.

41 Mert ha Tenger búſul parantsolattyára,
42 Hat rám-is ö ereſzt bút bünös fiara,
43 Támaſzkodom azért jó a-karattyára,
44 Mint Atyám karjára.

45 Föképpen hogy tudom már hogy nem ſokára,
46 Meg-könyörül rajtam, az boſzſzúságára,
47 A’ ki járt életem veſztére, s’ kárára
48 Szégyen-vállására.

49 Kiért áldom ötet erös köſziklámot,
50 Tsak ne had-gya fogyni-el bizodalma-mot,
51 Mikor boſzontáſſal gyújtyák nyavalyámot
52 Mint olajjal lángot.

53 Mondok: Tsak ne kérd-gyék hogy hol én Iſtenem?
54 Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem,
55 Hogy azzal terjeſztik ke-ſervemet bennem,
56 Kéſz vólnék hólt lennem.

57 No azért el-bádgyatt lelkem te ne busuly,
58 buzgó imádsággal söt Uradra bo-ruly,
59 Erös reménséggel tsak ö hozzá ſzoruly,
60 Töle el ne forduly.