MAS. Pſal. 42.

1 MInt a ſzomju ſzarvas kit va-dáſz rettentett,
2 Hegyeken, völgyeken ſzéllyel mind kerge-tett,
3 Ri. leh, s’ alig vehet ſzegény lélegzetet,
4 Keres kút fejeket.

5 Ugy keres Ur Iſten lelkem moſt tégedet,
6 Szerte mind kiált-ván a’ te ſzent nevedet,
7 Szaba-duláſara hogy onts kegyelme-det,
8 Mint fortás fejedet.

9 Etelem mert nintsen foháſz-kodás nélkül,
10 Italom tsak mé-reg keſerü könyvemtöl,
11 Midön illy ſzót hallok én ellenſęgem-töl,
12 Kiben lelkem el hül,

13 Mond: te ſzám kivetett, nya-valyás meg romlott,
14 Amaz re-ménletted Iſtened moſt holott?
15 Töled immar régen talám el ha-ſonlott,
16 Hogy vagy illyen rom-lott.

17 Mely ſzó tsak meg nem öl nag’́ ſzégyenletemben,
18 Hogy kevély ellenség azt veti ſzememben,
19 Kinn el-keſeredem, s’ ottan jút e-ſzemben,
20 Mint éltem helyemben.

21 Midön nagy ſereggel, zengeſ-ſel, kongáſſal,
22 Templomodban mentem ſzentelö áldaſſal,
23 Szin-tén az ajtodig ſok ſzép hangoſ-ſággal,
24 Olly nagy meltósággal.

25 De te mindazáltal ſzomju lel-kem ne fęlly,
26 Söt régi Uradban minden ellen remélly,
27 Bizván kegyelmében, hidgy és tsende-ſen ély,
28 Gonoſzt hozzá ne vély.

29 Mert még meg-tériti régi ſze-rentsédet,
30 Kiben virágoztat jók-kal ugy tégedet,
31 Tel utan tava-ſzal mint a’ ſzép kerteket,
32 Meg-áldgya fejedet.

33 Kiért mondaſz te-is néki di-tsiretet,
34 Mint egy filemile ſokſzép énekeket,
35 Ambár ſzenved-gyek hát érte mindeneket,
36 Nyel-lyek bút és Mérget.

37 Tsak légyen korosként lelké-vel mellettem,
38 Hogy fájdalmam miatt ne veſzſzen életem,
39 Mint Jordán és Hermon fogyhatatlan hitem,
40 Légyen erös lelkem.

41 Mert ha Tenger búſul paran-tsollattyára,
42 Hát rám-is ö ereſzt but bünös fiára,
43 Támaſzkodom azért jó akarattyára,
44 Mint A-tyám karjára.

45 Föképpen hogy tudom már hogy nem ſokára,
46 Meg-könyö rül rajtam, az boſzſzúságára,
47 A’ ki járrt eletem veſztére, s’ kárára,
48 Szégyen-vallására.

49 Kiért áldom ötet erös köſziklá-mot,
50 Tsak ne hadgya fogyni-elbizodalmomot,
51 Mikor boſzon-táſſal gyújtyák nyavalyámot,
52 Mint olajjal lángot.

53 Mondok: Tsak ne kérdgyék hogy hol én Iſtenem?
54 Mert mér-gemben akkor nem tudok mit tennem,
55 Hogy azzal terjeſztik keſervemet bennem,
56 Kéſz vól-nék hólt lennem.

57 No azért el-bádgyat lelkemte ne búsuly,
58 Buzgó imádsággal söt Uradra boruly,
59 Erös rémén-ſęggel tsak ö hozzá ſzoruly,
60 Töle el ne forduly.