MAS.

Ebben-is könyörög büne bochánattyáért, és hálákat-is ád, hogy Iſtenhez való megh téréſe által kedvet lelt Iſtennél, s-az által örök kárhozattól meg ſzabadúlt.

1 BIzonnyal ismérẽ raytam nagy haragod,
2 Felſęges Ur Iſten és kemény oſtorod,
3 Kivel tagaimat.
4 Büneimért nékem igen oſtorozod.

5 Alázatos ſzivel Uram téged kérlek,
6 Ellenem fel emelt kezeidet tarch meg,
7 Szent Iſten könyich meg.
8 Irgalmaſſágod-is én hozzám mutaſd megh.

9 Láttam büneimet kikkel életemben,
10 Vétkeztem ellened vitt ördögh az bünben,
11 Es az teſt az rörben.
12 De meg ſem gondoltã hogy igy járjak ebbẽ.

13 Anyámnak mehében bünben fogantattã,
14 Melyböl noha töled ki moſogattattam,
15 De gyarlón marattam,
16 Es annak utánna viſzſza tántorottam.

17 Sokſága bünömnek rettegtet engemet,
18 Nagy irgalmaſſágod de biztat engemet,
19 Siratván bünömet,
20 Es ſzüböl ohaytom kegyelmeſſęgedet.

21 Illik hogy el fordúlly Uram büneimrül,
22 Kivel rakva vagyok talpig mind terétül,
23 De kegyeſsęgedtül,
24 Nẽ illik hogy megh foſz irgalmaſsagodtól.

25 Bochásd meg kötelét inkább ajakimnak,
26 Kik ſzüntelen téged fel magaſztallyanak,
27 Hálákat adgyanak,
28 Jó vóltodért néked hiven ſzólgállyanak.

29 Az én lelkemis kéſz mindenkor dichirni,
30 Irgalmaſſágodért nagy hálákat adni,
31 Rólad emlekezni,
32 Gondolatim raytad mindenkor tartani.

33 Légyen ez énnékem az én büneimért,
34 Nagyobbal-is néked mert tartozom ezért,
35 Nagy ſok vétkeimért,
36 Engem el nem vetél ſok álnokſágimért.

37 Im ha büneimböl ki nem térek vala,
38 Vagy hogy vétkeimböl ki nem emelſz vala,
39 Im mint veſzek vala,
40 Eörök kárhozatra tántorodom vala.

41 Néked azért nyelvem hiven énekellyen,
42 El vött javaidért tégedet dichirjen,
43 Es hóltig tiſztellyen,
44 Hogy annak utánna örökké élheſſen.

45 Tanuſágra ſzerzé ez verſeket öſzve,
46 Kinek neve vagyon az verſek fejébe,
47 Magát megh iſmérte,
48 Es ajánlya magát Iſtennek kezébe.