L. Sóltár.

1 VEgtelen irgalmú,
2 oh te nagy hatal-mú
3 Iſten, légy már kegyelmes.
4 Eönch-ki mindeneſtül
5 jódat rám kebled-bül,
6 mert lám melly veſzedelmes,
7 Bünöm-miat lelkem,
8 ki titkon rág engem,
9 mert nagy ſebbel sérelmes.

10 Moſd-el róllam immár,
11 kit lelkem alig vár,
12 moſd-el bünöm rútságát.
13 Eggyüt à rút hirrel,
14 mint rút büzt, enyhichd-el
15 fertelmem büdös ſzagát.
16 Iſmérem vétke-met,
17 kiért nap engemet
18 rettent, mutatván magát.

19 Chak néked vétkeztem,
20 bünt elöt-ted tettem,
21 oh kegyelmes Vr Iſten.
22 Kit ſemmi ravaſság
23 nem chalhat, ’s álnokság
24 rejtve elötted ninchen.
25 Mert, à nagy kék égböl,
26 mint Királyi ſzékböl,
27 látod mit mi-vel minden.

28 Ha érdemem-ſzerént
29 reám ereſzteſz kínt:
30 veſzék, ’s jaj hová légyek?
31 Ha tel-lyes éltemben
32 eſtem ſok vétkekben,
33 bi-zony pokolra mégyek.
34 Mert még létem-elött,
35 lelkem meg-fertezett:
36 Oh Iſtenem, már medgyek?

37 Még anyám méhében
38 esém nagy vé-tekben,
39 érdemlém haragodat.
40 De te, ki vétket bánſz,
41 igazt ſzeretſz, kivánſz,
42 mu-tatván jó-vóltodat:
43 Hogy életre adál,
44 azonnal oktatál,
45 mint érteném titkodat.

46 En rút háládatlan,
47 azért, Foghatat-lan
48 Iſten, hozzád kiáltok:
49 Tiſztích Isó-poddal,
50 irgalmaſságoddal
51 mert la ki nagy kínt vallok:
52 Hogy undok vétkemböl
53 meg-tiſztúlván belöl,
54 légyek ſzebb hogy-ſem vagyok.

55 Légyek fejérb hónál:
56 ’s öröm mon-dáſoddal
57 tölch-be az én fülemet.
58 Vigaſz-tald lelkemet,
59 küldvén örömedet:
60 ne ſzá-razd-ki velömet
61 Chontomból bánattal.
62 Ne nézz rám haraggal:
63 moſd-el inkább vétkemet.

64 Teremch iſmég bennem,
65 teremtö Iſtenem,
66 tiſzta ſzívet kegyeſſen.
67 Fújd be-lém iſmegént,
68 hogy nagy ſzívem-ſzerént
69 lelkem igazt ſzereſſen.
70 Engem romlot ſzegént,
71 roſz érdemem-ſzerént,
72 haragod el ne veſſen.

73 Ne foſz-meg lelkedtül:
74 söt üdvöſsé-gemrül
75 mondgy örömet már nékem.
76 Szen-telö lelkeddel
77 hadd éppüllyön még fel,
78 mint az-elöt, bús lelkem:
79 Hogy ſok té-velyedtek
80 te-hozzád térjenek,
81 követvén bízváſt engem.

82 A’ kövér áldozat,
83 jó kedvet nem hozhat,
84 jól tudom Vram, néked:
85 Mért, ha à kellene,
86 örömeſt tiſztelne
87 bús fejem azzal téged.
88 Töredelmeſséggel,
89 buzgó könyörgéſſel,
90 ſzóllok azért te-néked.

91 Imé ki-óldoztam,
92 ’s te-elödbe hoz-tam
93 fene ette ſebemet.
94 Kit chak te gyó-gyithatſz,
95 életre fordíthatſz:
96 ſzánd keſer-ves fejemet.
97 Büneim kínnyával,
98 teſtem fajdalmával,
99 ne gyötörd életemet.

100 Ha elébb nem hadtad,
101 söt hozzád fogadtad:
102 tehát, moſtan ſe hadd-el,
103 Jó-vóltodból, ſzegént.
104 Jó ſzokáſod-ſzerént,
105 Sion falát támazd-fel:
106 Hogy, mint áldo-zatot,
107 adgyak úgy hálákat:
108 ki néked leg-inkább kell.