Hymni tres ad Sacroſanctam Trinitatem.

PRIMUS.

Ad Deum Patrem pro levamine malorum.

1 AZ ſzent Háromſágnak elſö ſzemélye,
2 Atya Iſten dichöſſéges felſége,
3 Mind ez ſzéles világnak teremtöje,
4 Tekinch reám illyen veſzett ſzegényre.

5 Mench ſ-vezeſs ki Uram az ſok ve-ſzélyböl,
6 Viſely gondott rólam te árvád felöl,
7 Ne ſzakadgyak el töled Iſtenemtöl,
8 Segélly, kiáltok chak hozzád egyedül.

9 Veſzett fejemnek mert olly állapat-tya,
10 Mint hajónak kit el vert Tenger hab-ja,
11 Ninch ſenki vezére ſ-kormán tartója,
12 Az ſok víz közt chak az te kezed ója.

13 Reméntelen mindeneknél életem,
14 Látván veſztem örül ſok ellenſégem,
15 Chó-válván fejeket tréfálnak engem,
16 Baràtimis mind idegenek tölem.

17 Gondod ninch rám mert mindenik azt tudgya,
18 Hogy eddig-is éltem ki ki chudallya,
19 Ennek ugy mond melly ve-ſzett állapattya,
20 Iſten az, nem ember ki ſzabadittya.

21 De mind ennyi ſok háboruimban-nis,
22 Erzi lelkem hogy reménſég kivül-is,
23 Chudaképpen még ki menteſz végre-is,
24 Noha nem látom moſt eggy ſzál mód-gyát-is.

25 Azért ez lelkem érzette ſok mod-gyát,
26 Ne halgaſd el meg ſzabaduláſo-mat,
27 Mert ha el veſzek-is Uram mi haſz-nod?
28 Azzal ugyan nem öregbül hatal-mod.

29 De ha megh menteſz ez jók kö-vetkeznek,
30 Eggyik az hogy mind hólto-mig dichirlek,
31 Máſik meg ez hogy azok-is meg térnek,
32 Kik ſegedelmedröl kétſé-geſkednek.

33 Terjezd ki rám fényes orczád vilá-gát,
34 Szárazd azzal ſzemeim könyves vól-tát,
35 Mert chak te fényed ſiralmat ſzáraſzt-hat,
36 búbúl menthet, ſ-jóra mindent for-dithat.

37 Nabugodonozort hét eſztendöre,
38 Vived iſmet az Királyi felſégre,
39 Meg ſzán-ván ſzemedet vetéd ſzegényre,
40 Azért te-kinch réám-is illy veſzetre.

41 Kiért velem eggyüt földi kerekſég,
42 Dichir téged oh mennyei nagy felſég,
43 Veſzendönek ki vagy igaz ſegitſégh,
44 Dichöſſégeddel tellyes miud föld, ſ-mind Eeg.