MAS.

Még-is bövebb ſzóval kérleli Iſtennek haragját.

1 OH én Iſtenem im mi történék én ſzegény fejemen,
2 Kit reménleni in-gyen ſem tuttam vólna életemben,
3 Kiért chak hálát kel-néked adnom mert megh érdemlettem.

4 Az elöt való reám bochátott kemény oſtoroddal,
5 Megh nem tanulék, s-ihón mint járék veled én Urammal,
6 Meg ſinch mit tennem hozzád kel eſnem én imád-ſágommal.

7 Ha ennél nagyob oſtort bochácz-is reám megh érdemlem,
8 De kérlek Uram ſzintén az földhöz ne verj immár engem,
9 Szent fiád által tött igiretid juſſanak eſzed-ben.

10 Ne adgy felettéb az kiſirtetre chak migh el türhetem,
11 Mert nyilván látod gyarló vóltomat en édes Iſtenem,
12 Ha el hadcz engem oh hová legyek? kétſęgh-ben kel eſnem.

13 Igaſſágodat irgalmaſſágod kérlek fellyül múllya,
14 Chendeſzedgyék megh ſzent felſégednek fel gerjett haragja,
15 Szent lelked által ſzegény lelkemnek légy vi-gaſztalója.

16 Szintén el foytott és mayd meg e-mézt engem az ſok vétek,
17 Chak töled lehet vigaſztaláſa keſerves ſzivemnek,
18 Ne vond meg tehát kegyes Ur Iſten örömét lelkemnek.

19 Te minden jóra fordithatod megh az én bánatimat,
20 Ne veſs el azért Uram elöled kérlek mutaſd meg azt,
21 Hogy jó Iſten vagy és meg halgatod fohaſzkodá-ſimat.

22 Ezenn-is kérlek ne tarch ſokáigh ray-tam haragodat,
23 Fordíchad immár kegy-elmeſſégre boſzſzu-álláſidat,
24 Erdemem ſzerént ne büntes engem te ſzegény ſzól-gádat.

25 Mi haſznod benne ha martalékja leſzek az Sátánnak?
26 Hiſzem nem néki-teremtettél vólt hanem te magadnak,
27 Kin-ſzenvedéſét vallyon héjába hagyodé fiad-nak?

28 Lám én értemis ſzintén ugy meg hólt mint az nagy ſzentekért,
29 Tartozol tehát engemet-is megh halgatni kedvé-jért,
30 Halgaſd megh azért foháſzkodáfim az ö ſzerelméért.

31 Szivem álláſát és kivánſágát vólta-képpen tudod,
32 Semmi elötted el reytve ninchen mert te nyilván látod,
33 Tarch tiſztán azért az én ſzivemet és adgy bá-torſágot.

34 Tellyes éltemben kiért dichirjem Uram felſégedet,
35 Adgy eröt arra hogy ſegitſégül hihaſſam nevedet,
36 Iraſd bé kér-lek az te könyvedben én könyörgéſimet.

37 Emlekezetre kik mindenkoron legye-nek elötted,
38 Et ne bocháſſák boſzſzú ál-láſra ſzent Iſtenſégedet,
39 Te ſzent fiadért: Kinek örökké légyen nagy dichiret.