A vers adatlapjához kattintson ide.
MAS.
Pſalmus XLII.
1 MInt az ſzomiu ſzarvas kit vadáſz ret-tentett,
2 Hegyeken völgyeken ſzél-lel mind kergetett,
3 Ri, leh, ſ-alig vehet ſzegény lelegzetet,
4 Keres kút-fejeket.
5 Vgy keres Vr Iſten lelkem moſt té-gedet,
6 Szerte mind kiáltván az te ſzent nevedet,
7 Szabaduláſára hogy onch kegy-elmedet,
8 Mint forrás fejedet.
9 Etelem mert ninchen foháſzkodás nélkúl,
10 Italom chak méreg keſerü köny-vemtöl,
11 Midön illy ſzót hallok én ellen-ſégimtöl,
12 Kiben lelkem el hül.
13 Mond: Te ſzámkivetet nyavalyás meg omlott,
14 Amaz reménletted Iſtened moſt holot?
15 Töled immár régen talám el haſonlot,
16 Hogy vagy illyen romlott.
17 Melly ſzó chak meg nem öl nagy ſzégyenletemben,
18 Hogy kevély ellenſég azt véti ſzememben,
19 Kin el keſeredem, ſ-ottan jút eſzemben,
20 Mint éltem hely-emben.
21 Midön nagy ſereggél, zengéſſel, bon-gáſſal,
22 Templomodban mentem ſzentelö áldáſſal,
23 Szintén az aytódig ſok ſzép han-goſſággal,
24 Olly nagy méltóſággal.
25 De te mind az által ſzomiu lelkem ne félly,
26 Söt régi Uradban minden ellen remélly,
27 Bizván kegyelmében hidgy és chendeſzen élly,
28 Gonoſzt hozzá ne vélly.
29 Mert még meg tériti régi ſzeren-chédet,
30 Kiben virágoztat jókkal ugy té-gedet,
31 Tél után Tavaſzſzal mint az ſzép kerteket,
32 Meg áldgya fejedet.
33 Ki-ért mondaſz te-is néki dichire-tet,
34 Mint eggy fülemile ſok ſzép éneke-ket,
35 Am bár ſzenvedgyek hát érte min-deneket,
36 Nyellyek ſok bút ſ-mérget.
37 Chak légyen körösként lelkével mellettem,
38 Hogy faydalom miat ne veſz-ſzen el éltem,
39 Mint Jordán és Hermon fogyhatatlan hitem,
40 Legyen erös lelkem.
41 Mert ha Tenger búſúl parancholat-tyára,
42 Hát rám-is ö ereſzt bút bünös fiá-ra,
43 Támaſzkodom az-ért jó akarattyára,
44 Mint Atyám karjára.
45 Fö képpen hogy tudom már hogy nem ſokára,
46 Meg könyörül raytam az boſzſzuſágára,
47 Az ki járt életem veſztere ſ-kárára,
48 Szégyen valláſára.
49 Kiért áldom ötet erös köſziklámat,
50 Chak ne hadgya fogyni el bizodalmo-mat,
51 Mikor boſzſzontáſſal gyuytyák nya-valyámat,
52 Mint olajal lángat.
53 Mondok: chak ne kérdgyek hogy hól én Iſtenem,
54 Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem,
55 Hogy azzal ter-jeſztik keſervemet bennem,
56 Kéſz vólnék hólt lennem.
57 No azért el bággyat lelkem te ne búſúlly,
58 Buzgo imádſággal ſöt Vradra burúlly,
59 Erös reménſéggel chak ö hozzá ſzorúlly,
60 Töle el ne fordúlly.
Copyright (C) H. Hubert Gabriella, Horváth Andor, Horváth Iván, Seláf Levente 1979-2024.