MAS.

Még-is böveb ſzoval kérleli Iſtennek haragját.

1 OH én Iſtenem im mi történék én ßegény feje-men,
2 kit reménleni ingyen ſem tudtam volna életem-ben
3 kiért csak hálát kell né-ked adnom mert meg-ér-demlettem.

4 Az elött valo reám bo-tsátott kemén’ oſtoroddal,
5 meg nem tanulék s’ihon mint járék veled én Uram-mal,
6 még ſincs mit tenne[m] hozzád kell eſnem én imá[d]-ságommal,

7 Ha ennél nagyobb oſto[rt]bocsátß-is reám meg érd[em]-lem,
8 De kérlek Uram ſzi[n]-tén a’ földhöz ne verj im-már engem.
9 Sz.Fiad ált[al] tött igiretid Juſſanak eſze[d]-ben.

10 Ne adgy felettéb a ki[sér]-tetre tsak mig el-türhete[m]
11 Mert nyilván látod, gya[rló] voltomat én édes Iſtene[m.]
12 Ha el-hatz engem oh h[ova] legyek? kétségben kel e[snem.]

13 Igaſságodat irgalma[ssá]-god kérlek fellyül mull[ja]
14 Csendeſedgyék meg Szent [f]elségednek fel gerjet ha-[r]agja,
15 Sz. Lelked által ſze-[g]én’ lelkemnek légy vigaß-[t]aloja.

16 Szinén elfojtot és majd meg-eméſzt engem a’ſok [v]étek,
17 csak töled lehet vi-gaſztalása keſerves ſzivem-[nek],
18 ne vond-meg tehát [K]egyes Ur Iſten örömét lel-kemnek

19 Te minden jora fordit-[h]atod meg az én bánatimat,
20 [Ne veſs-el azért Uram elö-[le]d kérlek mutaſd-meg azt,
21 [Ho]gy jó Iſten vag’ és meg-[ha]lgatod foháſzkodáſimat.

22 Ezen-is kérlek ne tarcs ſokkáig rajtam haragodat
23 fordicsad immár kegyel-meſségre boßßu álláſodat,
24 Erdemem ſzerént ne bün-teſs engem te ſzegény ſzol-gádat.

25 Mi haſznod benne ha martalékja léſzek a’ Sátán-nak,
26 Hiſzem nem néki te-remtettél volt, hanem te magadnak,
27 Kin-ſzenvedé-sét vallyon s’ hejába ha-gyodé Fiadnak.

28 Lám én értem-is ſzintén ugy meg-holt mint a’ nagy Szentekért,
29 Tartozol tehát engemet-is meg-halgatni [K]edvéjért,
30 Halgaſd-meg a[z]-ért foháſzkodáſim az ö ſze-relméjért.

31 Szivem állását és kiván-ságát voltaképpen tudod
32 Semmi elötted el-rejtve nincsen mert te nyilván la-tod,
33 Tarcs tiſtán azért az én ſzivemet és adgy bátor-ságot.

34 Tellyes éltemben kiért dicsirjem Uram Felsége-det,
35 Adgy eröt arra hogy ſegitségül hihaſſam neve-det,
36 irasd-bé kérlek a’ te könyvedben én könyörg[é]-ſimet.

37 Emlekezetre kik minden-koron legyenek elötted
38 Es ne bocsáſsák boſzſzu ál-láſra ſzent Iſtenségedet,
39 Te Sz. Fiadért, kinek örökkén légyen nagy dicsirét.