1 Nyujts-ki ſegitö karodat ſzabadságomra.

2 Angyaloknak s’-embe-reknek erös Iſtene,
3 Joval forro kegyelemnek élö kút feje,
4 irgalmas, hü, türhetö vagy téteményidbe,
5 Enged lellyek kedvet ſzent ſzined-nek elötte.

6 Látod engem ſok hábo-ru mint el-boritot,
7 Veſze-delem minden felöl körül bé-fogott,
8 Nagy hatalma csak te reád immár ſzori-tott,
9 Emberi ſegitségtül mindentül meg-foſztott.

10 Ne hadgy azért én Iſte-nem veſzedelmemben,
11 Be-lölem a’ fajdalmat vedd-ki kegyelmeſſen,
12 Akar vigaſz-taláſoddal s’ akar más-kép-pen.
13 Csak könnyebits meg hogy ne légyen türhetetlen.

14 Hald-meg imádságim nékem kit te alkuttál,
15 Ha bünömért oſtoroddal meg-hodoltatál,
16 Juſſon eßedben az mit régenten fogadtál,
17 Hogy mihelt néked kö-nyörgök ſzabaditanál.

18 Elſ Iſtenem s'nem aka-rod veſzedelmemet,
19 De ki-vánod meg-tértemet és éle-temet,
20 Ne hadgy-el hát en-gemet-is nyomorult hive-det,
21 Ki bünéböl hozzád tér-vén tégedet követ,

22 Ne emlekezzél ez után-gonoſzságimrol,
23 Mond ezt inkáb én lelkemnek te jó-voltodbol:
24 Im én ki te id-vöſséged vagyok, ſok búd-bol,
25 Ki-menteni jelen va-gyok, azért ne búſuly.