MAS.

Még-is bövebb ſzoval kérleli Iſtennek haragját.

1 OH én Iſtenem im mi törté-nék én ſzegény fejemen,
2 Kit reménleni ingyen ſem tudtam vol-na életemben,
3 Kiért csak hálát kell néked adnom, mert meg-ér-demlettem.

4 Az elöt valo reám bocsátott ke-mény oſtoriddal,
5 Meg nem tanu-lék s’ ihon mint járék veled én Urammal,
6 Még ſincs mit tennem, hozzad kell eſnem én imádsá-gommal.

7 Ha ennél nagyob oſtort bo-csát-is reám, meg-érdemlem,
8 De kérlek Uram ſzintén a’ földhöz ne verj immár engem,
9 Szent Fiad által tött igéretid juſſanak eſzed-ben,

10 Ne adgy felettéb a’ kisértetre, csak mig el-türhetem,
11 Mert nyil-ván látod gyarlo voltomat én édes Iſtenem,
12 Ha el-hatz engem, oh hová legyek! kétségben kell eſ-nem.

13 Igaſságodat irgalmaſságod, kérlek fellyül mullya,
14 Csendeſed-gyék-meg ſzent felségednek fel-gerjett haragja,
15 Szent lelked által ßegény lelkẽnek légy vigaßtaloja,

16 Szintén el-fojtott, és majd meg-eméſzt engem a’ ſok vétek
17 Csak töled lehet vigaſztaláſa keſerves lelkemnek,
18 Ne vond-meg tehát kegyes Ur Iſten örömét ſzivem-nek.

19 Te minden jora fordithatod még az én bánatimat,
20 Ne veſs-el azért Uram elölled: kérlek mu-taſd meg azt,
21 Hogy jo Iſten vagy és meg-halgatod foháßkodáſimat.

22 Ezen-is kérlek ne tarcs ſokáig rajtam haragod,
23 Fordittsad im-már kegyelmeſségre boſzſzu állá-ſidat,
24 Erdemem ſzerént ne bünteſs engem te ſzegény ſzolgádat.

25 Mi haſznod benne ha marta-lékja léſzek a’ Sátánnak,
26 Hiſzem nem néki teremtettél volt, hanem te magadnak,
27 Kin-ſzenvedését vallyon s’ hijába hagyodé Fiad-nak?

28 Lám én értem-is ſzintén ugy meg-holt mint a’ nagy ßentekért,
29 Tartozol tehát engemet-is meg-halgatni kedvéjért,
30 Hallgaſd-meg azért foháſzkodáſim az ö ſzerel-méjért.

31 Szivem állását és kévánságát voltaképpen tudod,
32 Semmi elöt-ted el-rejtve nincsen mert te nyil-ván látod,
33 Tarts tiſztán azért az én ſzivemet és adgy bátorságot.

34 Tellyes éltemben kiért dicsér-jem Uram felségedet,
35 Adgy eröt arra hogy ſegitségül hihaſſam ne-vedet,
36 Iraſd-bé kérlek a’ te köny-vedben én könyörgéſimet-

37 Emlekezetre kik mindenkorõ legyenek elötted,
38 Es ne bocsáſsák boßßu álláſra ſzent Iſtenségedet,
39 Te Szent Fiadért, kinek örökké légyen nagy dicséret.