MAS.

Valedicit Patria, amicis, iisque omnibus quae habuit cariſsima.

1 OH én édes hazám te ſzépMagyar-orſzág,
2 Ki kereſz-tyénségnek viſeled paiſat,
3 Viſelſz pogány vérrel feſtett éles ſzablyát,
4 Vitezlö oskola: Immár Iſten hozzád.

5 Egriek vitézek, Végeknek tü-köri,
6 Kiknek vitézségét minden föld viſeli,
7 Régi vitézekhez dol-gotokat veti,
8 Iſtennek ajánlva le-gyetek immár ti.

9 Ti-is Ráro ßárnyon járo hamar lovak,
10 A’ kiknek hátokon a’ jo vitéz iffiak,
11 Gyakorta kergetnek, s’ hol penig ſzaladnak,
12 Adaſsék egéſség már mindnyájatoknak.

13 Fényes ſok ßép ſzerſzám vitéz-lö nagy ſzépſég,
14 Katona talál-mány, uj forma, ékeſség,
15 Seregbẽ tündöklö és fénlö friſſeſség,
16 En tölem, s’ Iſtentöl legyen már bé-keſség.

17 Sok jo vitéz legény kiket fel-emeltem,
18 Kikkel ſok jot töttem, tartottam, s’ neveltem,
19 Maradgyon nálatok jo emlekezetem,
20 Juſſon eſzetekben jo tétemröl nevem.

21 Vitéz proba helye ki-terjet ſik mezö,
22 Fákkal, köſziklákkal bö-vös hegy, völgy, erdö,
23 Kit a’ ſok csata jár, s’ jo ſzerencse lesö,
24 Le-gyẽ Iſtẽ hozzád ſok vitézt legelö.

25 Igaz atyámfia, s’ meg-hitt jo ba-rátim,
26 Kiknél nyilván vadnak ke-ſerves bánatim,
27 Ti jutván eßembe hulnak ſok könyveim,
28 Már Iſten hozzátok jo vitéz rokonim.

29 Ti penig ſzerzettem átkozott ſok verſek,
30 Bunál kik egyebet né-kem nem nyertetek,
31 Tüzbẽ mind fejenként égjetek, veßßetek,
32 Mert haſzontalanok, jot nem érdemle-tek.