MAS.

Ex Pſalmo 42.

1 MInt a’ ſzomju ſzarvas kit va-daſz rettentett,
2 Hegyeken, völgyeken ſzéllyel mind kerge-tett,
3 Ri, léh, s’ alig vehet ſzegény lélegzetet,
4 Keres kút fejeket.

5 Ugy keres Ur Iſten lelkem moſt tégedet,
6 Szerte mint kiáltván a’ te ſzent nevedet,
7 Szabadulására hogy onts kegyelmedet,
8 Mint for-rás fejedet.

9 Etelem mert nincsen foháſzko-dás nélkül,
10 Italom csak méreg keſerü könyvemtöl,
11 Midön illy ſzot hallok én ellenségemtöl,
12 Ki-ben lelkem el-hül.

13 Mond: Te ſzámkivetett, nya-valyás meg-omlott,
14 Amaz remén-letted Iſtened moſt holott:
15 Töled immár régen talám el-haſonlott,
16 Hogy vagy illyen romlott.

17 Melly ſzó csak meg nem öl nagy ſzégyenletemben,
18 Hogy ke-vély ellenség azt veti ſzememben,
19 Kinn el-keſeredem, s’ ottan jut e-ſzemben,
20 Mint éltem helyemben.

21 Midön nagy ſereggel, zengéſ-ſel bongáſſal,
22 Templomodba mẽ-tem ſzentelö áldáſſal,
23 Szintén az ajtodig ſok ſzép hangoſsággal,
24 Oly nagy méltoſsággal.

25 De te mindazáltal ſzomju lel-kem ne fély,
26 Söt régi Vradban minden ellen remély,
27 Bizván ke-gyelmében, hidgy és csendeſſen ély,
28 Gonoſzthozzá ne vély.

29 Mert még meg-tériti régi ſze-rencsédet,
30 Melyben virágoztatjokkal ugy tégedet,
31 Tél után ta-vaſzſzal mint a’ ſzép kerteket,
32 Meg-áldgya fejedet.

33 Kiért mondaſz te-is néki dicsi-retet,
34 Mint egy fülemile ſok ſzép énekeket,
35 Ambár ſzenvedgyek hát érte mindeneket,
36 Nyellyek but és mérget.

37 Csák légyen korosként lelké-vel mellettem,
38 Hogy fájdalmam miatt ne veſzſzen életem,
39 Mint Jordán és Hermon fogyhatatlan hitem,
40 Légyen erös lelkem.

41 Mert ha tenger buſul parancſo-lattyára,
42 Hát rám-is ö ereſzt bút bünös fiára,
43 Támoſzkodom azért joakarattyára,
44 Mint Atyám karjárá.

45 Föképpen hogy tudom már hogy nem ſokára,
46 Meg-könyö-ül rajtam az boſzuságára,
47 A’ ki járt életem veſztére, s’ kárára
48 Szégyen-vallására.

49 Kiért áldom ötet erös köſzik-lámot,
50 Csak ne hadgya fogyni-el bizodalmamot,
51 Mikor boſzontáſ-sal gyujtyák nyavalyámot,
52 Mint olajjal langot.

53 Mondok: Csak ne kérdjék hogy hol én Iſtenem?
54 Mert mér-gembẽ akkor nem tudok mit ten-nem,
55 Hogy azzal terjeſztik keſer-vemet bennem,
56 Kéſz volnék holt lennem.

57 No Azért el-bágyatt lelkem te ne buſuly,
58 Buzgo imádsággal söt Uradra boruly,
59 Erös reménséggel csak ö hozzá ſzoruly,
60 Töle el-ne forduly.