Seláf Levente – Petr Plecháč – Vigyikán Villő – Kiss Margit

A belső formulák a 16. századi históriás énekekben

1. Oralitás és írásbeliség a históriás énekekben

A históriás énekekben megjelenő orális és írott jegyek a műfajt egy tradicionális, énekelt és performatív költői hagyomány, valamint egy tanult, meglehetősen kifinomult, írott epikus költészet nagyon sajátos keverékének mutatják, amelyet ókori modellek is (például az Aeneis) befolyásoltak. A műfaj heterogenitása a kétféle poétikai mintázat szövegenként eltérő arányában is érzékelhető. Az epikus formulák használata kisebb-nagyobb mértékben elvárásaink szerint a műfaj összes darabját jellemzi. A históriás ének retorikai szerkezetének orális jellege akkor a legszembetűnőbb, ha a vers epikus formulákban gazdag. Laza, pongyola, előzetes definícióként fogalmazzunk úgy, hogy az epikus formula olyan gyakran alkalmazott kifejezés, szóbeli klisé, amely jellemzően ugyanabban a metrikai pozícióban jelenik meg egy versen belül, és esetleg a korpusz más verseiben is előfordul. Tanulmányunk e definíció pontosítására tesz kísérletet. Itt a belső ismétlődésekre koncentrálunk, egy másik, készülő tanulmányunk pedig a korpuszon belüli intertextuális ismétlődésekkel, külső formulákkal foglalkozik majd.

1.1. A formula más irodalmi hagyományokban

Az epikus formula és formularendszer fogalmát Milman Parry alkotta meg, és a meghatározás mellett egyúttal bizonyította is ezek fontosságát a homéroszi eposzokban.¹ Jelentőségük beigazolódott a Balkán-félsziget népköltészetének orális műveiben is, a szerb-horvát hősi balladákban, és a formulákat azonosították később más kiemelkedő irodalmi hagyományok epikus alkotásaiban is (számos tanulmány született az eszköz poétikai jelentőségéről a francia chanson de geste és az olasz cantari műfajaiban, de vizsgálták a szerepét a középangol költészetben és a Cid-énekben is).²

Fontosnak tartjuk, hogy a magyar históriás ének formai sajátosságait figyelembe véve specifikus definícióját adjuk az ebben a műfajban használt epikus formuláknak, ugyanis a korpusznak vannak olyan egyedi verselési jellemzői, amelyek befolyásolták a formulák alkalmazását. A homéroszi eposzokkal ellentétben a strófákban komponált 16. századi magyar szövegek egy-két kivétellel rímesek, de a rímelés szegényessége és egyhangúsága a magyar históriás énekeket a laisse-ekben írt chanson de geste-ekkel rokonítja. Ám míg az ógörög eposz elsősorban hexametert használ, a francia chanson de geste pedig szinte csak tízszótagú sorokat (nagyon ritkán alexandrinusokat vagy nyolcszótagosakat), addig a magyar históriás énekek korpuszában a szótagszámok változatosabbak (6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 19, 23, sőt 25 szótagú sorok), bár a leggyakoribb a 11 szótagból álló verssor, és persze az izometrikus strófaszerkezet. Ez a relative nagy metrikai változatosság a formulák nagyobb variabilitását is feltételezi, mint az ógörögben vagy az ófranciában, sőt mint az olaszban, ahol a cantari elsősorban ottava rimában íródtak, ellenben rokonítja a középangol strofikus formákban írt regényekkel. A Horváth Iván által megállapított izoszabály nagyon jól leírja a régi magyar verselés monotonitását és egyszerűségét, mégis, ha csak az európai epikus hagyományokat vetjük össze a 16. század vége előttről, akkor messze nem olyan kétségbeejtően unalmas a magyar verskorpusz, mint gondolhatnánk például azt a trubadúrok lírai költészetével összevetve.

1.2. Az epikus formula definíciói a magyar irodalomtudományban

A 20. század második fele óta több elemzés irányult arra, hogy meghatározza a formuláris kifejezéseket a 16. század magyar költői szövegeiben, s egyes kutatók igyekeztek az epikus formulának e sajátos költői hagyományhoz illeszkedő definícióját is megadni. Informatikai eszközök hiányában azonban a teljes korpusz áttekintésére nem vállalkozhattak. A magyar irodalomtudományban Varjas Béla volt az első, aki igyekezett feltárni a históriás énekek epikus formuláit. Állítása szerint a formulákat leginkább az epikus dalokban alkalmazták, de nem kizárólagosan ott: minden verses műfajban megjelenhettek, a lírai költészetben is.³ A Cantio de militibus pulchra (Szép ének a gyulai vitézekről, RPHA 369,⁴ a továbbiakban Cantio) elemzése során számos formulát azonosított a szövegben, ennek segítségével pedig a korszak más históriás énekeiben is megpróbálta beazonosítani az itt felismert formuláris kifejezéseket. Feltételezte, hogy a Cantio névtelen szerzője a közös kortárs formulák és költői eszközök kincstárából kölcsönzött elemekből konstruálta meg versét. Varjas úgy határozta meg a formulákat, mint a „verselés grammatikai szabályai szerint alakított olyan szócsoportokat, amelyeket rendszeresen használnak meghatározott gondolatok közlésére”.⁵ Formulának tekintette nemcsak a lexikális, „hanem a nyelvtani, szerkezeti és kompozícióbeli” ismétléseket is.⁶ Talán túlságosan is laza volt az általa használt meghatározás, azért is, mert a formuláris kifejezések metrikai pozícióját nem vette figyelembe.

Varjas áttekintést készített a Cantióban és annak nyomán többtucatnyi másik históriás énekben felismert formulákról. Egy Tinódi Szegedi veszedelméből származó, viszonylag hosszú részlet (16 sor) példáján keresztül illusztrálta a formulák működését: a kiemelt strófák minden egyes sorában jól azonosítható formula szerepel. Ezek jelentős része, némileg módosult formában, a Cantio de militibus pulchrában is előfordul a csata leírása során.⁷ A részlet azt is jól szemlélteti, hogy az egyes szövegeken belül nagyon magas a belső formulák avagy ismétlések száma. A lenti, Varjas példái alapján készített ábrán [1. ábra] színekkel emeltük ki a megegyező formulákat (minden azonos vagy hasonló lexikai tartalmú sort azonos színnel jelöltünk).

Tinódi (1552) - RPHA 1334 Magyarok (N) es (C) álló (P) seregöt (N) meghagyák (V), Az (A) szárnya (N) mindkét (Pr) fél (N) öszveroppanának (V), Nagy (Ad) erős (Adj) viadalt (N) akkoron (Ad) tartának (V), Ott jeles terekek nagy sokan elhullának. Nagy sok dob, trombiták oly igen harsagnak, Nagy rettenetösen üvöltnek, kiáltnak, Nagy szép festett lovak az mezőn jargalnak, Kikről fő terekek elestek, megholtanak. Az viadal köztök ám ott meglassódék, Álló (P) seregekhöz (N) két fél takarodék, Jézust (N), Allát (N) meg (VP) másodszor (NN) üvöltének (V). Mindkét felől hamar taraszkokból lüvének. Gyorsan nagy vakmerőn öszveroppanának (V), Nagy (Ad) erős (Adj) viadalt (N) akkor (Ad) es (C) tartának (V), Szekereket magyarok meg nem bonthaták, Mert taraszk, puskákból sok golyóbist szórának. (201—216. sor)

Gyulai ének (1561) - RPHA 369 Két (NN) fél (N) öszve (VP) erősen (Ad) roppanának (V) Az (A) törökök (N) mind (Pr) Allát (N) kiáltának (V), Az (A) magyarok (N) mind (Pr) Jezust (N) kiáltának (V). Két (NN) fél (N) öszve (VP) erősen (Ad) roppanának (V), Reg/gel/tül fogva mind estvéig vívának, Szegény (Adj) magyarok/ban/ (N) sokan (NN) meghalának (V). Törökök előtt magyarok futamának, Magyarokat messze nem űzték vala, Nap immáron hogy alámegyen vala. Falka barmot távoly földen látának, Magyar seregnek azt alítják vala, Az törökök rajta rémültek vala. Kevés magyar ismét nékiek tére, Nagy (Ad) erős (Adj) viadalt (N) vélek (Pr) tartának (V), Szegény (Adj) magyarok (N) sokan (NN) meghalának (V). (115—129. sor)

Varjas rugalmas, sőt inkább bizonytalan definíciója meglehetősen megnehezíti a formula lényegének megragadását. Például már az olyan egyszerű kifejezésekre is formulaként tekintett, mint a gyulai vár Vég-Gyula megnevezése („vég” mint határ): „az Vég-Gyula. . .”, „Vég-Gyulában”, „Vég-Gyulábul” a Cantio (RPHA 369) 3., 39., 41., 64., 79., 92. és 95. sorában.

Egy másik jellegzetes példa Varjas túl laza definíciójának típusaira, amikor egy-egy közös, jellegzetes kifejezés alapján nagyon különböző szöveghelyeket tekint ugyanazon formula variációinak. Az alábbi esetben a sorok formuláris jellegét csupán a „számlál” szó biztosítja:

• „Megszámlálásra hagyom ...” (Tinódi, RPHA 1244)

• „Számlálok majd én is ...” (Szakmári Fabricius István, RPHA 1246)

• Megszámlálok egynéhány vitézeket. (Cantio)⁸

Az 1980-90-es években Amedeo di Francesco több tanulmányt szentelt a 16-17. századi magyar költészet epikus formuláinak.⁹ Az írásbeli és szóbeli hagyományban egyaránt létező formulák alkalmazásának magyarázataként bevezette a formuláris stílusnak a szövegek keletkezési módjától független fogalmát. Úgy gondolta, az először az orális költésetbe alkalmazott formuláris stílus minden szerzőre hatott, azt mindenki használta, tekintet nélkül arra, hogy elsősorban írásos vagy orális módon alkotott. Az írott hagyományban alkotó epikus szerzők így, formulák segítségével próbálták utánozni a szóbeli epikus költészet stílusát, mintáit.¹⁰

Di Francesco másik jelentős újítása, hogy Varjassal szemben a konkrét formulák azonosításában jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a formulák metrikai pozíciójára. Egyfajta középutas megoldást javasolt Varjas nagyon laza, nyitott formuladefiníciója és a legtöbb releváns nyugat-európai irodalmi elemzésben megfogalmazott szigorú formulameghatározás között, amely a lexikai elemek és a grammatikai szerkezet kombinációját írta elő egy meghatározott metrikai helyzetben. Leglényegesebb hozzájárulása a polémiához azonban szerintünk az volt, hogy megkülönböztette a belső (egy adott szövegben többször előforduló) és a külső/közös formulákat (amelyek egynél több szövegben vannak jelen). E csoportosításon kívül felépítésük szerint is felvázolta a formulák tipológiáját: számára az egyszerű formula a pontos ismétlés, az összetett formula „a szintaktikai és paradigmatikai szinten kisebb eltéréseket” lehetővé tevő variáció, míg a komplex formula az „állandósult szókapcsolatokat” és a „vonzattal rendelkező szavakat jelenti.”¹¹ Végül a formulákat hosszuk szerint is megkülönböztette: az egy emisztichonnál rövidebbektől (a gyakran melléknévre és főnévre redukált (ADJ+NOUN) szókapcsolattól) a strófa jelentős részét betöltő változatokig. Utóbbi a jelentés és a nyelvtani szerkezet hasonlóságának igénye mellett igen nagy eltéréseket enged meg a különböző versszakok között. Utolsó szempontja mentén, a formulák hossza alapján, Varjashoz hasonlóan Di Francesco is készített egy formulaválogatást. Példagyűjteménye gazdag, ugyanakkor egy kisebb részkorpuszra korlátozódott, nem pedig a históriás énekek teljes csoportjára.¹²

2. A kutatási projekt

2.1. Az első lépések – a korábbi kutatásban azonosított formulák további példái

A Varjas Béla és Amedeo Di Francesco által összegyűjtött anyag alapján igyekeztünk a korpuszban lexikális és szerkezeti ismétlődéseket, párhuzamosságokat azonosítani, majd különböző számítási eszközökkel és módszerekkel vizsgálni ezek variabilitását. A históriás énekekből álló digitális (.txt és .json formátumú) korpusz létrehozása lehetővé tette számunkra, hogy megkeressük a korábban meghatározott formulák további, még nem feltárt előfordulásait.

Az eredmények megerősítették egyrészt a variabilitás jelentőségét a magyar históriás énekek formulahasználatában, másrészt a számítógépes elemzés fontosságát. Di Francesco például a „vala nagy bánatja” formuláris kifejezés számos előfordulását összegyűjtötte, de a példa másik igeidőben álló változatával („lőn nagy bánatja”) nem kapcsolta össze, amit viszont a digitális szövegben végzett keresés lehetővé tett (az előfordulást Valkai Genealogia historicájában (RPHA 1328) és Tinódi Enyingi Török János vitézsége (RPHA 395) című versében azonosítottuk).¹³ Ehhez hasonlóan Di Francesco kiemelte a „sokat gondolkodék” kifejezést az RPHA 1189 szövegéből (lásd a „Harpagus ű róla sokat gondolkodék” sort), de az RPHA 525-ben előforduló „Róla Cresus király sokat gondolt vala” sor már hiányzik a listájából – itt a hiányt feltehetően ismét az igeragozás eltérése okozza, de nem nagyon látszik, miért lenne ez másik (vagy nem) formula csak emiatt. Gyergyai Albert versében (RPHA 53) Di Francesco fellelte a „nem sok idő múlván” kifejezést, de elmulasztotta azonosítani és hozzákapcsolni az ugyanabban a szövegben feltűnő „nem sok idő múlva” változatot. Az első formát Di Francesco 12 szövegben, összesen 15 sorban találta meg. A keresésünk 7 további szövegben (RPHA 57, 261, 832, 1065, 1249, 1269, 1301) azonosította ezt az alakot, a nem sok idő múlva változatait pedig 11-ben. Nem is egy, hanem két históriás ének van, amely mindkettőt tartalmazza: Gyergyai Alberté mellett a Fortunatus históriája (RPHA 560), így a két kifejezés összesen 43 sorban szerepel, közülük 39 kezdődik így. Célszerűnek tűnik a kétféle alakot a múlva/múlván eltérés ellenére egyazon formula variánsaiként kezelni. A táblázatban dőlttel jelöltük a „nem sok idő múlva” változatait, félkövérrel a Di Francescónál is szereplő példákat, aláhúzással a két szöveget, ahol mindkét alak szerepel, és színnel azt, ahol nem a formulával kezdődik a verssor [2. ábra]. Jegyezzük meg, hogy az egyetlen eset, amikor nem egy félsort tölt ki a formula, Gosárvári Mátyás énekének egy sora (RPHA 1014): „Azt is nem sok üdő // múlva megvívá”.

RPHA 21: Nem sok idő múlva kiizenének,

RPHA 43: Nem sok üdő múlva király visszaméne, az Tyrust is elvivék,

RPHA 53: Nem sok idő múlva ottan megvirrada, Nem sok idő múlván az szép szűz eljuta,

RPHA 57: Nem sok idő múlván kegyelmet nyere,

RPHA 124: Nem sok idő múlván világ végeztetik.

RPHA 172: Nem sok idő mulván onnét visszatére,

RPHA 232: Nem sok üdő mulván tanácskodának

RPHA 261: Nem sok üdő múlván Cammához külde,

RPHA 357: Nem sok idő múlva az király meghala,

RPHA 539: Nem sok idő múlván megbetegedék,

RPHA 560: Nem sok üdő múlva, hogy ott lakott volna, Nem sok üdő múlván, hogy gyermek lött volna.

RPHA 707: Nem sok üdő múlva csakhamar eljövendők.

RPHA 819: Nem sok üdő múlva szárnyat vöttek vala,

RPHA 832: Nem sok idő mulván szép iffjúságában,

RPHA 958: Nem sok idő múlván zsidókra indúla,

RPHA 1014: Azt is nem sok üdő múlva megvívá,

RPHA 1016: Nem sok idő múlván ketten megtérének. Nem sok idő múlván néhányad magával, Nem sok idő múlván az bátyja meghala.

RPHA 1028: Nem sok idő múlván béesék az tőrben, Nem sok idő múlván bosszúját megállá,

RPHA 1065: Nem sok idő múlván az kis királyfiat ők Fejérvárban hozák, Nem sok idő múlván mind fiával öszve méne Németországba, Nem sok üdő múlván jó Hunyadi Jánost az vajda elereszté, Nem sok idő múlván császár László királt akkoron Bécsbe küldé. Nem sok üdő múlván az László királ is Bécsből el-alájöve,

RPHA 1076: Nem sok üdő múlva várast megrontám,

RPHA 1245: Nem sok idő múlván halálra szorula,

RPHA 1249: Nem sok idő múlván, látván ezek egymást felette megkedvelék, Nem sok idő múlván az szép Lucretia néki ígyen felele: Nem sok idő múlván jelen az ablakról Lucretia láttaték. Nem sok idő múlván esék háborúság kívül ott az faluban, Nem sok idő múlván császárral az ifjú Rómában indulának. Nem sok idő múlván keserűségében halála történt vala. Nem sok idő múlván egy szép leányt császár őnéki szerzett vala

RPHA 1250: De haja megneve nem sok üdő múlván.

RPHA 1269: Nem sok üdő múlván cellácskához ballaga,

RPHA 1287: Nem sok idő múlván Efezusba elére.

RPHA 1301: Szent lélek isten ennek utánna nem sok idő múlván,

RPHA 1328: Az jámbor király nem sok üdő múlva,

RPHA 1332: Nem sok idő múlva esék oly nagy betegségben,

Azt feltételezzük tehát, hogy – összhangban a sorfajták tanulmányunk elején említett sokféleségével is – a formulák változatosságának szórása jóval nagyobb, mint amit Di Francesco sejtett. Ugyan Di Francesco bírálta Varjast a nagyon engedékeny formuladefiníciója miatt, de tegyük hozzá, hogy a Di Francesco által azonosított formulák egy része szintén meglehetősen egyszerű, és úgy tűnik, idiomatikus kifejezésekként ezek használata nem is kizárólag a költészetre jellemző. Való igaz, hogy a Di Francesco által összegyűjtött példák gyakran egészen pontosan egy félsort adnak ki, ennélfogva pontos metrikai funkcióval rendelkeznek, azonban mégis sokszor inkább egyszerűen szófordulatnak vagy gyakori kollokációnak tűnnek, nem idiomatikus kifejezéseknek, az őket jellemző nagymértékű lexikai változatosság miatt. Néhányat közülük megtalálni az ó- és középmagyar kor magánéleti nyelvezetét feldolgozó Történeti magánéleti korpuszban (TMK)¹⁴ is:

1. Di Francesco által meghatározott formula (DiF): Ezt hallván - - (-) I - - - - - (-) (-) (Tinódi, Szegedi, etc.)

   1. Példa a TMK-ban (TMK): „Ezt haluan vajat es mezet vevek kezemben.”

2. (DiF) Csudálatos vala I - - - - - (-) (Batizi, Ilosvai, Varsányi, Hunyadi)

   1. (TMK) „chudalatos, hogy az kegyelmed ioszagan nem bekesegesek az en emberim.”

3. (DiF) Nem sok idő múlván I - - - - - (Tinódi, Sztárai, Ilosvai, Dézsi, etc.)

   1. (TMK) „nem sok idö muluán, ezen Molnárra Feleségéuel edgiüt sok ideigh valo hidegh lölésnek giötrelme szálot.”

4. (DiF) - - - - - (-) I az hatalmas Isten (Farkas, Varsányi, Batizi, etc.)

   1. (TMK) „A hatalmas Isten tartsa meg kegyelmedet nagy jó egészségbe’!”

5. (DiF) Kinek talám mássát ti/tü nem/sem hallottátok (Istvánfi, Ráskai, Tinódi)

   1. (TMK) „soha mását nem láttam, melynek mását szörnyűség hallani,” [változat]

Későbbi elemzéseink is azt erősítik meg, hogy az öt példa közül legalábbis az 1., 2. és 4. ebben a formában nem tekinthető epikus formulának.

2.2. Az elemzések

2.2.1. Kollokációk feltárása

A históriás énekekben előforduló nyelvtani és lexikális ismétlődések azonosításához és valódi természetének megértéséhez informatikai eszközöket használtunk. Első kísérletképpen a rímhelyzetben lévő nyelvtani szerkezeteket (tehát nem csak a rímszókat!) elemeztük, és igyekeztünk kigyűjteni a korpuszban megjelenő ismétlődéseket (a párhuzamos nyelvtani szerkezeteket és a részben vagy teljesen azonos sorokat). Több kísérletet is tettünk az eddig azonosított formulák listájának kiegészítésére: próbálkoztunk a kulcsszavak, a leggyakrabban előforduló szókollokációk, valamint lemmakollokációk megtalálásával, kimutatásával is. A szókollokációk esetében a szövegekben megjelenő szóalakokról van szó, a lemmáknál pedig a morfológiai elemzés által megállapított szótövek leggyakoribb páros előfordulásaira kell gondolni.¹⁵

Gyakori kollokációként azonosítottuk (egy soron belül) például a „dobok” és a „trombiták” szavakat, sőt, a lemmák vizsgálata során a „dob”–„trombita” lemmapár szintén bekerült a 100 leggyakoribb pár közé [3. és 4. ábra].¹⁶

Mindkét kifejezés igen gyakori a históriás énekek műfajában, leginkább a csataleírásokban találkozni velük. A két hangszer hangja toposzként jelenik meg ezekben a jelenetekben, és azt sejtettük, hogy a formuláris kifejezések közé tartozik páros előfordulásuk. Azonban sem a lemma-, sem a szókollokációk keresése nem segített abban, hogy stabil, állandóan ugyanúgy és gyakran használt formulákat találjunk. A „dobok” és a „trombiták” szóalakok 15 alkalommal jelennek meg együtt, a „dob” és „trombita” lemmák együtt 41-szer fordulnak elő. A lemmák keresése jóval több hasonló szöveghelyet tárt fel az egyszerű szóelőfordulást vizsgáló keresésénél, de az ezeket tartalmazó sorok variabilitása túl nagy volt ahhoz, hogy egyetlen pontosan rögzült epikus formulát azonosítsunk. Nemhogy egyetlen hangszer megjelenését, de a „dob” és a „trombita” együttes előfordulásait azonosítva sem találtunk olyan nagyjából egyező szókapcsolatokat minden érintett sorban, amelyek alapján egy lexikailag és szintaktikailag legalább részben megszilárdult formulát meg tudtunk volna határozni. Az viszont lehetséges, hogy több formula is alapulhatott ezen a kollokáción.

A szópár előfordulásaiból válogatott következő példasor jól illusztrálja, hogy a gyakori kollokáció azonosítása itt nem teszi lehetővé egyetlen rögzült formula beazonosítását [5. ábra].

A kötelező „dob” és „trombita” lemmákat aszerint jelöltük meg, hogy alanyként (piros), tárgyként (kék), jelzőként (zöld) vagy határozóként (rózsaszín) jelennek meg az adott példában. Csak hogy érzékeltessük a probléma összetettségét, feltüntettük a két kifejezés többnyire rögzített sorrendjének felcserélését (aláhúzás), a két lemma szétválasztását (kurzív) és a hangszerek helyett a hangszerek hangját szerepeltető megfogalmazást is (félkövér). Hangsúlyozzuk, hogy ez csupán egy válogatás a két lemma közös előfordulásaiból.

Nagy ideig dob, trombita hallgata,	RPHA 438	Enyedi
Sok dob, trombita erősen harsoga,	RPHA 629	Valkai
Aközbe sok dob, trombita szólala,	RPHA 144	Valkai
Dob, trombita nagyerősen zúg vala,	RPHA 538	Hunyadi
Trombiták, dobok megzendültek vala,	RPHA 538	Hunyadi
Dobok és trombiták zöngnek roppogással,	RPHA 683	Temesvári
Sípok, dobok, trombiták szünögtenek,	RPHA 1381	Tinódi
Szöng az rézdob, harsog az sok trombita,	RPHA 442	Tardi
Zöreg dobja, harsag sok trombitája,	RPHA 144	Valkai
Dobok, trombitájok nékiek vala,	RPHA 538	Hunyadi
Dobok, trombiták vannak nagy zengésben,	RPHA 574	Szegedi
Lőn azután dob, trombita harsogás.	RPHA 442	Tardi
Dobját, trombitáját mihelt hallaná.	RPHA 743	Bogáti
Trombitát fútata, dobot üttete,	RPHA 144	Valkai
Trombita-szó helyett dobot üttete.	RPHA 692	IIosvai
(Minden föld zöng, nékie tetszik, álgyúktól,) Dob, trombitának nagy harsogásától,	RPHA 101	Görcsöni
Dobnak, trombitáknak zengése vala,	RPHA 1350	G
(Érközék be frissen és nagy pompával,) Mindön felöl sok trombita, dob szóval,	RPHA 1343	Szerdahelyi Imreffy János?
Dob, trombita szóhoz hallgatnak vala,	RPHA 1493	Cserényi
Dob, trombitaszóktól, lónyirítésektől az ég hangoslik vala,	RPHA 189	Illyefalvi

2.2.2. RegEx-lekérdezések

Igyekeztünk feltérképezni, összegyűjteni a Varjas, Di Francesco, illetve csoportunk tagjai által azonosított formulák összes előfordulását reguláris kifejezések segítségével is. Ez a módszer csak az előzetesen meghatározott formuláris kifejezések esetében működött. Komoly körültekintést igényelt a reguláris kifejezések kellően precíz megadása, csak ilyen módon nyílt lehetőségünk megtalálni egy adott formula összes lehetséges változatát.

A RegEx-lekérdezések két példája szemlélteti, hogy milyen jellegű nehézségekbe ütközik ugyanazon kifejezés változatainak azonosítása ebben a speciális korpuszban:

'mikor(on)? .*?jut(á)?nak[,.:]?' - (39 találat Di Francesco 24 példájával szemben)

'(t[ié]rd|f[eö]j).*?hajt|hajt.*?(t[ié]rd|f[eö]j)' - (62 találat, Di Francesco gyűjtésében nem szerepel)

Íme egy rövid részlet a „mikoron jutának” és változatai alapján készült RegEx-es keresés eredményeiből [6. ábra]:

Az adott esetben ez valóban erős formulának mutatja a kifejezést, egy helyhatározóval és a „jutának” igealakkal rímpozícióban.

Noha ez az elemzési módszer látványos eredményeket hozott, sajnos a magyar nyelv agglutinatív jellege és a korpusz ortográfiai egyenetlensége és változatossága miatt a RegEx-en alapuló elemzés a teljes korpusz vizsgálatára mégsem tűnik célravezetőnek: minden hasonló keresés elvégzése jelentős időbeli ráfordítást igényelne, és a már feltárt formulák esetében is túlságosan sok munkát tenne szükségessé; a reguláris kifejezéseken alapuló keresési módszerek túl sok morfológiai variánssal találkoznak a korpuszban.

2.2.3. Morfológiai elemzés

Megpróbáltuk mérni a sorok nyelvtani párhuzamosságát is. Az egy versszakon belül egymásra rímelő sorokban az utolsó négy szó grammatikai kategóriáinak azonosságát próbáltuk a szavak szófaja alapján meghatározni. A morfológiai elemzést az EmMorph elemzőprogram ó- és középmagyar szövegek elemzésére kiterjesztett moduljával végeztük.¹⁷ Ennek a kísérletnek az a jelentősége, hogy a nyelvtani párhuzamosságok általa akkor is megfoghatóak lesznek, ha a lexikális elemek ismétlődése nem kíséri ezeket (vagy különféle okokból ez nem olyan könnyen megragadható).

Az így végrehajtott elemzés eredményeit ezzel a strófával illusztráljuk (a téves elemzési eredményeket színnel kiemeltük):

„(1) Az Olaszországnak egy szegeletiben,

[Det|Pro] + [N][Dat] + [N|Pro] + [N][PxS3.Pl=i][Ine]

(2) Az Vezule hegynek ű kerületiben,

[N|Pro] + [N][P] + [N][Dat] + [N|Pro][S3] + [?]

(3) Nagy sok szép városok vadnak ű fektiben,

[Adv] + [Q] + [Adj] + [N][Pl] + [V][P3] + [N|Pro][S3]+ [N][PxS3=i][Ine]

(4) És jeles szín népek laknak az mentiben.”

[C] + [Adj] + [N] + [N][Pl] + [N][Dat] + [Det|Pro] + [N][PxS3=i][Ine]

(Istvánfi Pál, RPHA 318)

Látható, hogy az (1) és (2) sorok szerkezete megegyezik, ahogy grammatikai párhuzamot mutatnak a (3) és (4) sorok is. De az is látható, hogy egy strófán belül három téves értelmezés is maradt az elemzésben.

Ugyan a számos javításnak és fejlesztésnek köszönhetően az emMorphOMH teljesítménye sokat javult a históriás énekek elemzésében, de még mindig nem működik teljesen megbízhatóan. Az egyik tipikus hiba a szófaji egyértelműsítés során lépett fel. Ebben a fázisban nagyszámú tévesztést adott az elemző (a fenti részlet esetében ilyen például a laknak [N][Dat] vagy laknak [V][P3], ahol a második, helyes értelmezés helyett az elsőt kínálta fel). A történeti morfológiai alakok olykor hibás vagy azonosságuk ellenére egymástól eltérő elemzési eredményt okoztak az általunk vizsgált rímhelyzeti pozícióban is:

szegeletiben [N][PxS3.Pl=i][Ine]*,
kerületiben [?]*,
fektiben [N][PxS3=i][Ine],
mentiben [N][PxS3=i][Ine].

Mint látjuk, a négy rímszó elemzéséből csak kettő helyes. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy az elemző jelenlegi állapotában a viszonylag magas (6% feletti) hibaarány még nem teszi lehetővé a korpuszunk megbízható számítógépes morfológiai elemzését. (Ami persze azt is jelenti, hogy a korpusz szavainak majdnem 94%-a helyesen van elemezve!) További fejlesztésekre van szükség, hogy pontos eredményeket kapjunk a nyelvtani párhuzamosságok tekintetében. Ennek a problémának a megoldásán tovább dolgozunk.¹⁸

Összegezve: az előbb ismertetett próbálkozásaink eddig nem vezettek egyértelmű eredményre. A formulákat ezekkel a módszerekkel nem lehetett szisztematikusan feltárni. A versek közötti különbségek nem voltak elég erősek, s a legfontosabb visszatérő lexikai elemek azonosítása egyelőre nem volt lehetséges egy-egy versen belül sem. E próbálkozások kudarcának fő oka a korpusz sajátossága volt: a szóalakok helyesírási változatossága, a 16. századi magyar nyelv eseteinek és a toldalékok morfológiai változatainak nagy száma, valamint a szövegek közötti nyelvjárási különbségek. Másrészt ez a részleges kudarc azt is jelezte, hogy a formulák illékonyak és amorfok, nehéz őket a szövegekben azonos formában nagy biztonsággal lokalizálni.

2.3. Karakter-bigramok keresése: formulák és soregyezések

A fent említett módszerek egyenetlen és megbízhatatlan eredményei, valamint a formulák azonosításának nehézségei miatt szükségünk volt egy másik megközelítésre. Mivel korpuszunkban egy sor legtöbbször egy tagmondatnak felel meg, evidensnek tűnt a sorok szintjén keresni az ismétlődéseket. Úgy döntöttünk, hogy a karakter-bigramokat elemezve azonosítjuk a sorok legközelebbi lexikai párhuzamait a teljes korpuszban. Ez a módszer lehetővé tette számunkra azt is, hogy feltérképezzük az intertextualitás igen gazdag hálózatát. A módszernek megvannak a korlátai, mivel a sorok egészének hasonlóságára fókuszál, ezáltal előfordulhat, hogy a rövidebb vagy nagyon nagy variabilitással bíró formulákat nem képes kimutatni, vagy az eltérő metrikai szerkezetű sorok hasonlóságát nem méri megfelelően. De mindezek ellenére segített feltárni egy nagy, az eddigi kutatásban feltártnál jóval bővebb formula-kifejezéskészletet, megvizsgálni a formulák metrikai pozícióját és jobban megérteni a szerepüket a költői szerkesztésmódban.

A 19-20. században gyűjtött észt és finn folklórszövegekkel kapcsolatos kutatási projekt keretében az epikus formulák keresésére Maciej Janicki írt egy algoritmust,¹⁹ amely a mi célunknak is megfelelőnek tűnt.

Ezt használva nagyon izgalmas intertextuális hálót tudtunk feltérképezni a korpusz versei között. Janicki megközelítését követve minden verssort a karakter-bigramok gyakoriságának vektoraként ábrázoltunk. A koszinusz távolságot kiszámoltuk a korpusz minden sorpárja esetében. Mivel a korpusz terjedelme majdnem 100000 sor, ez több milliárd kombinációt jelentett, ami felülmúlja a hagyományos PC-k számítási kapacitását. A prágai Károly Egyetemen működő Institute of the Czech National Corpus (Cseh Nemzeti Korpusz Intézet) bocsátotta rendelkezésünkre a szervereit az elemzés lefuttatására.

A szövegekbe beleszámítottak a központozási jelek is, már a sorzáró írásjelek eltérése is 0-nál nagyobb értéket eredményezett. Ennek megfelelően a teljesen azonos sorok (cos.dist. = 0) száma nagyon alacsony (52 sorpár). Az algoritmus figyelembe veszi és megengedi a szórend módosulását, de minden karakterre érzékeny. Több sávot határoztunk meg a hasonlóság koszinusz távolságon alapuló mérésére, a legnagyobb még vizsgált érték 0,3 lett. Összesen ezen a határon belül 5798 hasonló sorpárt azonosított az algoritmus különféle versekben. Ebben benne vannak az Oly nagy búval, bánattal az Aeneas király kezdetű vers sorai (RPHA 3002), amely valójában Huszti Péter Aeneis-parafrázisának egyik részlete, így mind a tíz versszaka megtalálható a teljes szövegben. Viszont a sorpárok számában természetesen nincsenek benne a belső ismétlődések.

Az aránylag magas, 0,3-as maximális határérték lehetővé tette, hogy eltérő hosszúságú sorok azonos lexikai elemeit is be tudjuk azonosítani, ahol a formula nem egy egész sort tölt ki, de nagyfokú az egyezés, például a Pataki Névtelen históriájában (RPHA 1249) és Bogáti Fazakas Miklós Szép história a tökéletes asszonyállatokról című versében (RPHA 261) [7. ábra]:

0,2873	Nagy szerelmét megjelentötte vala.	Végre Lucretia az ő nagy szerelmét megjelentette vala,	RPHA 261	RPHA 1249
0,2701	Hagyá, senkinek azt ne jelentené,	Kéré, hogy azmiért hívatta, senkinek azt meg ne jelentené.	RPHA 261	RPHA 1249

Ebből azt is le lehetett szűrni, hogy a formuláris stílus a históriás ének hagyományában nem függ feltétlenül szorosan a metrumoktól. Persze ilyen távolság esetén már előfordult, hogy a 0,3 alatti érték nem feltétlenül jelentett szoros lexikai és szintaktikai hasonlóságot. A következő táblázatban erre idézünk pár példát [8. ábra]:

0,2998	Éccaka semmit nem nyughatott vala,	De semmit őnekik nem árthatott vala,	RPHA 581	RPHA 1245
0,2835	Ők nagy fáradtsággal, hörtelenséggel	Urasággal jargal, nagy szertelenséggel,	RPHA 1343	RPHA 1203
0,2999	Rettegik az Istent teljes életekben,	Kettő az szeretet testben és lélekben,	RPHA 832	RPHA 357
0,2998	Igen rettenetes az itílet napja,	Kit az Diognetes igen szeretett,	RPHA 831	RPHA 1246

Ezek a hibás elemzések ritkák, a felsorolt példák nem jelentik azt, hogy a hasonló távolság (2,8 fölötti érték) esetében már egyáltalán nem beszélhetünk hasonlóságról, formulákról, de kétségtelen, hogy óvatosságra intenek.²⁰ Az eredményeket akkor lehetne tovább pontosítani, ha a vizsgálatot meg tudnánk ismételni nemcsak a teljes sorok, hanem az emisztichonok azonosságának szintjét elemezve is. Mindenesetre ahogy jeleztük, a karakter bigramok kiszűrésével az volt a célunk, hogy az epikus formulákat az eddigieknél biztosabban és átfogóbban össze tudjuk gyűjteni; ehhez képest mindenképpen többlet, hogy (szinte) pontos intertextuális egyezéseket találtunk a korpuszon belül.

3. Eredmények

3.1 Belső ismétlődések

Vizsgálatunkban a belső és a külső formulákat illetően megtartottuk Di Francesco megkülönböztetését. Először azt szerettük volna megmérni, hogy egy adott versben mekkora arányban találhatók közel azonos sorok, ezáltal próbáltuk feltárni azokat a belső formulákat, amelyek a vers megkomponálását, illetve memorizálását segíthették azzal, hogy a szöveg különböző helyein térnek vissza.

A verseket összevetettük annak alapján, hogy a különböző mérési szinteken hány azonos sorpár szerepel, és az ismétlődő sorok abszolút és relatív értékeit is feltüntettük egy táblázatban. Az abszolút érték azt mutatja meg, hogy a különböző mérési szinteken hány hasonló sorpár fordult elő az egyes szövegekben; a relatív érték pedig ezt az abszolút értéket elosztja az adott históriás énekek sorainak számával. Természetesen minél jobban csökkent az azonosság elvárt értéke, annál több hasonló sorpárt talált az algoritmus a versekben.

Az abszolút értékek eredményei minden mérési szinten megegyeztek abban, hogy az első tíz helyből hatot azonos szövegek foglaltak el. A versek sorrendje a következőképpen alakult [9. ábra]:

Az összehasonlító táblázat a 0,15-ös értéktől az első öt verset mutatja viszonylag stabil pozícióban. Azzal, hogy nő a megengedett koszinusz távolság (tehát ahogy egyre nagyobb eltéréseket engedünk meg a hasonló sorok között), a szövegek sorrendje nem változik gyökeresen a listában: láthatóan a kisebb és nagyobb eltérésekkel járó ismétlések szinte ugyanolyan mértékben jellemzik a szövegeket. Természetesen hozzá kell tenni, hogy az ismétlések abszolút száma nagyban függ a versek hosszától. Mindegyik táblázatban Zombori Antal bibliai témájú, Izrael törzseinek harcairól írt verse (RPHA 1255) áll az első helyen. Nagyon fontos megjegyezni, hogy Zombori versét nem az RPHA által megállapított négysoros strófaformában (a14(7,7), a14(7,7), a21(7,7,7), a21(7,7,7)) rögzítettük és elemeztük, hanem a kritikai kiadás tördelését követve hatsoros versszakokat vizsgáltunk (a14(7,7), a14(7,7), x14(7,7), a7, x14(7,7) a7), tehát összesen 2052 (mínusz 1) sort.²¹ Nagyon valószínű, hogy a vers kiemelkedő pozícióját a rövid sorok (igazából emisztichonok) önálló figyelembe vétele okozza, ennek tudható be a nagyon sok belső ismétlés. Míg a Cantio de militibus pulchra a 0,1 maximális koszinusz távolsággal számolva még az ötödik a sorban 12 nagyon hasonló sorpárral, addig a 0,2 szinten már nincs az első tízben, és csak a 11. helyen szerepel 17 egymással rokonítható sorpárral. Ez a visszaesés a szöveg viszonylag rövid terjedelmének köszönhető.

Nyilvánvalóan erősen megváltozik a statisztika, ha a relatív értékeket vizsgáljuk [10. ábra]. A legszigorúbb egyezést megkívánó szinten (0,1) messze a Cantio de militibus pulchra relatív értéke a legmagasabb (0,0689), amelyet jelentős leszakadással követ a Drávamelléki Névtelentől a Rusztán császár históriája (RPHA 373, érték: 0,0287). Ezt a pozíciót a Cantio tartja, ha a távolságot 0,15-re növeljük (érték: 0,0804), de a 0,2-es távolságnál a vers már csak a második (érték: 0,0977), és 0,3-nál csak a negyedik 0,1322 értékkel.

A 0,2-es mérési szint esetében a Cantio még mindig nagyon közel áll A babiloniabeli Bél és sárkány bálvány istenekről való história (RPHA 1190) értékéhez, amely Dániel könyve két epizódjának töredékesen fennmaradt parafrázisa. Mivel ennek a versnek a második fele hiányzik, valójában nem tudjuk megítélni, hogy ez az elveszett rész is annyi ismétlést tartalmazott-e, mint az első, de feltehetőleg igen. Ennek a bibliai históriának nagyon laza a verselése: a metruma nem szabályos, a rímelés véletlenszerű, a szerkezetet összetartó fő verselési jellemzőnek pontosan a sornyi hosszúságú lexikai elemek ismétlése tűnik: többnyire egy párbeszéd részei, vagy bevezetései, pl. „Szóla az király Dánielnek”; „Szóla Dániel az királynak”; „Meghallgassad felséges király”.

Mindezek a jellemzők (a szöveg kezdetleges verselése, archaikus jellege, a király, Dániel és a papok párbeszédének felépítése) tökéletesen megmagyarázzák a kiemelkedően magas ismétlődési arányt a bibliai parafrázisban. Ennél érdekesebb, hogy a 0,3-as mérési szinten két másik, nagyon hosszú vers is megelőzi a rangsorban a Cantiót: Zombori már említett bibliai történelmi éneke (RPHA 1255), illetve Hunyadi Ferenc Trója ostromáról szóló verse (RPHA 538). Zombori versében a vizsgált arány olyan magas (0,1916), hogy szinte minden ötödik sorhoz találhatunk legalább egy ismétlésként szereplő párt!

Ahogy a külső formuláknál, úgy a belső ismétlések esetében is akadnak olyan tévesen beazonosított sorpárok a 0,3-as, talán túl megengedő határérték esetén, melyek valójában nem tartoznak össze, csupán felszíni rokonságot mutatnak. Íme két ilyen kirívóan rossz példa:

„De nagy vakmerőképpen és nagy istentelenül” – „Íme nagy vas fazékben nagy rettenetesképpen” RPHA 1255

„Az magyarok nagy szűvet vőnek ezen,” – „Magyarok lőnek nagy veszedelemben,” RPHA 1328

Azonban még az ebből fakadó lehetséges mérési hibával együtt is, a Zomborié után következő vershez tartozó érték jóval kisebb (A babilóniabeli Bél…, RPHA 1190: 0,1714), és a különbségek nagyon világosak az egyes szövegek, sőt még a szerzők között is. Zombori versének négysoros tördelése feltehetően más, jóval alacsonyabb értéket mutatna, de nagyon elgondolkodtató, hogy ebben a formában Zombori verse esetében a 0,3 koszinusz távolságnál mért érték 1,4496-szer nagyobb, mint a Cantióé. Az a tény, hogy Zombori és Hunyadi verse egyaránt megelőzte a Cantiót a visszatérő sorok használatában ennék a határértéknél, arra enged következtetni, hogy korábbi megállapításunk, ami megfelel a tudományos konszenzusnak, miszerint a Cantio rendelkezik messze a legerősebb szóbeli jegyekkel a korpuszban, némi pontosításra szorul. A belső ismétlődések magas aránya Zombori és Hunyadi hosszú epikus költeményei esetében sajátos poétikai és esztétikai felfogást sugall: a Cantióhoz hasonlóan a szóbeliséghez vagy egy archaikusabb költői gyakorlathoz fűződő erős viszonyt tükröz.

Az összehasonlítás legszembetűnőbb eredménye az, hogy kimutatja, a Cantio nem áll önmagában a belső ismétlések vagy formulák nagy sűrűségével. Az a kérdés merül fel ezzel kapcsolatban, hogy vajon a Cantio kiemelkedően sok szószerinti ismétlése vajon azt tükrözi-e, hogy ez az egyetlen 16. századi magyar históriás ének, amely a szóbeliségben született és csak ott létezett fél évszázadon keresztül, míg minden más szöveg írásban keletkezett, hamar be is került a szöveghagyományba, és ezért másképp magyarázható a belső formulák, sorismétlések hasonló sűrűsége (bár nagyobb változatossága) néhány további versben.

A Cantio nagyon erősen strukturált szöveg, az ismétlések a párbeszédekben és a cselekmény elemeiben (csataleírások, rengeteg narratív toposz) egyaránt megjelennek, és a versen végigvonuló, csak minimálisan variálódó ismétlések egységes szerkezetet alkotnak. Az 57 strófányi hosszúság nem teszi lehetővé, hogy az egész vers ismétlésekből álljon: ahhoz, hogy a cselekmény elmeséléséhez szükséges minden témát sorra vehessen, a szerzőnek a témákat váltogatva változatosabb sorokra van szüksége, vagy legalábbis ahhoz túl nagy változatosságra, hogy az algoritmus ezeket a sorkapcsolatokat is képes legyen kimutatni. De az olvasó számára a többi, gépi elemzéssel is kimutatható ismétlődés miatt ezek a variációk is jól érzékelhetők.

Azt feltételezzük, hogy ha az ismétlések relatív értéke a koszinusz távolság 0,3 mérési szintjén nagyobb 0,1-nél, akkor egy hagyományos (orális) verselési technika erős hatását tételezhetjük fel az adott szövegben. A hosszabb lexikai egységek, esetenként egész sorok ismétlése olyan eszköz volt, amely megkönnyítette a szövegek összeállítását és memorizálását. A Cantióval együtt öt vers van e határ felett: Zomborié (RPHA 1255), A babilóniabeli Bél… (RPHA 1190), Hunyadi Trója-históriája (RPHA 538) és Rusztán császár történetének parafrázisa a Gesta romanorumból a Drávamelléki Névtelentől (RPHA 373). Nagyon fontos tanulság, hogy ezek között van bibliai história, kortárs tudósító ének, biblikus tematikájú történeti ének, és középkori eredetű epikus mű feldolgozása is! Tehát nem pusztán a tudósító ének műfajához köthető ez a poétikai jegy (és talán egy kompozíciós technika, ha azonos technikát feltételezünk e szövegek hasonló jellege magyarázataként).

Jankovits László Cantióról szóló tanulmányában azzal magyarázta a szöveg történelmi pontatlanságait, hogy még ha a benne megörökített történelmi eseményekhez időben közel keletkezett is, az oralitásban létezett egészen 17. századi lejegyzéséig, és az éneket hallgató és éneklő végvári katonák értelmezői közösségében például a tulajdonnevek is ezért változtak meg olyan könnyen.²² Feltevésünk szerint az események és a vers lejegyzése között eltelt legalább 40 év a szövegben strukturális átalakulásokat is eredményezhetett. Az is elképzelhető, hogy a Cantio ismétlésszerkezete eredetileg sokkal közelebb állt az imént felsorolt többi szövegéhez, melyekben szintén megfigyelhető az orális, formuláris kompozíciós technika, de a félévszázados énekeltség, szóbeli átörökítés, folklorizálódás úgy alakította át a szöveget, hogy a pontos ismétlések még markánsabbak lettek. Óvatosan szeretnénk megfogalmazni azt a gyanút, hogy a Cantio létrejötte idején jobban kötődött az írásbeliséghez, és nem vált el ennyire élesen a korpusz többi elemétől. Lehetett akár hosszabb is a szöveg, esetleg kevésbé elliptikus. Természetesen e gyanú igazolására újabb kézirat felmerülése esetén lenne csak mód, amit valószínűleg kizárhatunk.

További vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy vannak-e más olyan poétikai és metrikai jegyek, amelyek jobban összekapcsolják ezt az öt verset, mint a korpusz többi részét. Már most megfigyelhető, hogy a legtöbb versben, ahol a belső formulák aránya magas, nincs akrosztichon (narancssárgával kiemelve), vagy csak korlátozott terjedelmű (a szerző nevét tartalmazza az első strófák első betűiben; kékkel kiemelve) [11. ábra].

A három kivétel egyike itt megint Zombori, aki hosszú, bonyolult, latin nyelvű dedikációt szerkesztett az akrosztichonba. A másik Szkhárosi Horvát András Ím, megromlottál, ó, jó keresztyénség (RPHA 576) című éneke, mely kitüntetett pozícióban áll a 0,1-es mérési szinten (6., 0,0208-del), de ez valószínűleg a vers műfaji jellegzetességeivel függ össze. Az RPHA műfaji kategóriái szerint is ugyanúgy tekinthető prédikációs éneknek, mint históriás éneknek, így meglehetősen távol áll a históriák többségétől. Ez a viszonylag rövid szöveg didaktikus céllal alkalmazza a pontos sorismétléseket, és már a 0,15-ös távolságnál kiesik az első tízből. Valkaitól a végig akrosztichonos Genealogia historica regum (RPHA 1328) és Hunyadinak a versfőben a szerző nevét tartalmazó Trója-históriája pont ellenkező utat jár be, egyre előrébb kerül a rangsorban: repetitív, monoton szerkesztésmódjukat jelzi a mérőszám.²³

A legtöbb ismétlést tartalmazó versek után érdemes a sorismétléseket nem vagy alig tartalmazó verseket is megvizsgálni. Az alábbi táblázat azoknak a listák végén szereplő verseknek a számát mutatja, amelyekben egyáltalán nincs sornyi hosszúságú ismétlés (az egyes mérési szinteken) [12. ábra]:

	0,1	0,15	0,2	0,25	0,3
szövegek soritmétlés nélkül	89	65	47	32	20

Ebből a statisztikából az is kiderül, hogy minél engedékenyebbek vagyunk a variációk hasonlóságának tekintetében, annál könnyebben talál az algoritmus sorpárokat; mindössze húsz versnél nincs sorismétlés a legnagyobb megengedett variációs távolság vizsgálatakor. E húsz kivétel között Bogáti Fazakas Miklós 8, Tinódi Sebestyén 3 verse található, míg néhány másik költő csak egy-egy szerzeménnyel szerepel a listán. Mivel Bogáti Fazakasnak mind a 15, a históriás énekek listáján szereplő verse sokkal közelebb áll a lista végéhez, mint annak elejéhez, nála ez egy fontos poétikai elvről tanúskodik. Esetében határozottan megfigyelhető a sorismétlésre épülő kompozíciós technikától való elfordulás. A legmagasabb helyezést elért verse a 0,3-as lista 82. helyén áll, méghozzá egy olyan szöveg, amely tulajdonképpen nem is históriás ének (az RPHA nem is tekinti annak), hanem az Énekek énekének parafrázisa, csak hosszú terjedelme, és Bogáti históriás műfajokhoz kötődő poétikai elképzelései miatt vettük fel az összehasonlításba. Jellegében sokkal kevésbé epikus, mint Bogáti többi, akár bibliai, akár profán históriái: ismétlődő sorait az eredeti bibliai szerkezet ismétlései okozzák, nem Bogáti személyes szerzői stílusa, vagy a kortársak és elődök formai eszközkészletének utánzása.

Ugyanilyen fontos az a megállapítás, hogy Tinódinál sem meghatározó poétikai elv a sorismétlés, a sorhosszúságú belső formulák használata. Az okok feltárását és a Tinódi alkorpusz elemzését később fogjuk elvégezni.

3.2. A históriás énekek formuláinak meghatározása: a variabilitás határai

Varjas Béla és Amedeo di Francesco a magyar históriás énekeket formulákban és ismétlődésekben bővelkedő műfajnak tartotta. Nem tudták azonban pontosan meghatározni az epikus formulákat, és nem volt eszközük arra, hogy mérjék és megmutassák ennek a költői eszköznek a műfajban játszott pontos poétikai szerepét. Ahogy fentebb megmutattuk, az általuk meghatározott formulák egy része talán nem is feltétlenül tartható igazán formulának: gyakran olyan kifejezések, melyek a mindennapi kommunikációban sem ritkák, és a formájuk túlságosan flexibilis ahhoz, hogy rögzült formuláris kifejezésnek lehessen őket tartani.

A karakter-bigramos elemzésünk a verssorok bizonyos szintű fonetikai és lexikai azonosságán alapul. A formulákat is a verssor hosszúságában próbáltuk meghatározni, az eddigiektől némileg eltérő módon. Nem vitatjuk, hogy valaki tekinthet egy rövidebb kifejezést, vagy a 16. századi magyar költészet bármely visszatérő elemét formulának, de azt állítjuk, hogy a verssor (esetleg az emisztichon) keretei között lehet meghatározni egy formula állandó és variábilis elemeit. Vannak nyilván a sornál hosszabb ismétlődések is, amelyek nem függetlenek a formulahasználattól. Már Varjas Béla felhívta rá a figyelmet, hogy például a Rusztán császár históriájában vannak hosszabban, akár strófahosszan is ismétlődő szakaszok.²⁴ Ilyen a szövegrész a história 100. és 104. strófája:

100.:

Egy akaratból jóváhagyák, hadnaggyá választák,
Az nép előtt elbocsáták, tanácsok oktaták,
Vén császárnak udvarában szépszerrel bocsáták,
Mindenekben az császárnak magokat ajánlák.

104.:

Egy akaratból jóváhagyák, hadnaggyá választák,
Népen előtt elbocsáták, ők igen oktaták,
Az vén császár eleiben szépen bebocsáták,
Mindenekben az császárnak magokat ajánlák.²⁵

Ennek ellenére itt nem egyetlen, összetett, négysoros formula ismétléséről van szó. (Majd ahogyan a későbbiekben látni fogjuk, az ismétlődések szerkezete ennél sokkal bonyolultabb is lehet ebben a szövegben, nem csak ennyire lineáris.) Tegyük még hozzá, hogy a szövegeket emisztichonokra bontó elemzés talán módosíthat ezen a képen, pláne a hosszú sorokat tartalmazó versek esetében, de ezt nem állt módunkban elvégezni.

Definíciónk szerint tehát:

1. A formula (nagyon kevés kivétellel) egyetlen verssorra korlátozódik. Egy verssornak természetesen nem minden eleme kötelezően része a formulának.

Megjegyzés: (1) Ahogy nagyon ritka a kor költészetében a soráthajlás, úgy a „formulaáthajlás” is az. Ha több sor, akár egy egész versszak ismétlődik, az nem jelenti egyetlen hosszú formula ismétlődését, ellenben egy nagyon izgalmas és ritka kompozíciós megoldás. Erre a Drávamelléki Névtelennél találunk számos példát.

(2) Ahogy jeleztük, az emisztichonok ismétlődését megvizsgálva talán lehet finomítani ezen a definíción.

2. A formula legalább három kötelező és néhány opcionális vagy akár esetleges lexikális elemet tartalmaz.

3. A lexikális variabilitás egyes alapelemeket is érinthet, de a variációk mindig szinonimák vagy ugyanabba a szemantikai mezőbe tartoznak (tehát e néhány alapelem esetében a variációk száma erősen korlátozott).

4. A sorok szintaktikai szerkezetei párhuzamosak: azonosak vagy nagyon hasonlóak.

5. Ha a párhuzamos sorok szintaktikai szerkezete azonos, szerepelhetnek a sorokban az azonos lexikai elemek morfológiai alternánsai (szám, ragozás, igeidő, igekötő), a funkciószavak és az egyéb opcionális elemek pedig változhatnak. A mondatszerkezet párhuzamossága és az azonos pozícióba kerülő szavak azonos morfológiai felépítése teszi azonosíthatóvá a formulát a kötelező lexikális elemek variálódása (szinonimákkal, antonimákkal való helyettesítése) esetén.

Megjegyzés: A könnyen formálhatóság, a nagyfokú variabilitás is magyarázza, hogy miért olyan nehéz a formulák azonosítása és definiálása.

6. A rímpozíció és a sorkezdő pozíció jobban érzékelhetővé teszi a formulát. Ha a rímelő szótag a formula része, az felerősíti a formula hatását, erősebbnek érezzük a megfelelést két rokon sor között.

A definíció alapján az Amedeo Di Francesco által példaként hozott, fentebb bemutatott formulák némelyike nem fogadható el formulaként. Viszont a „nem sok idő múlván” kifejezés teljesen megfelel a definíciónak.

A következő táblázat [13. ábra] illusztrálja a formuladefiníciót a „valamilyen viadalt tartani” formula összes előfordulásával a korpuszban :

1. Nagy erős viadalt ők ott tevének, PRHA 1266 -

2. Nagy erős viadalt vélek tartott vala. PRHA 1243 -

3. Nagy erős viadalt mindkét fél tartának, PRHA 1334 -

4. Nagy erős viadalt mindkét fél tarta, PRHA 0101 -

5. Csuda nagy viadalt velök tartának, PRHA 1335 -

6. Az törésön ők nagy viadalt tartának, PRHA 1245 -

7. Csuda erős viadalt vélök tarta, PRHA 1335 -

8. Nagy erős viadalt vélek tartának, PRHA 0369 -

9. Nagy erős viadalt akkor es tartának, PRHA 1334 -

10. Nagy erős viadalt akkoron tartának, PRHA 1334 -

11. Új viadalt Cignussal kezdett vala PRHA 0538 -

12. Nagy erős viadalt esmét tartának, PRHA 0538 -

13. Rettenetes viadalt indítának, PRHA 0538 -

14. Erős viadalt pogánokkal tarta, PRHA 0144 -

15. Mert erős viadalt ők ott tartának, PRHA 0867 -

16. Vízárokból viadalt es tartottak: PRHA 0245

17. Nagy viadalt velek törletének. PRHA 0245

18. Nagy erős viadalt hajdúkkal kezdének, PRHA 1334

19. Szekér környül nagy viadalt szörzének, PRHA 0867

20. Az szekér mellett viadalt tart vala, PRHA 0867

21. Törökekkel ott nagy viadalt kezde, PRHA 0867

22. Hogy végső viadalt ők mívelnének. PRHA 1014

23. Nagy viadalt egymással tartnak, vesznek, PRHA 1014

24. Bátor szívvel vélök nagy viadalt tőn; PRHA 1335

25. Új viadalt Hectorral kezdett vala. PRHA 0538

26. Mindkétfelől erős viadalt tőnek, PRHA 1261

27. Az pórokkal nagy viadalt ő tarta, PRHA 0395

28. Az víz mellett erős viadalt tévének, PRHA 0683

29. Ott nagy erős viadalt Israelnek fiai - RPHA 1255 (ellenséggel tartanak.)

30. Ott nagy erős viadalt Israelnek népei - RPHA 1255 (pogányokkal tartanak.)

31. Mind napnyúgatig nagy viadalt tarta, - RPHA 432

32. Belől terekekkel nagy viadalt tartnak, - RPHA 1245

33. Ím nagy viadalt hamar ők kezdének. - RPHA 574

34. Kapuközbe nagy viadalt tart vala, - RPHA 844

35. Kikkel öszve erős viadalt tartának, - RPHA 356

36. Rettenetes viadalt véle tarta, - RPHA 1328

37. És nagy viadalt vélök tartának, általmennek vala. - RPHA 324 -

38. Ütközének, nagy viadalt tartának, - RPHA 867 -

39. Derék harcot, sebes viadalt kezdének, - RPHA 819

Nagy/erős/rettenetes/sebes/új/csuda/végső[jelző(k)] + viadalt [tárgy] + kezd/tart/tesz/művel/szerez/törlet/indít/vesz [állítmány] + (alany) + (időhatározó) + (helyhatározó) + (társhatározó) + egyéb

17 példát azonosítottunk a karakter-bigramok segítségével, 22 másikat pedig manuálisan. Amint látjuk, a formula három kötelező elemének, magjának (valamilyen, viadalt, tartani) a sorrendje kötött. Minden sorban szerepel a „viadal” (tárgyként), egy hozzá tartozó melléknév és egy ige. Kivételt képez a 16. és a 20. sor, ahol egy határozószó váltja fel a melléknevet. Egyes kiegészítő elemek megjelenhetnek a verssor különböző részein, de a formula magja minden esetben jelen van. Az igeidő és a szám változhat, és a „tartani” ige több szinonimája is előfordul a formulában („szerezni”, „tenni”, „mívelni”); ha nem rokonértelmű kifejezés szerepel, akkor pedig azonos jelentésmezőhöz tartozó másik szó váltja fel („kezdeni”, „indítani”). A viadalhoz két leggyakrabban társított jelző, a „nagy” és az „erős”, sokszor fordul elő együtt, de megtalálható a „rettenetes”, „sebes”, „új”, „végső” is. A „csuda” jelző kiegészíti a „nagy” vagy „erős” szavakat. Ezek a variációk megengedettek a formulán belül. A 29. és 30. sorok azt illusztrálják, hogy a formuláris kifejezés egy része átcsúszhat a következő verssorba is. Két további verssort az algoritmus által végzett elemzés nyomán szűrtünk ki mint a formula esetleges változatait, ám ezek valójában nem illeszkednek a felvázolt sémához. A „Viadalt neki senki nem ád vala” sor (RPHA 1285) nem tartalmazza a „viadalt” jelzőjét, és az az „ád” ige is kicsit távolabb áll a „tart”-tól mint a fent szereplő igék, a „Tágulának, viadaltól állának” sor (RPHA 101) pedig már a „viadal” szót sem tárgyesetben használja – a sor jelentése éppenséggel az, hogy „nem tartanak viadalt”.

Az előbbi formuláéval megegyező jelentést hordoz egy másik, az előzővel nem azonos, de szoros rokonságot mutató formula, ahol a „viadal” nem a mondat tárgya, hanem az alanya. A karakter-bigramos elemzéssel azonosított párhuzamos sorok között 11 olyan verssort találtunk, ahol a viadal alanyesetben áll, és előfordul vagy az „erős” vagy a „nagy” melléknév, vagy a „tart” ige, és szintén formulaként értelmezhető. A 11 sorból ötöt Valkai András írt. Ez a változat is megerősíti a formulát alkotó kötelező (és opcionális, de jellemző) elemek szerepét, hiszen a „nagy” és „erős” melléknevek ebben a 11 példában is többször előfordulnak, és hat sorban ugyanúgy a „tart” ige jelenik meg, mint a „viadalt tartani” kifejezésben, de más jelentésben („valamennyi ideig tart”) [14. ábra]. Ezt a második formulát úgy lehetne absztrahálni, hogy „(erős) viadal valahogyan/valameddig tart”, ahol a létige is helyettesítheti a „tart”-ot, de jóval változatosabb a szerkezet, mint az előző formuláé.

Erős viadal két fél közt történék. RPHA 1328 Valkai

Erős viadal mind napestig tarta. RPHA 101 Görcsöni

Ez viadal lőn nagy rettenetesen, RPHA 1328 Valkai

Ez viadal mind estig tartott vala, RPHA 21 Szőlősi

Két fél közt erős viadal támada, RPHA 629 Valkai

Lőn erős viadal a két fél közet, RPHA 1247 Valkai

Másnap az viadal mind estig tarta, RPHA 1493 Cserényi

Nagy erős viadal köztök támada, RPHA 57 Torkos

Napestig viadal ostromon mind tarta. RPHA 101 Görcsöni

Oly erős viadal két fél közt tarta, RPHA 144 Valkai

Oly nagy erős viadal köztök vala, RPHA 538 Hunyadi

A fenti sorokat áttekintve azt mondhatjuk, hogy a magyar históriás énekek formulái egyáltalán nem statikusak, nem pusztán egymás mellé rendelődnek, hanem a kontextushoz idomuló, sok elemében változtatható szerkezetük és jelentésük révén össze is kapcsolódnak, és fokozzák egymás poétikai hatását.

3.2.1. Az összefonódó formulák

A rendkívül gazdag variabilitás szorosan összefügg a formulák egy másik fontos tulajdonságával, azzal, hogy a szövegekben gyakran hálózatot alkotnak. Nagyon jellemzően a kezdő- vagy a kolofonstrófákban, de másutt is. Erre álljon itt példaként a Drávamelléki Névtelen belső formulákban nagyon gazdag Rusztán császár históriája című versének egy rövid részlete, melyben három formula fonódik össze. A formulabokrot a mű első felében a karakter bigram-keresés segítségével sikerült beazonosítani [15. ábra].

A három formula:

• Úristen + meghallgatni + X (birtokos) + könyörgés

• fölvenni + jelző (szent, nagy) + ke(ö)resztsége(ö)t/szegénységet/nyomorúságot/gazdagságot

• szeretni + ifjúságban/vénségben + szegénységet/gazdagságot

A szövegben ezek a következőképp jelennek meg:

8. „Kérlek, Uram, hallgassad meg én könyörgésemet,
Ne nézd, Uram, pogányságink, de nézd jóvoltodat,
Én is fölveszem Rómaságban az szent körösztséget,
Körösztyénség mellett szegénséget és nyomorúságot."

9. Az Úristen meghallgatá asszony könyörgését,
Eustachius mert mikoron ágyban fekünnék,
Fényösséggel, villámlással ő környülvéteték,
Az Istennek ő követe előtte állapék:

…

11. Azt izené, hogy fölvegyed az szent körösztséget,
Rómaságban ő ez hármon hagyott szabadságot:
Ha szereted ifjúságban az nagy gazdagságot,
Vagy szereted ifjúságban az nagy szegénységet.

12. Harmadikon ezen hagyott neked szabadságot:
Vénségedben ha szereted az nagy gazdagságot,
Vagy szereted szegénységet, mind szabadon hagyott,
Mert az Isten körösztségedben ezzel látogatott.”

…

15. Meghallgatá az Úristen ifjú könyörgését,
Meghallgatá Eustachiusnak az ő könyörgését,
Megmutatá: azki nem tűr, nem veszi gyümölcsét.
Halljátok meg, mint mutatá ezekhez szerelmét.

16. Ím fölvevé ifjúságban az szent körösztséget,
És az mellett nem vevé föl az nagy gazdagságot,
Meggondolá az háromnak sanyarú vétkeit,
Azt gondolá, föl kölly vönni az nagy szegénséget.

17. „Ha én - úgymond - ifjúságban szegénséget veszek,
Ifjúságinkban mi erőnkkel kenyerünket esszük,
Aratáshoz, nagy munkához derekunkat hajtjuk,
Mi testünket nagy munkával be is födözhetjük.

18. Vénségemben inkább veszem az nagy gazdagságot,
Mert akkoron mi erőnktűl inkább megfosztatunk,
Akkoron kölly inkább nekünk az mi szegedelmünk."
Ez szó hallván az Istennek követe elmúlék.

A formulák összefonódása jelzi, hogy nagyon tudatos, begyakorlott kompozíciós technikáról van szó. E vers fő kompozíciós elve a formulák alkalmazása, és nem a rímek használata vagy a mondattani párhuzamosság (bár vannak rímek is, és természetesen nagy számban azonos vagy kvázi azonos szintaxisú sorok is). Jellemző, hogy a vers rímelése nem igazán jó, s bár a grammatikai párhuzamok miatt gyakoriak a ragrímek, de fonetikailag ezek sokszor nem esnek egybe (pl. gazdagságot - szegénységet). Minden szempontból orális kompozíciós technika jellemzi a verset, és legfontosabb szerkezeti elve a formulák ismétlése és kombinálása, hasonlóan a Cantióhoz és A babilóniai Bél…-hez.

4. Konklúzió

Tanulmányunk célja az volt, hogy jobban megértsük és meghatározzuk a 16. századi magyar epikus költészet egyik jelentős poétikai jellemzőjét, az epikus formulák használatát. Vizsgálatuk során többféle módszerrel próbálkoztunk, melyek közül a legjobb eredményeket egyelőre a karakter-bigramokon alapuló keresés hozta. Ennek segítségével nagyszámú belső és külső formulát sikerült azonosítani. Ebben a tanulmányban igyekeztünk bemutatni azt, hogy a belső formulákkal, sorismétlésekkel való telítettség mely okokra vezethető vissza. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nem feltétlenül egységes poétikai koncepció áll emögött, de a formulák aránya nagyon is pontosan jellemez néhány alkotót, alműfajt és névtelen szöveget.

Ismételjük át a tanulmány legfontosabb megállapításait:

1. A számítógépes elemzés is kimutatta, hogy a (szinte) teljesen azonos sorok ismétlésszáma alapján a Cantio elkülönül a korpusz többi részétől. De a Cantio mellett néhány más, hasonlóan megkomponált, az oralitáshoz köthető versre is jellemző a nagyarányú sorismétlés és ismétlődő belső formulahasználat (ilyenek A babilóniai Bélről szóló história, illetve Zombori Antal, a Drávamelléki Névtelen és Hunyadi Ferenc históriái).

2. Tinódinál nem tűnik meghatározónak a belső sorismétlés, az azonos formulák többszöri használata egy adott vers kompozíciójában.

3. Bogátinál kifejezetten azt látjuk, hogy tudatosan kerüli a sorhosszúságú egységek ismétlését, a formulahasználat egyáltalán nem jellemzi históriás énekeit.

4. A históriás ének tematikus (vallási kontra világi) felosztása a belső formulahasználat szempontjából nem jelent különbséget.

---

1. Milman Parry, Les formules et la métrique d'Homère, Paris, Les Belles Lettres, 1928. (URL: https://chs.harvard.edu/read/parry-milman-les-formules-et-la-metrique-dhomere/

   (utolsó letöltés: 2023.02.024.)). ↩︎

2. A formula fogalmához:

   Edmund de Chasca, Toward a Redefinition of Epic Formula in the Light of the Cantar de Mio Cid, Hispanic Review, 1970/3, 251-263.

   Sarah Kay, The epic formula: a revised definition, Zeitschrift für französische Sprache und Literatur, 1983/2, 170-189. (URL: https://www.jstor.org/stable/40617027 (utolsó letöltés: 2023.03.09.))

   John S. P. Tatlock, Epic Formulas, Especially in Lazamon, PMLA, 1923/3, 494-529 (URL: https://www.jstor.org/stable/457331 (utolsó letöltés: 2023.03.09.))

   Seláf Levente, Between Lyric and Epic: The Great Turkish War in German, Italian and Hungarian Ereignisliedern = Controversial Poetry 1400–1625, szerk. Judith Keßler, Ursula Kundert, Johan Oosterman, Leiden, Brill, 2020. (URL: https://www.jstor.org/stable/10.1163/j.ctv2gjwz01.8 (utolsó letöltés: 2023.03.09.)) ↩︎

3. Varjas Béla, A históriás ének és társadalmi funkciója = V. B., A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei, Bp., Akadémiai, 1982, 202. ↩︎

4. A szövegekre a továbbiakban az RPHA számukkal hivatkozunk. Répertoire de la poésie hongroise ancienne (RPHA). A régi magyar vers leltára a kezdetektől 1600-ig. szerk. Horváth Iván – H. Hubert Gabriella – Font Zsuzsa – Herner János – Szőnyi Etelka – Vadai István – Gál György – Ruttner Tamás, Paris, Le Nouvel Objet, 1992. Az általunk használt kiadás: Répertoire de la poésie hongroise ancienne 7.3. kiadás, Font Zsuzsa, H. Hubert Gabriella, Herner János, Horváth Iván, Szőnyi Etelka, Vadai István munkája. Szerkesztette: H. Hubert Gabriella, Horváth Iván (főszerkesztő). Technikai szerkesztő: Horváth Andor. (URL: https://f-book.com/rpha/v7/index.php (utolsó letöltés: 2023.03.10.)) ↩︎

5. Varjas, A históriás ének…, 201–202. ↩︎

6. Uo., 349. ↩︎

7. Uo., 206–207. ↩︎

8. Varjas, A históriás ének és…, 349–353. ↩︎

9. Di Francesco, Amedeo, Kölcsönhatás, újraírás, formula a magyar irodalomban – Tanulmányok. Bp., Universitas, 2005. ↩︎

10. Uo., 148. ↩︎

11. Uo., 155. ↩︎

12. Uo., 156–164. ↩︎

13. „Kin István királynak lőn nagy bánatja,” (RPHA 1328)

    „Azon lőn nagy bánatja az basának.” (RPHA 395) ↩︎

14. TMK: https://tmk.nytud.hu/about.php, Novák Attila, Gugán Katalin, Varga Mónika, Dömötör Adrienne, Creation of an annotated corpus of Old and Middle Hungarian court records and private correspondence, Language Resources and Evaluation, 2018, 1–28.

    Dömötör Adrienne, Gugán Katalin, Novák Attila, Varga Mónika, Kiútkeresés a morfológiai labirintusból – korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből, NyK, 2017, 85–110. ↩︎

15. Minthogy a morfológiai elemző nem hibátlan, a lemmák azonosítása és gyakoriságának mérése, a kollokációk meghatározása sem működött hibátlanul. Ezért is csak ezt az egy példát idézzük. ↩︎

16. Emlékezhetünk, hogy a Varjas által Tinódi Szegedi veszedelméből idézett részben is szerepel együtt a két hangszer: „Nagy sok dob, trombiták oly igen harsagnak”. ↩︎

17. Maróthy Szilvia – Horváth Andor – Simon Eszter: A históriás énekek számítógépes elemzésének módszertani kérdései, Uitt. ↩︎

18. Lásd ugyanott. ↩︎

19. Maciej Janicki, Kati Kallio, Mari Sarv, Exploring Finnic written oral folk poetry through string similarity, Digital Scholarship in the Humanities, 2022. (URL: https://academic.oup.com/dsh/advance-article/doi/10.1093/llc/fqac034/6643198, (utolsó letöltés: 2023.03.09.)) ↩︎

20. Az érintett tartományból illusztrációként közlünk néhány erős párhuzamot is:

    0,2998 Kinek mását soha nem is hallottanak. Talám mássát soha nem hallottátok, RPHA 566 RPHA 1381

    0,2998 És mind a két félben sokan hullanának: Mindkét félben sokan ott elhullának, RPHA 683 RPHA 144

    0,2994 Kusainak ki neveztetik vala, Ki erős Jasonnak neveztetik vala, RPHA 57 RPHA 1243

    0,2994 Róla Ibraim sokat gondolkodék, Róla László nagy sokat gondolkodék, RPHA 629 RPHA 1328

    0,2988 Ez világra szült vala. Szent Jánost ez világra szűlte vala. RPHA 289 RPHA 1316

    0,2987 Tisztességgel asszont eltemetteté, Oly nagy tisztességgel őket temetteté, RPHA 692 RPHA 357 ↩︎

21. Régi magyar költők tára, új folyam, XI: XVI. századbeli magyar költők művei, Kozárvári Mátyás, Decsi Gáspár, Decsi Mihály, Tolnai Fabricius Bálint, Pécsi János, Murád dragomán (Somlyai Balázs), Szepesi György, Vajdakamarási Lőrinc, Skaricza Máté, Zombori Antal, Tardi György, Tasnádi Péter, Hegedűs Márton, Moldovai Mihály és ismeretlen szerzők énekei 1579–1588, kiad. Ács Pál, Bp., Akadémiai Kiadó–Orex Kiadó, 1999, 257. ↩︎

22. Jankovits László, A szóbeli kultúra és a Cantio de militibus pulchra = Horváth Iván, Balázs Mihály, Bartók Zsófia Ágnes, Margócsy István (szerk.), Magyar irodalomtörténet, Bp., Gépeskönyv, 2022, (URL: https://f-book.com/mi/index.php?chapter=0409JANKASZO (utolsó letöltés: 2023. 03. 10.)) ↩︎

23. Jegyezzük meg, hogy Valkai versének az értéke a 0,3-as koszinusz távolságnál kerül csak be az első tíz közé, és ott is messze lemarad a lista első hat versétől. Hunyadi versében sokkal erősebb a formuláris ismétlés. ↩︎

24. Varjas, A históriás ének…, 207–208. ↩︎

25. Régi magyar költők tára, új folyam, XII: XVI. századbeli magyar költők művei, 1587–1600 (Illyefalvi István, Cserényi Mihály, Csáktornyai Mátyás, Póli István, Beythe István, Baranyai Decsi János, Ceglédi Nyíri János, Munkácsi János és ismeretlen szerzők históriái, Telegdy Kata verses levele, Fortuna sorsvetőkönyv, naptárversek), kiad. Orlovszky Géza, Bp., Balassi, 2004, 15. ↩︎