Előszó

Kötetünk a 2022. júniusában megrendezett A históriás ének: poétikai és filológiai kérdések című konferencia anyagának válogatott, bővített változata: az elhangzott előadások alapos átdolgozáson estek át.

Az első blokk hagyományosabb. Filológiai, irodalomtörténeti szempontú vizsgálatokat tartalmaz a szóban forgó műfaj egy-egy alkotásával, csoportjával kapcsolatban, vagy korábbi megközelítéseket értékel (így Vadai István digitális szöveggondozó vállalkozását). A második rész a digitális bölcsészet – vagy ahogyan régebben mondtuk, a bölcsészinformatika – eszközeivel vizsgálja meg a műfaj egészét.

A műfaj iránti érdeklődés, ha nem is nagyon intenzíven, de jelen volt az elmúlt évtizedek irodalomtudományában. A Csörsz Rumen István szerkesztette Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika című kötet megjelenése (2008) óta – a teljesség igénye nélkül sorolom – publikálásra került Pap Balázs monográfiája (2014), Lovas Borbála és Ács Pál számos cikke, az RMKT-ban Bogáti históriás énekei (2018), Schelhammer Zsófia publikált Tinódiról és kiadott egy korábban ismeretlen históriát 2018-ban, valamint a műfaj külföldi párhuzamairól is írtak néhányan (Maria Dobozy, jómagam). Megjelenés előtt áll Pap Balázs és Ács Pál egy-egy könyve (jórészt) a históriás énekről, és remélhetőleg a konferencián szereplő többi szerző is folytatja a műfaj vagy legalább egyes szövegeinek, szerzőinek tanulmányozását. Remélhető, hogy pár év múlva sokkal komplexebb, pontosabb képünk lesz a 16. századi magyar költészet e meghatározó szövegcsoportjáról, mint amit például a Neospenótban megjelent tanulmányok tükrözhettek.

Optimizmusomat a felsorolt kiváló kutatókba vetett remény mellett a kötet második felében bemutatott elemzések alapjául szolgáló módszertani újdonságokra is alapozom. A kötet első felében található tanulmányok magukért beszélnek, a második feléhez viszont elkél némi magyarázat.

Amikor az 1990-es évek elején nyomtatásban megjelent, és végre használható lett szélesebb körben az RPHA, még nem nagyon tudták kihasználni a benne rejlő lehetőségeket a kutatók. Az első nagyobb, a 16. századi magyar verskorpusz tömeges elemzésén alapuló tanulmányt Horváth Iván készítette el a „Neospenót" számára.¹ Az RPHA felhasználóbarát felületének elkészültével azt remélte, hogy az adatbázisból „dőlni fognak az adatok", és számtalan új tanulmány fog napvilágot látni ezek alapján. És kétségtelenül születtek is nagyon fontos, izgalmas munkák az RPHA anyagából, így Bognár Péter verstörténeti tanulmányai, és az RPHA nélkülözhetetlen segítséget nyújt azóta is a régi magyar versekkel foglalkozó kutatóknak.

Az NFKI által támogatott kutatócsoport, melynek tagjai a kötet második felében helyet kapott szövegeket jegyzik, arra tesz kísérletet, hogy kicsit felpörgesse a versek tömeges elemzésén alapuló tanulmányok készülésének ritmusát.² Az RPHA a világ egyik legnagyobb metaadatokat tartalmazó versadatbázisa, talán a Stefano Asperti által fejlesztett BEDT (Bibliografia elettronica degli trovatori) mérhető hozzá, mely egyébként sokat inspirálódott az ELTE-n folyó repertóriumépítő munkából. Jobbá tenni, s így az elemzések megsokszorozását attól lehet csak remélni, ha sikerül „full-text", a versek szövegeit is tartalmazó adatbázissá tenni. Ezt a munkát kezdtük el, ennek első lépése a históriás énekek szövegének digitalizálása és feltöltése az adatbázisba. A kötetben szereplő stilometriai, metrometriai, hálózatelemző tanulmányokat mintának tekintjük ezután következő, hasonló jellegű elemzések számára.

Amikor a konferenciára sor került, a versek tömeges vizsgálatához használt legtöbb adatsor még alig valamire volt használható. Tulajdonképpen csak a zajt hallottuk ki a táblázatokból, nem sikerült kiszűrni az igazi különbségeket, számos okból. A digtalizált szövegek minősége nem volt még eléggé jó, a morfológiai elemző nem volt megfelelő, és a vizsgálati módszerek sem voltak elég finomak. Bő fél év elteltével viszont sikerült a verstani és a nyelvtani elemzésben is sokat előrelépnünk. Most már egyértelműen megállapíthatók tendenciák a műfaj formai és poétikai változásában, ahogy egyedi különbségek is kiütköznek, és mérhetővé vált egyes poétikai-metrikai eszközök használata az egyes művekben. Ebben az előszóban dőreség lenne végleges konklúziókat leszűrni az elemzési eredményekből, de ostobaság lenne nem kihangsúlyozni néhány tanulságot, amelyeket belőlük levonhatunk.

Úgy tűnik, hogy a 16. század históriás énekköltészete nagyon is sokszínű, és nemcsak a tartalmában, hanem a poétikájában is. Többféle versszerző hagyomány, technika élt egymás mellett. Időben később keletkezett versekben találunk archaikusabb kompozíciós jellemzőket, s korábbiakban az írásbeliséghez szorosan kötődőket. Az izoszabályban megfogalmazott formai egysíkúság ellenére igenis vannak markáns különbségek a költők között. Az orális kompozíciós technika alapvetően a belső ismétlődéseken alapult, és a rímelés relatív gyengeségével járt. Ha létezett egy széles skála az oralitás és az írásbeliség között, akkor nem állíthatjuk, hogy az oralitáshoz minden szempontból a Cantio de militibus pulchra kapcsolódott a legszorosabban, noha sok szempontból tényleg különbözik minden más fennmaradt kortárs alkotástól. A korszak végén és elején is vannak költők, a históriás énekek szerzői között is, akik gondosan figyelnek a rímelésre, és a verseikben a belső és külső ismétlések, formulák nagyon csekély szerepet játszanak, ilyen Szkhárosi Horvát András és Bogáti Fazakas Miklós. A históriás énekek dallamai nem tartoztak a legnépszerűbb dallamok közé a nótajelzések alapján, és nagyon úgy tűnik, hogy Tinódi messze nem volt olyan népszerű saját korában, mint mondjuk az Egri csillagok megjelenése óta.

Ha ez önmagában nem is tűnik soknak, és első pillantásra nem is látszik benne semmi bombasztikus, annyi bizonnyal állítható, hogy az ilyen típusú vizsgálatok egyre biztosabban találják meg a szükségszerűen homályos képen a kontúrokat, és ígéretesen mutatnak meg eddig nem észrevehető árnyalatokat is. A kötet tanulmányaiban jónéhány izgalmas megállapítás és hipotézis várja az értő vitát. Abban bízunk, hogy az egyre finomabbra hangolt rendszer még sok lehetőséget rejt az adatok elemzése kapcsán, és talán van még pár évünk, amíg a mesterséges intelligencia nem teszi feleslegessé az ilyen típusú kérdésfelvetéseket és a megválaszolásukra tett kutatói kísérleteket.

S. L.

---

1. Az új „Villanyspenótban" ez: Horváth Iván, A magyar vers a reneszánsz és reformáció korában. 1536: Megjelenik két verseskötet, Magyar irodalomtörténet, (szerk.) Horváth Iván, Balázs Mihály, Bartók Zsófia Ágnes, Margócsy István, Budapest, Gépeskönyv, 2021, https://f-book.com/mi/index.php?chapter=0303HORVAMAG.↩︎

2. Ezúton is szeretném megköszönni az együttműködést és a rengeteg munkát „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata" elnevezésű projektben szereplő hallgatóknak (Finta Mária, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Tóth-Zohó Zoé, Veszely Anna) és kutatóknak (Maróthy Szilvia, Kiss Margit, Petr Plecháč), és kiváltképp Vigyikán Villőnek és Horváth Andornak, akik nélkül a vállalkozásból aligha valósult volna meg bármi is.↩︎