Fazekas Sándor

Herkules dorongja – Históriás énekek digitális átiratai Vadai István hagyatékában

Könnyebb Herkules kezéből kicsavarni a dorongot, mint Homérosz után hexametert írni – tartja a Vergiliusnak tulajdonított szállóige. Hasonló nehézségekkel szembesül az, aki Vadai István filológusi hagyatékát igyekszik feldolgozni. Az örökösök engem bíztak meg azzal a feladattal, hogy segítsem a hátrahagyott hatalmas anyag feldolgozását, amely a régi magyar költészet digitalizálásának célját is igyekszik megvalósítani: Vadai nem pusztán a 16–17. századi RMKT anyagának modern átiratát, hanem kiegészítését is elkészítette, munkájának véglegesítésére azonban már nem jutott ideje. Az alábbiakban igyekszem néhányat bemutatni a dilemmáim közül, a hagyatékból kiragadott példák alapján. Szakmánk számára Vadai a filológusi rigorózusság és szigor mintaképe. Kötelességem tiszteletben tartani álláspontját, és az ő általa sajtó alá rendezett anyagot az ő szellemében, az ő alapelveinek megfelelően tervezem közreadni, az örökösök szándékának megfelelően. Erre kötelez minden: Vadai szellemisége, az örökösökkel kötött megállapodás és az ezen írás előadás-változatára adott szóbeli szakmai reakciók is. Az elmúlt évben igyekeztem felmérni azt a különféle készültségű állományokat tartalmazó digitális hagyatékot ennek első eredményként megjelent Vadai Balassi-könyve.¹ Alább két további, nagy terjedelmű rész állapotáról számolok be, amely a históriás énekek kutatóit leginkább érdekelheti. Az első a 16. századi verseket összegyűjtő Régi Magyar Versek Tára (RMVT), a második pedig a teljes Tinódi-korpusz; előbbit egy digitális adatbázishoz rendelhető szövegbázis céljaira, utóbbit azonban egy kiadás előmunkálataiként hozta létre a régi magyar versek fáradhatatlan kutatója.

A Régi Magyar Versek Tára

A hagyaték terjedelmes anyaga összesen három egymástól külön tárolt másolatban létezik; én a Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központjának szerverein tárolt biztonsági másolatot tanulmányozom, távoli hozzáféréssel. Az versgyűjtemény eltérő forrásokból származik és egyes darabjait Vadai eltérő mértékben dolgozta fel – meglehetősen heterogén tehát az anyag, amellyel dolgoznom kell. A konferencia anyagához kapcsolódó korpuszból jelenleg két részt vizsgálok tüzetesen: az ELKH Kutatói Hálózatának Irodalomtudományi Intézete által megvásárolt anyagot, azaz a teljes 16. századi verses anyag Vadai által RMVT-16-nak nevezett változatának ellenőrzését és forrásvizsgálatát végzem, emellett pedig a hagyaték másik részében található Tinódi-korpusz ellenőrzésével foglalkozom. Az 1524 versből álló RMVT-anyag összeállításának elsődleges célja az volt, hogy minden egyes RPHA-tételhez hozzárendelődjék egy digitális szövegváltozat is, azaz az adatbázis tételeihez szövegeket kapcsoljon. Az anyag természetéből fakadóan a szövegek forrása és állapota teljesen vegyes: egy Pesti Gábor-vers például a Magyar Elektronikus Könyvtárbeli forrásában szereplő kapitális filológiai hibát (egy elmaradt tagadószó miatt értelmetlenné vált tanulság-verset) javítás nélkül megörököl. Ez esetben egyértelmű, hogy mi történt: Vadainak nem jutott ideje arra, hogy átnézze ezt a munkát. Másutt (például Tinódinál) az RMKT átiratát használja, amely nem ritkán maga is modernizált; e forrás esetén OCR-programmal végzett szövegrögzítést, amelyek ellenőrzésére gyakran szintén nem jutott ideje. Ezen túl szép számmal vannak olyan szövegek is, amelyek az RMKT hiányait pótolják; ezek esetében egyetlen szövegváltozatot rögzít, kéziratos vagy nyomtatott forrásból. Ez utóbbiak képezik az anyag legértékesebb részét, hiszen ezek java része hiánypótlás: olyan szövegeket hoz, amelyeket a mai napig nincs kritikai kiadásuk; sőt, olyan is akad közöttük (hogy egyetlen példát mondjak, ilyen Magyari István Beust-fordításának némely versrészlete is, pl. az RPHA-0470) amelyek kimaradtak az ItK szórványos szövegközléséből is; ezekből az RMKT csak egy-két darabot vett föl; más verseket a szegedi Actából, illetve egyéb folyóiratokból gyűjt ki (az előbbi csoportba tartozik az alább még vizsgálandó RPHA-4032-es szöveg, Ch… Demeter feddőéneke). Bornemisza Péter Ördögi kísértetek című művének versrészletei szintén kimaradtak az RMKT-ból; ezeket Vadai a modern kiadás alapján pótolja. Ezek is nagyon izgalmas problémákat hordoznak magukban, hiszen ráolvasás- és népi imaszövegek; tagolásuk megállapítása, írásbeliség és szóbeliség viszonyáról tanúskodó elemzésük szép feladat. Balassi Bálint és Rimay János verseit a Magyar Elektronikus Könyvtárból veszi át, javítás nélkül (a hálózati Rimay-kiadás például jobb szöveget tartalmaz, mint az RMVT változata, utóbbiba becsúszott néhány gépelési hiba). Sztárai esetében javítja az RMKT-t, ugyanakkor gépirata hibát is tartalmaz (gonosz helyett gonsz). Bogáti Fazakas Miklós szövegeit a hagyatékban kétféle változatban is megtalálhatjuk: az RMVT a Gilicze-féle kiadás javított változatát adja, míg a hagyatékban saját forrásátiratai is megtalálhatóak.

Nehéz helyzet ez, mert nem tehetjük meg, hogy minden ellenőrzés nélkül közrebocsájtjuk az anyagot, ugyanakkor viszont nagyon lelassítja az anyag feldolgozását, ha minden szöveget egyesével rakunk rendbe.

Cs. Demeter esete

A Stoll Béla 1981-ben publikálta az RPHA 4032-es repertóriumszámú szöveget.² A vers akrosztichonja: Demetrius Ch[…]. Stoll szerint Gerézdi Rabán „hozzávetőleg" 1540-re datálta a szöveget; ekkor még Csáti Demeter élt. Vannak azonban ennek ellentmondó adatok is, hiszen Csáti Pannónia-éneke nem akrosztichonos és ma már kolofónját sem ismerjük, ha egyáltalán volt neki. A Stoll által megtalált szöveg, Demeter éneke morális dörgedelmeket tartalmazó feddőének, nemigen kapcsolható a históriás énekekhez, noha nyilvánvaló, hogy egy szerző több műfajban is alkothatott. Ismerünk azonban egy olyan szerzőt, aki szintén kezdhette volna így az akrosztichonját: ő pedig Csanádi Demeter. Tőle azonban csak későbbről, 1571-ből ismerünk szöveget (R0230). Ha megnézzük a II. János, azaz János Zsigmond életéről írott, latin nyelvű címmel és akrosztichonnal ellátott szövegét, kiáltó a hasonlóság, mint formai, mind tartalmi szempontból. Csanádi egyetlen ma ismert művének akrosztichonját magyarul írja, de használja ezt a poétikai eljárást: aki tud magyar akrosztichont írni, az tud latint is (erre számos példa van, talán elegendő itt Tinódit említeni). A Batthyány-levéltár mint lelőhely különös, de nem megmagyarázhatatlan forrás. Elképzelhető ugyanis, hogy Csanádi írása a katolikus és/vagy Habsburg-párti főurak ellen irányult. Ez a feddés tartalmilag igencsak különös: mintha keverednének benne a személyes sértettség és a vallási érvek: talán nem indokolatlan a feddés célpontjai között János Zsigmond egyik ellenségét keresnünk. Sajnos a gyanúsítottak köre meglehetősen széles, akár Balassa Menyhártra, vagy valamely katolikus főpapra, netán Fráter Györgyre is gyanakodhatunk, hiszen Csanádi unitárius felekezetű volt, és János Zsigmond titkáraként működött. A titkárok környezetében igen gyakran keletkeztek hasonló, propagandisztikus célú feddő iratok, mint például a Kendy-féle összeesküvésről írott szövegek, vagy az Igen szép história, amelynek szerzője Imreffy János, Báthory Zsigmond titkára lehetett. A verset tehát hipotetikusan kiemeltük a névtelenségből, és meglévő szerzőhöz és koncepcióhoz kapcsoltunk, bár az homályos, hogy pontosan ki ellen íródhatott.

Bár az argumentáció a hely- és időszűke miatt némiképp rövid, látható, milyen alapvető felismerésekre ad alkalmat, ha elődeink munkáját, a 16. századi RMKT eredményeit összevetjük az újabb kutatók felfedezéseivel, az RPHA adatbázisával, illetve Vadai István anyagaival: utóbbi kettő hihetetlenül megkönnyíti az anyag áttekintését és feldolgozását.

Előadásomban olyan problémák is felbukkannak, amelyet már sokan átgondoltak előttem; ez nem kapcsolódik közvetlenül a hagyaték most tárgyalandó, 16. századi részéhez, hiszen a Vadai által átírt anyagokon nyelvjárási szempontból sem tervezünk változtatást tenni, mielőtt közzétennénk őket. Bár az első körben semmiképp sem módosíthatunk Vadai átírási elvein, azt a problémát azért szeretnénk felvetni, hogy az általa örökített anyagban gyakran egészen egyértelmű, hogy a szöveg nem a szerző, hanem a másoló nyelvjárását őrzi. Itt van például Detsi István tolnai iskolamester példája, akinek másolatában igencsak értékes anyagok maradtak ránk. 1609-13 között másolta össze a szövegeket, igen erőteljesen ő-ző nyelvjárásban. Decs község Tolna megye déli részén fekszik, Szekszárd és Bátaszék között. Detsi a térség református, magyarajkú lakosságába tartozhatott; a környéken jelentős katolikus, német származású lakosság is élt.³ Lássunk egy Balassi-verset az ő változatában:

Oh én kögyelmes Istenöm,
möly igen megh verél engöm,
kögyelmezz meg már énneköm,
Ne hagyj bűnömben elvesznöm!

A jól ismert szöveg, Balassi Bálint egyik istenes verse mai átírásban így hangzik:

Ó, én kegyelmes istenem,
Mely igen megverél engem,
Kegyelmezz meg már énnékem,
Ne hagyj bűnömben elvesznem!

A másoló nyelvjárása képes összezavarni a szöveget a kódex históriás énekeket érintő anyagában is. A nyilvánvalóan erdélyi eredetű Igön szép históriában például Detsi István másolatában a következő sorokat olvashatjuk:

Panaszolkodásom mast azért neköm,
Uram, benned bízom, légy már énvelem,
Semmiképpen mört nincs helyén én szívem,
Míg gondolatimat véghöz nem viszöm.⁴

Jobb, szebb és pontosabb lenne talán így:

Panaszolkodásom most azért nekem,
Uram, benned bízom, légy már énvelem,
Semmiképpen mert nincs helyén én szívem,
Míg gondolatimat véghez nem viszem.

Itt joggal feltételezhetjük, hogy a másoló ő-ző nyelvjárása szüremkedik bele a szövegbe, eltorzítva a rímelést; talán az Igön szép história is Igen szép história lehetett eredetileg.

Annyi bizonyos, hogy a szerző eredeti szövegétől és rímfelfogásától igencsak elrugaszkodott variánst kapunk. Szükség van a betű szerinti átírásra, ugyanakkor szükség van egy modern átírásra is, hiszen az RMKT-ban kiadott szövegen rímvizsgálatok nemigen végezhetők. Ezzel nyilván nem mondtam újat; az már fogósabb kérdés, hogy hogyan tud ez a szempont egységesen végigvonulni egy egész évszázadnyi anyagon. Vadai saját átírásában mindenesetre ejtéstükröztető, modern átiratot készített, a nyelvjárási alakokat azonban nem javította.

Tinódi-anyagok az RMVT-ben

Tinódi János király fiáról szóló históriáját (RPHA1332) szintén a Detsi-kódex őrizte meg. Vadai RMVT-beli változata Szilády átírását tartalmazza. Maga Szilády készített egy modernizáló átiratot, látva a kézirat nyelvi állapotát, már ő így döntött, mint Vadai az egész 16. századi anyagra vonatkozólag. Az RMVT variánsa hangról hangra egyezik a Szilády-féle változattal, semmilyen jelölésbeli vagy egyéb változtatást nem visz véghez.

A Vadai által előállított kiadás nem javít ott sem, ahol ezt könnyen megtehetné. Mi azonban ennél a bátortalanságnál maradunk, hogy ne sértsük meg átírási elveit. Lássuk az alábbi példát:

Ő éltében fiát hagyá testamentomában
Fráter Györgynek, Petruitnak nömös oltalmában,
Fölnevelnék, oltalmaznák hívön ez országban.
Sok szép szóval kéré, inté az két hő⁵ szolgáját,
Hogy nagy szépön oltalmaznák híven az⁶ országban⁷
15 Lengyel Zsigmond király leányát szép Izabellát.⁸

Itt egy szép javítást lehetne tenni, hiszen látható, hogy a második strófa második sora az első strófa harmadik sora miatt változott meg, elrontva a második strófa rímelését. A strófa így javítható:

Sok szép szóval kéré, inté az két hű szolgáját,
Hogy nagy szépen oltalmaznák híven az országát,
Lengyel Zsigmond király leányát, szép Izabellát.

Most következik talán a legfontosabb: Vadai István munkáit az ilyen javításoktól mentesen tervezzük közzétenni.

Az RMVT-17, a 17.századi versanyag feldolgozása jóval egységesebb állapotban van: Vadai célja itt az RMKT anyagának digitalizálása volt, jegyzetekkel együtt. Tény viszont, hogy itt már egy nagyságrenddel több, Vadai számításai szerint mintegy 16000 szöveggel kell számolnunk. Ezt a hatalmas anyagot azonban csak a 16. századi RMVT ellenőrzése, illetve közzététele után tervezzük közreadni. Mindenképpen szükséges az Irodalmtudományi Intézet munkatársaival, illetve más, a 16. századi költészettel foglalkozó kutatókkal való együttműködés, hiszen a munka igencsak komoly, és jelentős erőforrásokat igényel.

Konklúzió: a szövegbázis kialakításának menete

A szövegbázisban lévő másolatok kiértékelése és javítása jelenleg is tart; a munkálatok állásáról bárki tájékozódhat az alábbi, folyamatosan frissülő táblázat segítségével. A táblázat versekre vonatkozó adatait az RPHA adataiból Horváth Andor állította össze, nagyban megkönnyítve a munkát; én a szövegek azonosítását végeztem, a Bogáti-szövegek esetében Etlinger Mihály bevonásával, aki a munkálatok kezdetén fontos segítséget nyújtott. Bár hosszabb időt vett igénybe ennek tisztázása, most már pontosan meg lehet mondani, Vadai milyen források és alapelvek alapján dolgozott. Az internetes közzététel előtt célunk a Vadai átiratainak az általa felhasznált szövegforrásokkal való összevetése, és a nyilvánvaló gépelési hibák kijavítása. Ejtéstükröztető, de a nyelvjárási sajátosságokat megtartó modern átírást készített a szövegekből, amelyek egy fontos lépést tesznek az egységesítése és hasznosíthatósága irányába. Most mintegy a szövegek egyharmadának azonosításán vagyok túl, és a legfontosabb részletek kezdenek kirajzolódni előttünk. A másolatok esetében eddigi tapasztalataim szerint minden esetben pontosan belőhető, hogy Vadai milyen kéziratokat vagy nyomtatványokat használ átirata forrásául. Vadai eredeti szándéka szerint járunk el: a mi célunk is egy használható, de nem kritikai igénnyel készült szövegbázis megalkotása. Neki sajnos nem jutott ideje arra, hogy átírásait végig ellenőrizze, így ezt nekünk kell megtennünk: úgy gondolom, nem lenne helyes, ha munkáját elgépelésekkel, vagy az OCR-program tévesztéseivel együtt adnánk közre. Rettentően vigyáznunk kell azonban arra, hogy a javításaink a legszigorúbb kritikai elveknek is megfeleljenek, amelyeket Vadai követett, és munkáját így tegyük közzé, óvakodva minden javítástól, amely változtatna a szövegek filológiai állapotán.

Vadai alapvetően háromféle, igencsak különböző forrásértékű anyagot használt az RMVT elkészítéséhez. Az első típusba azok a szövegek tartoztak azok az anyagok tartoznak, amelyeket Vadai az RMKT-kötetekből ABBY Fine Reader OCR-programjával beolvastatott változatából készített. Itt első lépésben a feladat az RMKT-val való összeolvasás lehet, hiszen a leggyakrabban a program által vétett hibákat kell javítani (ékezetes betűk felcserélése, t-r tévesztés, stb.) A munkának ez a része aránylag mechanikus, azonban meglehetősen nagy terjedelmű anyagot érint. Van azonban olyan része is az anyagnak, amelyet kipótol: az RMKT-ban csak a vers első strófája szerepel, ő pedig a Váradi-énekeskönyvből kiegészíti a hiányt (RPHA 0649). Az RMKT-kötetek anyagának feldolgozásáról az ELKH Irodalomtudományi Intézetéből Hernády Judit és Etlinger Mihály írt tanulmányt.⁹

A második csoport ennél jóval problémásabb: ezek olyan versek, amelyek fölkerültek a Magyar Elektronikus Könyvtár anyagába. Ezeket javarészt innen vette át, javításukra azonban nem mindig jutott ideje. Itt egyértelmű, hogy mi a feladat: az átírást ellenőrizni kell, és összevetni egy adott forrással (a meglehetősen hibás Pesti-szövegek esetében például az eredeti nyomtatvánnyal). Itt is igencsak figyelmesen kell eljárnunk: a MEK-kel kapcsolatos problémákról Vadainak is megjelent egy alapos és kemény bírálata.¹⁰ Mi az első körben nem tűzzük ki a forrásválasztás bírálatát célul: ez már egy következő lépcső lehet. Célunk Vadai munkájának mielőbbi és minél pontosabb közzététele. Jelentős időt (éveket) nyerünk azzal, ha a kisebb pontatlanságokat, tévesztéseket javítva közzétesszük az anyagot, s a majdani kiadásoknak is segítségére lehet munkánk, s addig is, amíg elkészülnek, egy használható anyagot ad a kutatók kezébe.

A harmadik, filológiai szempontból legértékesebb csoportba azok a művek tartoznak, amelyek nem jelentek meg kritikai kiadásban; ezeket Vadai kéziratból, vagy korabeli nyomtatványból rögzítette. Itt is elegendő közzététel előtt az eredetivel való összeolvasás, és az elütési hibák korrekciója. A Vadai anyagáról készült részletes, folyamatosan bővülő leírás, illetve a kéziratok állapotáról beszámoló leírások google doc táblázatban elérhetőek.¹¹ Ezen versek java része egyetlen szövegforrásból került elő, így itt az a feladatunk, hogy összevessük Vadai átiratát a szövegforrással. Természetes, hogy Vadai a meglévő kutatásokat vette alapul a szövegforrások kiválasztásánál, így a szövegre nem tekinthetünk kritikai kiadásként, viszont így is nagy előnyt jelentene az anyag internetes publikációja, a megfelelő ellenőrzés után. Egyfelől Vadai modernizált, egységes átírásában szerepelnek a szövegek, így a szöveg jól kereshető lesz, másfelől pedig sok időt nyerhetünk azzal, ha a szükséges ellenőrzés és javítás után felhasználjuk munkáját. Akad olyan szöveg, amelynek több változata is ismeretes; ezek közül egyet rögzít, és a többi majd azokra a kutatókra vár, akik felülvizsgálják az egyes részterületeket. Nem lenne azonban bölcs dolog, ha megvárnánk, míg az egész 16. századi filológia összes nyitott kérdését tisztázzuk, és utána tennénk fel a versanyagot, hiszen az még évekbe (talán évtizedekbe) telhet. Ez az anyag lehetőséget nyújt arra, hogy egy használható, komplett szövegbázist állítsunk elő – mégpedig belátható időn belül, s így a teljes anyag áttekinthetővé válik. Természetesen jó lenne összekötni az RPHA-adatbázissal, amelyben a metaadatok rendelkezésre állnak, és az Irodalomtudományi Intézet honlapján megtalálható RMKT-kötetekkel is. Ezután pedig következhetne a szintén Vadai által elkészített pótlások, majd pedig az RMKT 17. századi sorozat digitális átiratának felvitele.