Markó Anita – Nagy Viola – Seláf Levente

A régi magyar versek nótajelzései – egy hálózatelemzés tanulságai

Alapkérdések

A 15-16. század magyar költészetéről kevés külső forrásból származó ítéletünk van. De például ott van Galeotto Marzio megjegyzése arról, hogy a magyarok inkább a történelmükről írnak énekeket mint a szerelemről, és Sir Philip Sidney nosztalgikus utalása a hőseikről énekeket zengő magyarokra, akiknek versei olyanok, mint a Percy és Douglas történetét megéneklő balladák. Tehát az epikus jellegű versek, a históriás énekek kívülről szemlélve mindenképp meghatározó, nagy presztízsű elemét jelentették a műfajrendszernek. Erre utal a fennmaradt históriák nagy száma, tematikus változatossága, és hogy milyen sok költő próbálta ki ezt a formát - a Jephtes históriájával Balassi is.

Ebben az előadásban azt próbáljuk megvizsgálni, hogy a nótajelzések alapján ez a kiemelt szerep mennyire igazolható: közkedveltek voltak-e a históriás énekek dallamai, használták-e más műfajokban írott versek nótajelzéseként, s ha igen, melyeket? Látszik-e a nótajelzésekből, hogy a műfaji hierarchia csúcsán álltak a hosszabb, epikus énekek? Számított-e a dallam népszerűsége szempontjából, hogy mi a témája, ki a szerzője egy-egy históriás éneknek? A kérdések megválaszolásához csak a 16-17. századi források nótajelzéseinek köszönhetően fennmaradt adatokat vizsgáljuk, melyek mindenki számára szabadon hozzáférhetők - legjobban rendszerezve az RPHA-ban. Új információt tehát csak az ismert adatok hálózatba rendezésétől várunk.

Előre kell bocsátanunk, hogy természetesen a nótajelzések eredete nagyon vegyes. Megadhatta a szerző, de egy másoló, kiadó-szerkesztő is akár, és nem mindig tudjuk megállapítani, melyik az eredeti két vagy több nótajelzés közül. Ha egy régi dallam már kevéssé volt ismert egy 17. századi másoló és a kötet potenciális közönsége előtt, lecserélhették egy olyan nótára a hivatkozást, ami éppen akkoriban volt népszerű, vagy egyáltalán, amit a közönség ismerhetett, ha az eredeti hivatkozás már senkinek semmit nem mondott. Az adatok elemzését ennek tudatában kell elvégeznünk - a történeti rétegek bemutatására itt és most nem vállalkozunk, ez egy jóval komplexebb, és bizonytalanabb eredményekkel kecsegtető feladat lenne. Ehhez az egyes forrásokban található nótajelzéseket kellene különválasztani, és így sikerülhet a daloskönyvek és azt azokat használó értelmezői közösségek egyedi jellemzése, de erre egy későbbi tanulmányban szeretnénk sort keríteni.

A hálózatok ábrázolása: metodológia

Ha arra keressük a választ, milyen összekapcsolódási mintázatokat hoztak létre a nótajelzések és az azonos dallamhoz kötöttség a 16. századi magyar költészetben, akkor kézenfekvő, hogy az ismert adatokat a hálózatelemzés módszertanával elemezzük. Ennek segítségével ugyanis jól megfigyelhető, hogy miként működött a nótajelzések szövegek közti kapcsolatteremtő funkciója. Mindemellett megfigyelhetővé teszi azt is, hogy a nótajelzések és dallamok által összekapcsolódó versek szövevényében milyen szerepet tudnak betölteni a históriás énekek.

A hálózatelemzés interdiszciplináris fogalmi és módszertani megközelítésmódja lehetőséget ad az összekapcsolódó csoportosodások megtalálására. Emellett a korpusz elemei nem csupán önmagukban, hanem egységes rendszerben, összekapcsolódásaik minőségét nézve, tágabb kontextusukkal együtt is értelmezhetővé válhatnak. A hálózatelemzés- és vizualizáció értéke és előnye történeti és irodalomtörténeti kutatásokban abban rejlik, hogy képes hipotéziseket megerősíteni vagy megcáfolni. „Zavarba hozza a megfigyelőt: a váratlanul előtűnő vagy éppen hiányzó kapcsolatok, klaszterek vagy tulajdonságok arra késztetnek minket, hogy a forrásainkat egy egészen új nézőpontból figyeljük meg".¹

A következő definíciókból indulunk ki: hálónak (net) nevezzük a véges számú pontot (node) teljesen vagy részben összekötő vonalak (edge) halmazát; hálózatnak (network) pedig a viszonyok egy bizonyos típusa által meghatározott pontok halmazát. A hálózatelemzés során elkülöníthetőek analitikus ismérvek, amelyek az elemek abszolút tulajdonságaiból adódnak, és strukturális ismérvek, amelyek a kapcsolatok milyenségét (sűrűségét - density, centralitását - centrality) jellemzik. Minden egyes hálózatnál regisztrálni kell emellett a kapcsolatok irányítottságát (directed) vagy szimmetrikusságát (undirected). Az elemzésünkben definiált hálózatokban ez azt jelenti, hogy a nótajelzések által létrejött kapcsolat a nótajelzett mű felé mutat, míg a dallamok és a versek összetartozását szimmetrikusnak vettük. Utóbbi oka, hogy a további kutatások feladata annak megállapítása, hogy a dallam és szöveg kapcsolatában melyik volt előbb, ha nem egyszerre komponálta ugyanaz a szerző a versszöveget és hozzá a dallamot, és hogy az összekapcsolódás melyik médium irányából indul.

A hálózatok elemzésének² alapfogalmai közé tartoznak emellett a (csomó)pontok (csúcsok, aktorok, cselekvők - nodes, actors) és a köztük lévő kapcsolatok (élek, linkek - edges, links). Fontos, hogy egy adott pont elsődleges hálózata, azaz énhálózata (ego network) a hozzá közvetlenül kapcsolódó szereplőket mutatja meg – ezt láthatjuk majd Bogáti, illetve Tinódi műveinek kiemelésekor. A hálózat morfológiai jellemzőit mutató legalapvetőbb mérőszámoknak a hálózatot alkotó pontok számát és a hálózatban létrejött összes kapcsolat számát tekinthetjük. A pontok legfontosabb tulajdonsága a fokszám (degree), amely az adott ponthoz tartozó kapcsolatok számát jelöli. Irányított kapcsolat esetében ez kétféle lehet: a kimenő fokszám (outdegree, „ki-fok“) azon kapcsolatokat méri, amelyek a cselekvő felől indulnak más cselekvők irányába; a bemenő fokszám (indegree, „be-fok”) ennek épp ellenkezője: a pont felé irányuló kapcsolatok mérőszáma. Fontos megjegyezni, hogy egy hálózatban a távolság fogalma nem érzékelhető távolságot jelent – a vizualizált gráfban nincs tartalmi szerepe az élek hosszának.

A hálózat értelmezésében fontos szerepet játszik az összekapcsoltság vizsgálata, a hálózat összefüggő részhálózatainak (komponens - component)³ meghatározása. A komponenseken kívül a hálózati alcsoportok két másik fajtájának megjelenését érdemes még a vizsgálat során figyelemmel kísérni: ezek a klikkek (clique) és a klaszterek (cluster). A klikk olyan hálózati szereplők együttese, akiket szoros és kölcsönös kapcsolatok fűznek egymáshoz. A klaszter más megközelítéssel alkot csoportokat a hálózat elemeiből. A klaszterezés „egy adathalmaz pontjainak, rekordjainak hasonlóság alapján való csoportosítása“.⁴ Klaszterezés során elkülönített csoportokat alkotunk, aminek az a célja, hogy „az elemeknek olyan partícióját adjuk meg, amelyben a közös klaszterbe kerülő elempárok lényegesen hasonlóbbak egymáshoz, mint azok az elempárok, amelyek két különböző osztályba sorolódnak”.⁵

A hálózat kapcsolatainak fontos mutatói a központiság (centrality) értékek – ezek azt mutatják meg, hogy mennyire fontos az adott elem. A fontosság vagy központiság nem egzakt fogalom. A fontos csomópontok a hálózat stratégiai pontjain helyezkednek el, de ez a fontosság többféle módon értelmezhető. Központi elemnek tekinthetjük azt a verset vagy dallamot, amelyhez sok másik kapcsolódik, vagy ami minél több másik elemmel tart fenn minél szorosabb kapcsolatot. Olyan elemeket is kiemelhetünk továbbá, amelyek hálózatmegszakító pozícióban vannak.⁶ A legegyszerűbb az előbb említett fokszámok alapján vett fok-centralitást nézni (degree centrality, C_D) eszerint minél több kapcsolattal rendelkezik egy adott szereplő, annál központibb szerepet tölt be a közösségben. Elemzésünkben emellett a közöttiség centralitás (betweenness centrality, C_B) értékét vettük figyelembe, amely azon az elven működik, hogy a szereplő hálózatbeli sikere attól függ, hány másik pont vagy csoport közt tölt be közvetítő szerepet.

A teljes adatháló

Ahhoz, hogy a bevezetőben említett kérdéseinkre választ kapjunk, az RPHA adatbázisában található versek és az RMDT 1958-as és 2017-es kiadásában szereplő dallamok adatai alapján definiáltuk a hálózatokat. Az elemzésben a hálózatok elemeit tehát az RPHA-azonosítóval rendelkező szövegek és a dallamok jelentik. A közöttük levő kapcsolat pedig a nótajelzés, illetve a versben szereplő dallammegjelölés, vagy a kutatások alapján azonosított dallamhoz való kötöttség.

A régi magyar versek nótajelzések által összekötött teljes hálózata 1717 elemből áll: ebből 1032 16. századi RPHA-tétel, de 330 darab 17. századi vers és 355 dallam is szerepel a hálózatban. A vizualizáción a verseket a továbbiakban kék színnel, a dallamokat zölddel jelöljük [📈]. A sárga csomópontok a versek közül a kutatás szempontjából kiemelt fontosságú históriás énekeket jelentik, amelyből összesen 145 szerepel a hálózatban. Azok az RPHA-tételek itt nem szerepelnek, amelyeknek egyetlen nótajelzés vagy dallam által létrehozott kapcsolata sincsen (18 ilyen históriás ének van).

A hálózati ábrán jól látható, hogy kialakul egy úgynevezett központi óriáskomponens [📈], amely a teljes hálózat elemeinek 74 százalékát, a kapcsolatoknak pedig 86 százalékát magába foglalja. Azonban még így is sok kisebb, össze nem kapcsolódó komponens jelenik meg, összesen 155, ezek az alábbi ábrán láthatóak. [📈].

A teljes hálózat elemzéséből kitűnik, hogy a legtöbb kapcsolattal rendelkező elemek közé alig tud históriás ének is bekerülni. [📈] Az első három legnagyobb fokszámmal rendelkező elem 52 kapcsolattal Szegedi Gergely Nagy bánatban Dávid mikoron vala incipitű verse (RPHA-1024), ezt követi 32 kapcsolattal a Boldog az olyan ember az Istenben kezdetű zsoltár (RPHA-0203), majd 26 kapcsolattal a Skarica Máté neve alatt jegyzett „Saulnak a Dávidhoz jó szerelme" (RPHA-1209) következik. A históriás énekek közül a legmagasabb fokszámú vers Ilosvai Selymes Péter Nagy Sándorról szóló műve (RPHA-0692), ám ez is csupán a 20. a legtöbb kapcsolattal rendelkező csomópontok listáján, mindössze 18 kapcsolattal. Az ábrán pirossal a legnagyobb közöttiség centralitással rendelkező összekötőket emeltük ki, de a históriás énekek ezek között sem szerepelnek feltűnően fontos funkcióban. A legerősebb összekötő szerepben az RPHA-0203 van, míg a második és harmadik olyan pont, amely a legerősebb összekapcsoló funkcióval bír, két dallam (MZ vol. 1981 p. 195 és RMDT_1958 no.236.). A históriás énekek közül a legerősebb összekötő funkcióval Majssai Benedek egy műve (RPHA-1481) bír, ám az összes csomópont közül ez is csak a 17. helyen áll. Egyébként ebben az esetben a fontos központi szerep abból fakad, hogy a csonkán fennmaradt kiadásban 4 nótajelzés is szerepel Majssainak e műve és egy másik, szintén töredékes dogmatikai éneke (RPHA 0284) előtt. A históriás ének szövegéből csak három teljes versszak maradt fenn, valószínűleg egyáltalán nem lett népszerű, bár a kiadó a sok nótajelzéssel igyekezett mindent megtenni, hogy szinte bárki el tudja énekelni.

Ha a teljes hálózatot a szerzők szerinti megoszlásban [📈] nézzük, akkor kiemelkednek a Bogáti szerzette művek által létrejövő csoportosodások (világoszöld színnel jelölve).

A szótagszám szerinti ábrázolás [📈] jól mutatja, hogy ez a jellemző nagyon erősen meghatározza, hogy mi alapján jönnek létre szorosabban összefüggő alhálózatok, klaszterek a teljes hálón belül. Ez természetes, hiszen az azonos metrikai struktúrájú verseket könnyebb, természetesebb ugyanarra a dallamra énekelni. A versek legnagyobb halmazára a 11,11,11,11-es szótagszám (zöld jelzés) jellemző, emellett kiemelkedő még a négysoros 12-es (kék) és a négysoros 8-as forma (narancs). A rímképletek esetében [📈] már kicsit jellemzőbb a különböző hálózati alrészekbe való áthúzódás, de természetesen a kékkel jelzett, négysoros bokorrímes strófájú (a,a,a,a rímképletű) versek nagyon erősen dominálnak a hálózatban.

A teljes hálózat sűrűsödését öt kiemelt énekeskönyv gyűjteményeinek hálózatba illeszkedésével követhetjük nyomon. Az első ábrán a Tinódi 1554-es Cronicájában szereplő versek beilleszkedése látható [📈], ezt követik az 1556-ban megjelent Hoffgreff-énekeskönyvben kiadott művek [📈], majd 1574-ben Heltai Cancionaléjánek versei [📈]. A hálózat aztán a Bornemissza Péter énekgyűjteményében (Énekek három rendbe, 1582) szereplő versekkel bővül [📈], végül pedig az 1595 és 1608 közé datált Fanchali Jób-kódex versei jelennek meg a hálózatban [📈].⁷

A históriás énekek

Ha most már csak a históriás énekekre fókuszálunk, a következőket állapíthatjuk meg:

A teljes hálózatban, mint jeleztük, összesen 1713 nótajelzés-kapcsolat van és 1135 dallam felé irányuló kapcsolat. A nótajelzés kapcsolatok közül 195 kapcsolat megy históriás ének felé. Összesen 63 különböző históriás ének irányába megy nótajelzés.

A nagy hálózatból egy ábrán kiemeltük a históriás énekek leszűkített hálózatát. [📈] Ebbe beletartozik minden históriás ének, illetve minden olyan vers vagy dallam, ami históriás énekre utal, vagy amit históriás ének jelöl meg. Az így kapott hálózatban 336 csomópontot 357 kapcsolat köt össze. Itt is kékkel jelöltük a nem históriás RPHA-tételeket, zölddel a dallamokat, sárgával a históriás énekeket. Az elemeket jelző csomópontok mérete a fokszám növekedését követi, tehát minél több kapcsolata van, annál nagyobb a csomópont. Piros címkével emeltük ki a 10 legfontosabb összekötőt (magas közöttiség centralitással bíró csomópontot). A históriás énekek köré szerveződő hálózat legfontosabb összekötője az RMDT1_1958 no. 23-as jelzésű dallam, azaz ez jelenti a legtöbb csomópont közt az átmenő kapcsolatot. A legmagasabb fokszámmal (22) is ez az elem rendelkezik a hálózatban. Ezt követi Ilosvai Nagy Sándorról szóló éneke (RPHA-0692), amely a kapcsolatok számában is második helyen áll, 18 elemmel áll összeköttetésben. Az összekötők közt a harmadik legfontosabb Huszti Péter Aeneasról írt éneke (RPHA-3002), a kapcsolatok számának tekintetében viszont ez már csak hatodik, 11 kapcsolattal. A harmadik legtöbb kapcsolattal (15) ugyanis a Pataki Névtelen históriája, az Eurialus és Lucretia áll (RPHA-1249).

A következőkben mutatjuk a nótajelzések tanúsága alapján legnépszerűbb hét históriás éneket. A 195 históriás énekre utaló nótajelzésből 78 utal erre a hét versre, tehát a csoporthoz kötődő nótajelzések 40 %-a.

A legnépszerűbb históriás énekek és a rájuk utaló nótajelzések száma:

0692 - Ilosvai: Nagy Sándor históriája 17

0101 - Görcsöni: Mátyás király históriája 13

0525 - Kákonyi: Astiages és Cyrus históriája 11

1249 - Eurialus és Lucretia históriája 10

0056 - Küküllei Névtelen: Abigail asszony 9

0707 - Nagybáncsai: História Jákob pátriárka fiáról, Józsefről 9

3002 - Huszti Péter: Aeneis 9

Milyen tanulságokat vonhatunk le a legnépszerűbb nótajelzésekből?

1. a hét vers hét különböző szerző munkája. Többüknek más versei is fennmaradtak, mégsem kerültek be több kompozícióval a legnépszerűbb dallamok közé. Tehát nem egy szerző ismertsége, népszerűsége számított, amikor egy vers dallamát megadták, vagy amikor kontrafaktumot készítettek egy korábbi dallamra, hanem mindig az adott kompozícióé.

2. összesen 63 különféle históriás ének szerepel nótajelzésként, de némelyik csak 1-2 versnél. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradt korpusznak több mint egyharmadát megadták hivatkozásként. Szinte kétharmadát viszont soha!

3. a legnépszerűbbek, mint már mondtuk, messze nem olyan népszerűek, mint pl. a protestáns zsoltárparafrázisok, gyülekezeti énekek.

4. a népszerű históriák között vegyesen vannak világi és vallásos versek, magyar történelmet feldolgozó és antik tematikájúak, fikciósak vagy bibliaiak. Első ránézésre úgy tűnik, nem volt különbség ebből a szempontból a versek között.

5. viszont nincs köztük egyetlen Tinódi-vers sem. Sőt, a tudósító ének műfaja teljesen hiányzik a nótajelzések közül!

Még egy dologra kíváncsiak voltunk a históriás énekek szerepével kapcsolatban. Mégpedig arra, hogy van-e a nótajelzésekből leszűrhetően olyan műfaji entrópia, ami szorosabban összekapcsolná a históriás énekeket egymással, mint a többi műfajjal? És ezen túl pedig arra, hogy a vallásos vagy világi tematika befolyásolta-e, hogy egy históriás énekhez milyen nótajelzést adtak meg.

Ennek adatait a következő táblázat illusztrálja:

Ebből egyértelműen kiolvasható, hogy ha az egész verskorpuszt nézzük, akkor jóval kevesebb nótajelzés utal históriás énekre (8%), mint amekkora a históriás énekek aránya a teljes korpuszban (12%). Viszont az is igaz, hogy a históriás énekek majdnem kétharmadához históriás éneket adtak meg nótajelzésként, tehát a szerzők számára nem volt lényegtelen szempont a műfaji hovatartozás. Volt egyfajta kohézió, összetartó erő a históriás énekek között. És az is látszik, hogy a világi és a vallásos széphistóriák is különböznek ebből a szempontból: a vallásos históriák előszeretettel adják meg nem epikus versek dallamát a nótajelzésben (45 %), elég ritkán világiakét (17%), míg a világi históriák nótajelzése a leggyakrabban históriás ének (77%), sőt, szintén világi história (63%).

Kisebb csomópontok

Görcsöni és kapcsolatai

Nézzünk most meg egy igazán népszerű históriás éneket, Görcsöni Ambrus Mátyás királyról szóló históriáját (RPHA 0101)! [📈] [📈]

A verset Görcsöni 1567-68-ban írta, de a mű töredékben maradt, ezért 1576-ban Bogáti Fazakas írt hozzá egy befejezést. A históriás énekek között népszerűnek számít, ezt mutatja, hogy nótajelzésként 13 helyen van megadva, 8 históriás énekben és 5 egyéb műfajú műben, nótajelzésként ezek közül egyre, a 0983 RPHA számúra (Sztárai Mihály Mindenkoron áldom az én Uramat kezdetű zsoltára) hivatkozik az egyik forrása, tehát a két vers relációjában találunk egy reciprok hivatkozást (persze nem ugyanabban a forrásban).

A hozzá kapcsolódó dallam Sztárai Mihály Mindenkoron áldom az én Uramat kezdetű zsoltárához kötődik (RMDT 1958, 82), ami a Bogáti-nótajelzésnek köszönhetően a debreceni énekeskönyv végén, függelékként azonosítható, tehát mint “alkalmi nótajelzés” mentődött meg a feledéstől. A 16. századi históriás énekek nótajelzéseiben ez az egyik leggyakrabban idézett dallam.

Ez jól látható [📈]: mindegyik a Bogáti-vershez kapcsolódó nótajelzés kapcsolódik a Mindenkoron áldom az én Uramat dallamhoz is, míg magához a Sztárai zsoltárhoz nem.

Tinódi Sebestyén

Tinódi helyzete sok szempontból különleges. [📈] Ő az egyetlen olyan magyar költő, akinek saját előszóval ellátott, a királynak dedikált, kottákat is tartalmazó szerkesztett daloskönyve jelenik meg a 16. században. A históriás ének műfaj ikonikus alakja, a históriái nagy száma és minősége miatt egyaránt; úgy véljük, ismertsége kortársai között és az utókor számára is kiemelkedő volt. Ráadásul ő büszke rá, hogy minden verséhez saját dallamot szerzett (melyekhez persze nyerhetett inspirációt korábbi német, olasz, magyar, vagy más nyelvű dalokból, ahogy azt a zenetörténészek kimutatták).

Ahhoz képest, hogy Tinódi milyen fontos a műfaj története szempontjából, a hálózati ábrák elég egyértelműen azt sugallják, hogy dallamai nem igazán lettek fontos, meghatározó elemei a 16-17. századi magyar zenének. A hálózatban eléggé elszigeteltek a versei amiatt is, hogy egyik sem ad meg nótajelzést. Talán még akkor is több utalást találnánk a verseire, ha kontrafaktumokat készít, tehát más magyar versek dallamaira komponál verseket, de ezt nem tudhatjuk, mert állítása szerint csak saját dallamokkal dolgozott. Ha mégis használták kortársai és utódai az ő dallamait, akkor sem gyakran hivatkoztak rájuk az ő incipitjeivel. Nem kizárt, hogy esetleg politikai okok magyarázzák, hogy csak kevesen említik Tinódi dallamait – pártállása a Cronica alapján Habsburg-párti, ez is diszkreditálhatta számos szerző/szerkesztő szemében. De ugyanúgy lehetséges, hogy egész egyszerűen a dallamai nem nyerték el kortársai széles rétegeinek tetszését.

A nótajelzések alapján legnépszerűbbnek tűnő, Losonczi István haláláról (RPHA 1244) szóló verse öt másik kompozíció nótajelzése - ez nemcsak a Cronicában, hanem Heltai Gáspár Cancionaléjában is megjelent, ami egészen biztosan növelte az ismertségét. Ez a szám aránylag magas, de tegyük hozzá, hogy mind az öt ezt a dallamot átvevő vers Bogáti Fazakas Miklós műve!

Két olyan verse közül, ami csak a Cronicában jelent meg, A szalkai mezőn vívott csatáról szóló éneke (RPHA 1355) négy vers nótajelzéseként is felbukkan, a Szulimán császárnak Kazul basával való viadaljáról (RPHA 1261) szóló vers dallama pedig három versnél szerepel. Ezt leszámítva az összes többi versének legfeljebb egy másik vette át a dallamát úgy, hogy hivatkozik is rá. Ez nagyon szerény szám. Összesen 27 hivatkozás van Tinódi verseire nótajelzésként, ami kevesebb, mint ahány vers (28) fennmaradt tőle. Ráadásul a 27 nótajelzés közül 21-et Bogáti Fazakas verseinek kéziratai adnak meg, s csak a hat másikat öt más szerző műveinek kéziratai. Tehát a hálózatelemzésnek az az egyértelmű tanulsága, hogy Tinódi messze nem volt olyan fontos dalszerző a kortársak szemében, mint amilyennek számunkra tűnik. Ezzel persze nem mondtuk azt, hogy a verseit nem olvashatták, énekelhették sokan (bár valószínűnek sem látszik), csak annyit, hogy a dallamai valószínűleg nem terjedtek el széles körben.

Bogáti Fazakas Miklós

Bogáti Fazakas szintén egyedi szerepet játszik a régi magyar költészettörténetben, és mindenképp az egyik legtermékenyebb szerző a korban. Készített egy teljes zsoltárfordítást, számos világi tematikájú verset is írt, ő Tinódi után a legtermékenyebb históriaszerzőnk, 14 históriás énekkel (7-7 vallásos és világi darabbal). Sok javítással ellátva kiadta és folytatta Görcsöni Ambrus Mátyásról szóló históriáját, tehát szövegkiadóként, szerkesztőként, emendátorként is működött: a kritikai kiadás szerint legalább hetven strófában javította Görcsöni rímeit. Mindez azt bizonyítja, hogy egy poétikailag nagyon tudatos, művelt, széles látókörű szerzővel van dolgunk.⁸

Szerintünk ezt illusztrálja az is, hogy minden zsoltárához találunk nótajelzést, sőt, van verse, ahol több is szerepel. Feltételezzük, hogy ezeket jórészt ő maga adta meg. S ha nem ő, akkor valószínű, hogy olyan unitárius vagy szombatos vallási közösségek tagjai, akiknek számára még ismertek voltak a megadott dallamok.

Az előbb jeleztük Tinódi kapcsán, hogy másokhoz képest Bogáti gyakran hivatkozik az ő verseire.⁹ Sok más vers esetében is előfordul, hogy csakis Bogáti nótajelzései kapcsolják be őket a nagyobb hálózatba. Egyértelműen kitűnik Bogáti kiemelkedő hálózatépítő szerepe, ha összehasonlítjuk a nótajelzések hálózatát Bogáti verseit és nótajelzésüket beleszámítva, vagy azokat kihagyva (Bogáti nélkül: [📈], csak Bogáti [📈]. Kiemelendő, hogy mennyire fontosak számára a históriás énekek dallamforrásként: Bogáti összesen 80-szor ad meg históriás éneket nótajelzésként. Összesen 41 különféle históriás énekre hivatkozik, ami megint csak nagyon magas szám. A két legnépszerűbb modellje a históriás énekek közül Ilosvaitól a Nagy Sándor históriája (RPHA 692), illetve Tinóditól a Losonczi István haláláról szóló ének (RPHA 1244, 5 hivatkozás).

Itt látható az az ábra [📈], amin csak Bogáti versei és a hozzá kapcsolódó más versek és dallamok láthatók. Már ez magában is egy nagyon bonyolult központi gócot mutat, néhány nagyobb klasztert lehet elkülöníteni, és vannak teljesen különálló apró hálózatok is.

Ez egyébként érvényes a saját verseire is. Bogáti verseire 39 nótajelzés utal, de ezek közül csak ötöt nem ő írt! Tehát előszeretettel hivatkozik saját kompozícióira, és valószínűleg csak kései források hivatkozzák az ő dallamait mások versei kapcsán. Egyaránt 11-szer adja meg a saját 8. zsoltár fordítását (RPHA 0877) és a 33. zsoltárét (RPHA 0027). Összesen 15 különféle versére van hivatkozás a nótajelzésekben, de fontos, hogy ezek egyike sem históriás ének!

Mindezen korlátok ellenére látható, hogy Bogáti nótajelzéseinek ez a széles köre, valamint az „önreferencialitás", amit tapasztalunk az esetében, sokkal komplexebbé teszi a régi magyar nótajelzések egész hálózatát. Kicsit olyan az érzésünk, mintha Bogáti tartaná össze ezt a bonyolult hálózatot.¹⁰ Metaforikusan ha ez hálózat egy pókháló lenne, akkor Bogáti versei olyanok lennének, mint egy nagy marék belerepült és foglyul ejtett muslica (melyek között sok a kannibál).

Dallamok és versek

Nézzünk meg közelebbről néhány dallamot, amelyek a históriás énekeket összekapcsolják! Ez a nézőpont árnyalja azt a képet, amit csak a nótajelzések vizsgálata alapján alkothatunk.

Három a legmagasabb szám a históriás énekekhez kapcsolódó dallamok tekintetében: ráadásul csak három históriás éneknél találkozunk három nótajelzésben megjelölt dallammal. Ezek közül egy Bogátié: a Paraphrasis libri Job című művéhez (PRHA-1181) három alternatív nótajelzés van megadva a szenterzsébeti Bogáti-kódexben. A másik kettő Tinódi műve: az Eger vár viadaljáról való história (RPHA 1381) illetve az Erdélyi história (RPHA 1245).

A Bogáti Jób-parafrázisához kapcsolódó egyik dallam az RMDT-2017-no.28, a Minden embert erre szívem szerint intek kezdetű Dézsi András vers (RPHA 958) nótája.¹¹ Ez az ének az egyik legkiterjedtebb históriás dallamcsalád legkorábbi darabja.¹² A második nótajelzés a versnél a Támaszta az Isten a keresztyén népre (RPHA 1355) kezdetű Tinódi-ének, s ennek az RMDT-2017 no. 41 azonosító számú dallama a másik kettőhöz képest sokkal kisebb amplitúdójú, nem sorfelező szerkezetű, hanem szabadabb, recitálásra emlékeztető, ősibb formájú.¹³ A kis amplitúdó ellenére a kupolás dallamvonal halványan itt is felfedezhető. A Jób-parafrázis harmadik nótajelzése az RPHA 707 (József-história), amelynek nem illik ide a sorszerkezete, és a kritikai kiadás későbbi (és nem hiteles) nótajelzésként vette föl (a lejegyzés módja és a forrás nótajelzéshasználati sajátosságai miatt is).¹⁴

Az RPHA-1245 számú históriás ének Tinódi Erdélyi históriája, melynek incipite „Sok csodák voltanak jó Magyarországban". Ehhez a műhöz szintén három dallam kapcsolódik: az RMDT-2017-no. 48/I-II, no. 56 és a no. 57. A 48-as és az 56-os dallam az Erdélyi história 1–4. részéhez kapcsolódik nótajelzésként, míg az ötödik részhez más dallam kapcsolódik.

Az Erdélyi história 1-4. részéhez komponált dallam eredeti, Tinódi által írt változata található az 56-os szám alatt az RMDT 2017-es kiadásában. Ennél a változatnál a szöveg és a dallam szótagszáma teljesen megegyezik, nincs szükség egyikben sem applikációra, sem elvonásra. A história „Ötöd része. Fráter Györgynek szernyő haláláról" dallama az 57-es számú jegyzet alatt található, szótagszáma az 56-oshoz hasonlóan 12-12-12-13. Ez a forma Tinódinál feltűnően gyakori, összesen négy dallama ilyen szótagszámú. Ezt a versformát József- avagy Toldi-strófának is hívják, Nagybánkai József históriája, illetve Ilosvai Toldija nyomán. Ez utóbbi két históriás ének fennmaradt példányai nem jelölnek meg nótajelzésben egy dallamot sem, ami két módon magyarázható: lehetett általánosan ismert saját dallamuk, vagy a József-históriát valamelyik Tinódi-dallammal társíthatta a gyakorlat.¹⁵ Ha igaz a 16. század magyar dallamai szerzőinek sejtése, hogy itt Tinódi egyik dallama bukkan fel rejtve, akkor még különösebb, hogy senki sem hivatkozza Tinódi egyik ilyen versét sem, csak a más szerzők által írt kontrafaktumokat. Olyan, mintha általánosságban nem lenne sikk, vagy fontos, vagy érdemes Tinódi verseit idézni (és itt megint kivétel Bogáti).

A harmadik dallam jóval problematikusabb, biztosan nem autentikus. A 48-as szám alatt két dallamváltozatot is találunk, az egyikre 11, a másik 12 szótagú sorokat lehet énekelni. Az Erdélyi história strófái 12-12-12-13 szótagos sorokból állnak, ahol az utolsó sor szótagszáma nem egyezik semelyik dallamváltozatéval sem, és a már egy hanggal eredetileg is kibővült dallam további bővítése helyett az utolsó sorok szövegének változtatásával (azt egy szótaggal lerövidítve) lehet a dallamra ráilleszteni a szöveget.¹⁶ Mátray Gábor szerint Heltai nyomdájában a Cancionale készítésekor egyszerűen már nem volt meg az összes kotta falemeze a Cronicából, ezért tette az RPHA 1266 kottáját az Erdélyi história elé, de csak a szöveg elejét igazította 4×12-esre, a további részek maradtak 12-12-12-13-as formában.¹⁷ A két változat (a 11 és 12 szótagos sorokkal) a Tinódi-kották falemezein szereplő kották sorvégi kettős hangjegyeinek kétféle értelmezéséből születhetett. A szótagbővülés a záróhang megismétlésével történik, megváltoztatva ezzel a hangsúlyokat a sorokban.¹⁸

Az RPHA-1381 számú vershez, Tinódi Eger vár viadaljáról való históriájához tartozó három dallam az ének különböző részeihez kapcsolódik: az első részhez az RMDT-2017-no. 58, a másodikhoz a no.60, a harmadik és negyedik részhez pedig a no. 61. A dallamok közül az első az, amely folklorizálódott és más szöveggel máig fennmaradt a népi hagyományban. Ez a három dallammal ismert históriás ének tehát eltér a másik kettőtől abban a tekintetben, hogy nem dallamváltozatai vannak, hanem különböző részeihez kapcsolódnak különböző dallamok.

Ennek alapján e három ének (RPHA 1181, 1381, 1245) összekapcsoltsága egyenként három dallammal szintén a szabad dallamhasználatra irányítja a figyelmet, illetve a 28-as és 29-es számú dallam esetében még arra, hogy egy dallam kizárólagos változatát annál problémásabb megállapítani, minél gazdagabb dallamcsalád része.¹⁹

Összegzés

Ha csak pár szóval akarunk válaszolni az előadás elején feltett kérdésekre, akkor összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a históriás énekek dallamai a nótajelzések tanúsága szerint nem voltak annyira népszerűek, mint azt vártuk. Ebben nyilván az is szerepet játszhat, hogy a rövid gyülekezeti énekek, amik a mindennapi vallásgyakorlatban megjelentek, sokkal jobb fogódzót jelentettek egy dallam felidézéséhez, mint a feltehetően nem mindenki által ismert, hosszú históriák. És ettől még természetesen elképzelhető, hogy egy gyülekezeti énekként hivatkozott dallamot eredetileg históriához komponálták, bár erre nem találtunk biztosan azonosítható példát.

Ugyanilyen tanulságos, hogy a históriás énekek más históriák dallamaira jóval gyakrabban hivatkoztak, mint más versekre, és az szintén, hogy a nem a históriák közé tartozó versek kifejezetten ritkán hivatkozzák históriák dallamait. Magyarán létezett egy belső műfaji kohézió a históriás énekek esetében a dallamjelzések alapján. A vallásos vagy világi tematika egy további törést jelentett a dallamhasználatban: a világi témájú históriák nótajelzései gyakrabban világi témájúak, de persze nem kizárólag. Mindenesetre a históriás énekek dallamainak szűkkörű hivatkozottságából úgy tűnik, nem ezek a nóták voltak a legnépszerűbbek. A nótajelzések egyértelműen azt sugallják, hogy a 16. századi magyar verselés egész műfajrendszerének nem a históriás ének volt a csúcsán. Bármilyen erős is a formák közössége a régi magyar versben, bármennyire is igaz, hogy a versek jó része néhány alapvető, egyszerű, izometrikus és izorímes formában íródott, ez nem eredményezte azt, amire számítottunk, hogy a históriákat kivételes presztízsük miatt gyakran jelölték meg zenei modellként.

S végül számunkra érdekes tanulság az is, hogy a statisztikák alapján nem Tinódi dallamai tűnnek a legnépszerűbbnek a históriás korpuszban. Egyedül Bogáti (vagy Bogáti egy vagy több másolója) számára volt kiemelkedő jelentősége Tinódinak. Ha Bogáti nem hivatkozta volna a dallamait, akkor alig látszana a hatása a 16. századi dallamkincsre, hiába a daloskönyve és minőségi költészete. Persze óvatosságból tegyük hozzá azt is, hogy a nótajelzések rendszerét erősen meghatározza, hogy gyakran jóval későbbi forrásokban maradtak fenn, s lehet, hogy Tinódi 16. századi ismertsége, népszerűsége csak később kopott meg. Nyilvánvalóan Tinódi mint költő hathatott kortársaira és a következő generációra akkor is, ha a dallamait nem ismerték vagy szerették eléggé: a hatás felmérésére, a nótajelzések hiányának ellensúlyozására az intertextuális kapcsolatok feltárása Tinódi és potenciális követői között adhat majd módot²⁰.

---

1. Marten Düring, Ulrich Eumann, Martin Stark és Linda von Keyserlingk, „Einleitung", in Handbuch Historische Netzwerkforschung: Grundlagen und Anwendungen, szerk. Marten Düring, Ulrich Eumann, Martin Stark és Linda von Keyserlingk (Berlin: LIT Verlag Münster, 2016), 5–11, 6.↩︎

2. A hálózatelemzés alapfogalmaihoz és módszertanához lásd: Barabási, A hálózatok tudománya; Stegbauer és Häußling, Handbuch Netzwerkforschung; Takács, Társadalmi kapcsolathálózatok elemzése,Budapest, BCE, 2011; Stanley Wasserman, Katherine Faust, Social Network Analysis: Methods and Applications (Cambridge: Cambridge University Press, 1994).↩︎

3. Barabási, A hálózatok tudománya, 79.↩︎

4. Fogaras Dániel és Lukács András, „Klaszterezés", in Informatikai algoritmusok, szerk. Iványi Antal, 2. (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2005), 1409–1410.↩︎

5. Uo.↩︎

6. Takács, Társadalmi kapcsolathálózatok elemzése, 22.↩︎

7. Az ábrán a címkék színe továbbra is jelzi, hogy milyen elemtípusról van szó, a kék a verseket, a zöld a dallamokat, a sárga a históriás énekeket jelöli, míg pirossal emeltük ki azokat a műveket, amelyek több énekeskönyvben is benne vannak.↩︎

8. Szatmári Áron disszertációja már felhívta a figyelmet arra, hogy Tinódi fontos hivatkozás volt Bogáti számára. Valószínűleg igaza van, amikor európai mintákat és párhuzamokat javasol annak magyarázatára, hogy Bogáti „a korabeli magyar metrika és dallamkincs teljességét kívánja összegyűjteni …, ahogyan Eobanus Hessus, Spethe vagy Buchanan a latin metrikus formákét." Lásd Szatmári Áron: Ünnep és história. Bogáti költészete történeti poétikai megközelítésben, PhD-disszertáció, Pécs, 2021, p. 223, 140.↩︎

9. A tanulmányban nem tárgyaljuk, hogy Bogáti vagy verseinek másolói adták meg a nótajelzéseket – egy részüket nagy valószínűséggel a szerző, de ezt nem tudjuk eldönteni. Bogátit emlegetve mindig gondolunk a másolókra is. Az ő verseit éneklő unitárius és szombatos közösségek dallamhagyományozásban betöltött szerepét sem célunk itt vizsgálni.↩︎

10. Következtetéseink megerősítik mindazt, amit Bogátinak a régi magyar dallamkincs összekapcsolásában és így fennmaradásában játszott kiemelkedően fontos szerepéről doktori dolgozatában - a korábbi szakirodalmat is összefoglalva - Szatmári Áron is megállapított, l. idézett művét, Ünnep és história…↩︎

11. Csomasz Tóth Kálmán–Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) (2017): A XVI. század magyar dallamai [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai Kiadó. Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_27_p446/#m264rmdt_27_p446 (2022. 11. 19.)↩︎

12. Szintén ebbe a családba tartozik a 29-es dallam egyik változata, ami az Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem kezdetű, nagyon népszerű zsoltárparafrázisnál bukkan fel (RPHA 590). Mindkét ének aszimmetrikus tizenkettes formában van lejegyezve, kupolás dallamvonaluk nagy amplitúdójú. Csomasz Tóth Kálmán–Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) (2017): A XVI. század magyar dallamai [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai Kiadó. Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_27_p473/#m264rmdt_27_p473 (2022. 11. 19.).↩︎

13. Csomasz Tóth Kálmán–Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) (2017): A XVI. század magyar dallamai [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai Kiadó. Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_table-131/#m264rmdt_table-131 (2022. 11. 19.).↩︎

14. Bogáti Fazakas Miklós, Históriás énekei és bibliai parafrázisai (Énekek éneke, mózesi diadalversek, Jób könyve), 1575–1598, kiad. Ács Pál, Etlinger Mihály, Pap Balázs, Szatmári Áron, Szentmártoni Szabó Géza, Zsupán Edina, Régi magyar költők tára, új folyam, 13/A: XVI. századbeli magyar költők művei (Budapest: Balassi Kiadó, 2018), 423. Nagyon köszönjük Szatmári Áron segítségét a bekezdés végső formájának kialakításához!↩︎

15. “Mivel tehát ez utóbbi formában fennmaradt dallamunk nincs, Tinódinak pedig összesen négy dallama (48., 50., 51. és 58. sz.) képviseli ezt a formát, azt a kérdést is felvethetjük: Nagybánkai 1556-ban készített bibliai históriáját nem ennek a négy Tinódi-dallamnak valamelyikével társította-e az egykorú gyakorlat? A kérdésre felelni nem tudunk, mert sajátságos módon erre a négy Tinódi-énekre utaló biztos nj.-ek sem ismeretesek.” Lásd: Csomasz Tóth Kálmán–Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) (2017): A XVI. század magyar dallamai [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai Kiadó. Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_27_p892/#m264rmdt_27_p892 (2022. 11. 20.)↩︎

16. Uott., https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_27_p900/#m264rmdt_27_p900 és https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_27_p775/#m264rmdt_27_p775 (letöltve: 2022. 11. 20.)↩︎

17. Itt is köszönjük Szatmári Áron segítségét a bekezdés végső formájának kialakításához!↩︎

18. Csomasz Tóth–Ferenczi (2017), i. m., https://doi.org/10.1556/9789634540526 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_27_p900/#m264rmdt_27_p900 (2022. 11. 20.)↩︎

19. Uott., https://mersz.hu/hivatkozas/m264rmdt_27_p449/#m264rmdt_27_p449 (letöltve: 2022. 11. 19.).↩︎

20. Lásd kötetünkben az epikus formulákról szóló tanulmányt!↩︎