Sztárai Mihály, Mindenkoron áldom az én Uramat (RPHA 0983)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Mindenkoron áldom az én Uramot,
kitől várom én minden ótalmamot
benne vetem minden bizodalmamot,
mindenkoron dicsérem mint Uramot.

Igen vigad ez örvend az én lelkem,
az Istennek segedelmét hogy kérem
nyomorultak meghallják azt örvendem,
vigadjanak Istenben arra intem.

Csak egyedöl őtet magasztaljátok,
mint én tőlem látjátok és halljátok,
velem öszve neki hálát adjatok,
egyetembe mind az ő nevét áldjok.

ha valami nyavalyába én estem,
az Úristent kiáltván megkerestem,
feleletét azontól tőle vöttem,
és mindenből megszabadult én fejem.

Az Istenhez azért feltekentsenek,
nyomorultak ő hozzá siessenek,
nyilván higgyék hogy meg nem szégyenülnek,
csak én rólam ezre példát vegyenek.

Én mikoron Istenhez kiáltottam,
az Istentől ottan meghallgattattam,
ő általa hamar megszabadultam
háborúságimban én megtartattam.

Lám Istennek Angyala mind tábort jár,
Istenfélő emberek körül ő jár,
az Istentől azért ki ótalmat vár,
utaiban mindenütt ő nagy jól jár.

Segítségül azért Istent hívjátok,
ő jó voltát kóstoljátok lássátok,
igen nagy jó azt bizonnyal tudjátok,
benne bízó emberek mind bódogok.

Tőle azért mindenkoron függjetek,
az kik szentek vagytok őtet féljétek,
szükségetekben tü meg nem szűkölködtek,
az Istennek jovával bévelkedtek.

Az gazdagok nagyon szűkölködtenek,
hitlenségben nagyon megéheztenek,
De kik hütből az Istentől féltenek,
minden jóval azok bővelkedtenek.

Reám kérlek én fiam nézzetek,
és én hozzám tü mindannyian jöjjetek
szómot halván hozzám fügyelmezzetek,
az Istennek félelmet mondom nektek.

Jöjj előmbe az ki oly ember volnál,
hogy éltedben te jól élni akarnál,
jó napokot földön látni kévánnál,
mennyországban es lakozni akarnál.

Nagyon kérlek legelőszer tégedet,
megtartóztasd gonosztól te nyelvedet,
csalárdságtól ótalmazd ajakidat,
meg ne csaljad te felebarátodat.

Valamiglen élsz ez árnyékvilágban,
szánt szándékkal ne élj gonoszságban,
sőt életed foglaljad minden jóban,
hogy lakozzál Istennek ótalmában.

Sok jó között békességet szeressed,
és életedben mindenkor azt keressed,
ez világnak békességét ne nézzed,
mert jól tudod ördögvel vagyon ügyed.

Felséges Úristen szemei vannak,
igazakon az kik ő benne bíznak,
és valakik tőle ótalmat várnak,
kérésekben tőle meghallgattatnak.

Az Istennek haragos tekinteti,
szörnyűképpen gonosztevőket nézi,
és azokat szörnyen megbünteti,
híreket is ez földről ő elveszti.

Csak Istenhez az igazak kiáltanak,
és ő tőle hamar meghallgattatnak,
és minden nagy ínségből melyben vannak,
Isten által azok megszabadulnak.

Igen közel az Úristen azoknak,
töredelmes szívvel az kik óhajtják,
alázatos lélekkel földön járnak,
sok nyomorúságtól szabadulnak.

Ezeknek ő őrzi minden csontjukat,
és nem hagyja megtöretni azokat,
megöleti veszti az gonoszokat,
kik gyűlölik az jámbor igazakat.

Békességvel igazak megtartatnak,
kik Istennek szolgáinak hívatnak,
soha azok nem pusztulnak rontatnak,
kik Istennek az ő nevébe bíznak.

Az gonoszok kedig mind elrontatnak,
kik az Úristen ellen rugdoznak,
és az ördögnek mind éltig szolgálnak,
mind testestől lelkestől elkárhoznak.

Tanúságra ezt rendelé versekbe,
Énekének harmincnegyed részében,
mikor volna Dávid nagy örömében,
szíve lelke örvende Istenében.