| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 234 RMKT 6. 234 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Bódog az ilyen ember ő lelkében,
Az ki az istent hiszi beszédében,
Féli, tiszteli őtet igaz hitben,
Szent Dávid mondja ezt az zsoltárkönyvben.
Ennek minkenkor nagy gyönyörűsége,
Csak ő urában, kegyelmes beszéde,
Nincs rettegésben soha az ő szíve,
Mert mindenkoron bízik istenében.
Noha vétkezik tudatlanságából,
Elesik gyakran erőtlenségébõl,
Nem marad, felkel hamar az vétekből,
Az Úristennek nagy segedelméből.
Ennek ez földön sok jószága leszen,
Bévség, gazdagság ő házánál leszen,
Isten áldása háza népén leszen,
Kevésből neki mindenkor sok leszen.
Dicsérik őtet teljes életiben,
Örülnek neki előmenetiben,
Kára nem leszen hírében, nevében,
Mellette lesznek nagy tisztességében.
Igen táplálja ő az szegényeket,
Jelesbben kedig az keresztyéneket,
Senki nem látja az ő szükségeket,
Isten áldása gazdagítja őket.
Cseleködeti csak az istentől függ,
Gazdagságában fel nem fuvalkodik,
Kárvallásában ő nem bosszonkodik,
Hiszi, istentől hogy csak próbáltatik.
Támad reája sokféle késértet,
Sok hamis hír, név, sok gonosz izenet,
De soha szíve attúl nem ijed,
Istenben bízott, semmit nem retteghet.
Vigasztalása nagy vagyon szívének,
Mert erőssége nagy vagyon hitnek,
Noha reája sokan irégykednek,
De szándékokban elő nem mehetnek.
Sok nyomorultnak volt ő táplálója,
Tudja, micsoda az ő hivatala,
Háza népére szorgalmatos gondja,
Hogy szükségeket senki ne mondhassa.
Pusztaságáról ő az szent egyháznak,
Nagy szűk voltáról az hív tanítóknak,
Fő gondot visel, hogy maradékinak,
Mennyégben gyűtsen kincset fiaijnak.
Az szegényeknek nagy gondját viseli,
Szomjúhoznia, nem hagyja éhezni,
Istennek akar jó sáfára lenni,
Csak azért akar mindennel jól tenni.
Parancsolatját istennek hogy féli,
Véres verítékkel az kenyerét eszi,
Marháját adja igazán és veszi,
Avval jószágát szaporává teszi.
Isten beszéde nála nagy gazdagság,
Az kevés jószág nála nagy sokaság,
Békével lakás nála nagy uraság,
De nagy szigénség nála háborúság.
Keresztyénséget hejában nem hányja,
Akiben az hit magát kimutatja,
Hejában való keresztyénnek mondja,
Kiben gyümekcsét az hit nem mutatja.
Innen megértsük keresztyénségünknek,
Bizonyos jegyét mi idvösségünknek,
Mert az szeretet pecséti hitünknek,
Az nagy irégység hitetlenségünknek.
Ezeket írta szent Dávid könyvében,
Száz és tizenkét szép dicséretiben,
Hogy az keresztyént megesmérd hitiből,
Kívöl kediglen cselekedetiből.
Bódog az ilyen ember ő lelkében,
Az ki az istent hiszi beszédében,
Féli, tiszteli őtet igaz hitben,
Szent Dávid mondja ezt az zsoltárkönyvben.
Ennek minkenkor nagy gyönyörűsége,
Csak ő urában, kegyelmes beszéde,
Nincs rettegésben soha az ő szíve,
Mert mindenkoron bízik istenében.
Noha vétkezik tudatlanságából,
Elesik gyakran erőtlenségébõl,
Nem marad, felkel hamar az vétekből,
Az Úristennek nagy segedelméből.
Ennek ez földön sok jószága leszen,
Bévség, gazdagság ő házánál leszen,
Isten áldása háza népén leszen,
Kevésből neki mindenkor sok leszen.
Dicsérik őtet teljes életiben,
Örülnek neki előmenetiben,
Kára nem leszen hírében, nevében,
Mellette lesznek nagy tisztességében.
Igen táplálja ő az szegényeket,
Jelesbben kedig az keresztyéneket,
Senki nem látja az ő szükségeket,
Isten áldása gazdagítja őket.
Cseleködeti csak az istentől függ,
Gazdagságában fel nem fuvalkodik,
Kárvallásában ő nem bosszonkodik,
Hiszi, istentől hogy csak próbáltatik.
Támad reája sokféle késértet,
Sok hamis hír, név, sok gonosz izenet,
De soha szíve attúl nem ijed,
Istenben bízott, semmit nem retteghet.
Vigasztalása nagy vagyon szívének,
Mert erőssége nagy vagyon hitnek,
Noha reája sokan irégykednek,
De szándékokban elő nem mehetnek.
Sok nyomorultnak volt ő táplálója,
Tudja, micsoda az ő hivatala,
Háza népére szorgalmatos gondja,
Hogy szükségeket senki ne mondhassa.
Pusztaságáról ő az szent egyháznak,
Nagy szűk voltáról az hív tanítóknak,
Fő gondot visel, hogy maradékinak,
Mennyégben gyűtsen kincset fiaijnak.
Az szegényeknek nagy gondját viseli,
Szomjúhoznia, nem hagyja éhezni,
Istennek akar jó sáfára lenni,
Csak azért akar mindennel jól tenni.
Parancsolatját istennek hogy féli,
Véres verítékkel az kenyerét eszi,
Marháját adja igazán és veszi,
Avval jószágát szaporává teszi.
Isten beszéde nála nagy gazdagság,
Az kevés jószág nála nagy sokaság,
Békével lakás nála nagy uraság,
De nagy szigénség nála háborúság.
Keresztyénséget hejában nem hányja,
Akiben az hit magát kimutatja,
Hejában való keresztyénnek mondja,
Kiben gyümekcsét az hit nem mutatja.
Innen megértsük keresztyénségünknek,
Bizonyos jegyét mi idvösségünknek,
Mert az szeretet pecséti hitünknek,
Az nagy irégység hitetlenségünknek.
Ezeket írta szent Dávid könyvében,
Száz és tizenkét szép dicséretiben,
Hogy az keresztyént megesmérd hitiből,
Kívöl kediglen cselekedetiből.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.