| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Boldog az ilyen ember e világon |
Változat:
| |
| RPHA-szám: | 0199 |
| Szerző: | Szegedi Gergely A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. |
| Cím: | Ps 31= 32 |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | RMNy 1290/1-hez: a tartalomjegyzékből csak ennyi ismert: Boldog az ilyen emb[er], ezért a 199-es és a 202-es: Boldog az ilyen ember ő lelkében-hez is felvettük. |
Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 224 RMKT 6. 224 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Bódog az ilyen ember ez világon,
Az kinek bűne bocsánatban vagyon,
Igazulása isten előtt vagyon,
Annak rútsága befedezve vagyon.
Mert az embernek semmi nagy ereje,
Az isten előtt nincs semmi érdeme,
Lészen mindennek elég segedelme,
Kit csak egyedöl segél ő felsége.
Azért vádoljuk ennek bűneinket,
Mert csak ő látja az mi sebeinket,
Ő bocsátja meg az mi bűneinket,
Ha benne vetjük mi reménségünket.
Ezért istenhez minden szent könyörgött,
És senki tőle hiába el nem ment,
Lelkének nála talált csendességet,
Mert neki adta az örök életet.
Ne vess el azért tőled, én Istenem,
Mert teelőtted nincsen hova futnom,
Földön és mennyen hatalmadot vallom,
Te hozzád, Uram, azért én folyamom.
Mind ez világnak én vagyok csúfsága,
Noha jól tudom, hogy bűnömnek zsoldja,
De emlékezzél régi fogadásodról,
Hogy én ne jussak ördög fogságába.
Kegyességedből hallgass meg engemet,
Te szent lelkedvel vigasztald szívemet,
Hogy követhessem te szent felségedet,
Mutasd meg nekem az te ösvényedet.
Noha ostorod vagyon bal kezedben,
Hiszem, kegyelem vagyon jobb kezedben,
Azért ostorozz engemet testemben,
Hogy én ne jussak örök sötétségbe.
Örvendezzetek mindnyájan az úrban
És örüljetek örök vigasságban,
Kész üdvösségtek az ő szent fiában,
Kit megígére az Paradicsomban.
Szent Dávid írta ezt a zsoltárkönyvben,
Dicséretinek harmincegy részében,
Kivel biztatá lelkét félelmében,
Mikor az isten próbálta lelkében.
Bódog az ilyen ember ez világon,
Az kinek bűne bocsánatban vagyon,
Igazulása isten előtt vagyon,
Annak rútsága befedezve vagyon.
Mert az embernek semmi nagy ereje,
Az isten előtt nincs semmi érdeme,
Lészen mindennek elég segedelme,
Kit csak egyedöl segél ő felsége.
Azért vádoljuk ennek bűneinket,
Mert csak ő látja az mi sebeinket,
Ő bocsátja meg az mi bűneinket,
Ha benne vetjük mi reménségünket.
Ezért istenhez minden szent könyörgött,
És senki tőle hiába el nem ment,
Lelkének nála talált csendességet,
Mert neki adta az örök életet.
Ne vess el azért tőled, én Istenem,
Mert teelőtted nincsen hova futnom,
Földön és mennyen hatalmadot vallom,
Te hozzád, Uram, azért én folyamom.
Mind ez világnak én vagyok csúfsága,
Noha jól tudom, hogy bűnömnek zsoldja,
De emlékezzél régi fogadásodról,
Hogy én ne jussak ördög fogságába.
Kegyességedből hallgass meg engemet,
Te szent lelkedvel vigasztald szívemet,
Hogy követhessem te szent felségedet,
Mutasd meg nekem az te ösvényedet.
Noha ostorod vagyon bal kezedben,
Hiszem, kegyelem vagyon jobb kezedben,
Azért ostorozz engemet testemben,
Hogy én ne jussak örök sötétségbe.
Örvendezzetek mindnyájan az úrban
És örüljetek örök vigasságban,
Kész üdvösségtek az ő szent fiában,
Kit megígére az Paradicsomban.
Szent Dávid írta ezt a zsoltárkönyvben,
Dicséretinek harmincegy részében,
Kivel biztatá lelkét félelmében,
Mikor az isten próbálta lelkében.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.