Szegedi Gergely, Számkivetésre Dávid megyen vala (RPHA 1298)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Szánkivetésre Dávid megyen vala,
Szemei mikor szidalmazza vala,
Kővel és földdel hajigálja vala,
Dávid szolgáinak ezt mondja vala.

Ezt énreám az Úristen bocsátta,
Hogy szidalmazzon, neki parancsolta,
Hiszem, bűneimért reám bocsátta,
Azért közületek senki ne bántja.

Gondolkodván Dávid király magában,
Bízik istennek irgalmasságában,
Semmit nem fél bátor igazságában,
Azért ilyen könyörgést tőn magában.

Én Istenem, mindenkor benned bíztam,
Mint erős kõfalhoz, úgy támaszkodtam,
Mindenkor sírván hozzád fohászkodtam,
Mikor ellenség miatt nyomorgottam.

Dúl-fúl ellenségem irégységében,
Mint éh oroszlánkegyetlenségben,
Látva előmenetömet mindenben,
Azért gyűlöl ilyen igen szívében.

Isten, te tudod, hogy álnok nem voltam,
Az Saulnak vérét nem szomjúhoztam,
Ellenségi ellen én hadakoztam,
Mint fejedelmet, híven szolgáltam.

Legyen isten bizonságom énnekem,
Hogyha én neki marháját elvöttem,
Vagy tisztességében őt megsértöttem,
Tőled, Úristen, bár megítéltessem.

Ellenségemet is ha megsértöttem,
Valakinek én egyszer megesküdtem,
Hogyha méltatlan jószágát elvöttem,
Bátor az istentől megbüntettessem.

Rajtam esék ellenségem fegyvere,
Életemet bár üdözze, kergesse,
Minden tisztességemet elveszesse,
Orcámat bátor az sárban keverje.

Igazságomban támadj fel mellettem,
Igaz Isten, te állj bosszút értettem,
Mert nem tudom, mit ellene vétettem,
Azt tudom, hogy sokszor véle jól töttem.

Nám, ajánlod igaz ítéletedet,
Hogy megrontasz minden kegyetleneket,
Ótalmazd meg nyoorodott fejemet,
Hogy dicsérjem mindenkor felségedet.

Csak te ítélhetsz meg igazság szerint,
Te szívemet jól látod volta szerint,
Ítélj meg engem igazságod szerint,
Nem vétettem nekik tudásom szerint.

Jól látod, Uram, ő álnok szíveket,
Kiért minden nap fenyeget őket,
Mikor hallod kívöl szép beszédeket,
Másfelől jól látod álnok szíveket.

Szűnjél meg immár enni gonoszságtól,
Én ellenségem az kegyetlenségtől,
Hogy nem rettensz meg az igaz bírótúl,
Aki majdan számot veszen mindentől.

Ha meg nem térendesz nagy hamarsággal,
Istennek fenyegető ostorával,
Bizony, meglő az õ mérges nyilával,
Fegyverrel, éhséggel és döghalállal.

Fiat fogadtál volt az te méhedben,
Hamisságot vöttél volt bé szívedben,
Majd szülsz bánatot nagy keserűségben,
Kit az utcán karon hordozsz öledben.

Én ellenem tanácsot végeztetek,
Hogy uram haragját rám ingerljétek,
Hogy csak timagatok uralkodjatok,
De gondolatokban megcsalatkozzatok.

Hiszem az én, hogy ha isten akarja,
Az előbbi tisztemet megadhatja,
Ha kediglen ő felsége mondja,
Nem kellesz, ám legyen úgy, mint akarja.

Azmely vermet ti énnekem ástatok,
Az árokban ti magatok beestek,
Mert aki más embernek ásánd árkot,
Önnen maga esik bele, tudjátok.

Hálát adok, Úristen, jótétedért,
Hozzám való nagy kegyelmességedért,
Velem jól tött igaz ítéletedért,
Ellenségtől való szabadulásért.

Szent Dávid írta ezt dicséretiben,
Az ő könyvének hetedik részében,
Ki méltatlan szenved bosszút éltében,
Azt vigasztalja Dávid ez énekben.