| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem |
| RPHA-szám: | 0421 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Ps 41= 42 |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1569 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Fohászkodom hozzád, Uram, istenem,
És nagy kegyelmesen hallgass meg engem,
Mert tebenned soha nem volt kétségem,
Azért mégis tehozzád esedezem.
Látod, Uram, igen megnyomrodtam,
Életemben nyavalyára jutottam,
De mégis szent istenségedben bízom,
Soha semmiben el nem hagyattatom.
Reménségem még meg nem fogyatkozott,
A te ígéreted nálam nyilván volt,
Hogy énnekem te mindent megadhatsz volt,
Melyet tőled nagy szívem szerint várok.
Kiben nem volt, sem lészen is kétségem,
Hogy teelődbe megyen könyörgésem,
Azért, Uram, tehozzád esedezem,
Mert nincsen több senkiben reménységem.
Tudom, hogy megadod nekem ezeket,
Meghallgatod nekem könyörgésemet,
Tudod, Uram, mindenben én szívemet,
Ez mellé kévánod igaz hitömet.
Azért csak téged hílak segétségre,
Mert magamat nem biztatom senkire,
Lelkemet bévigyed a nagy örömre,
És bús szívem vigyed nagy vigasságra.
Kiért dicséretedet én éneklem,
Jóvoltodat soha el nem felejtem,
Mindezekért, Uram, hallgass meg engem,
Megtartassék tőled, Uram, én lelkem.
Irgalmasságodat miko hallatom,
Ottan elfeledém minden bánatom,
Akkor vagyon nekem nagy vigasságom,
Immár, Uram, tehozzád esedezem.
Jelents meg nekem a te akaratodat,
Fordéts hozzám szent irgalmasságodat,
Add nekem most, amit tőled várok,
Kiért dicséretet örökké mondok.
Dicséret legyen mennyben, Atyaisten,
Egyetembe teveled, Fiú isten,
Teljes Szentháromság a magas mennyben,
Dicsőség teneked örökké, ámen.
Fohászkodom hozzád, Uram, istenem,
És nagy kegyelmesen hallgass meg engem,
Mert tebenned soha nem volt kétségem,
Azért mégis tehozzád esedezem.
Látod, Uram, igen megnyomrodtam,
Életemben nyavalyára jutottam,
De mégis szent istenségedben bízom,
Soha semmiben el nem hagyattatom.
Reménségem még meg nem fogyatkozott,
A te ígéreted nálam nyilván volt,
Hogy énnekem te mindent megadhatsz volt,
Melyet tőled nagy szívem szerint várok.
Kiben nem volt, sem lészen is kétségem,
Hogy teelődbe megyen könyörgésem,
Azért, Uram, tehozzád esedezem,
Mert nincsen több senkiben reménységem.
Tudom, hogy megadod nekem ezeket,
Meghallgatod nekem könyörgésemet,
Tudod, Uram, mindenben én szívemet,
Ez mellé kévánod igaz hitömet.
Azért csak téged hílak segétségre,
Mert magamat nem biztatom senkire,
Lelkemet bévigyed a nagy örömre,
És bús szívem vigyed nagy vigasságra.
Kiért dicséretedet én éneklem,
Jóvoltodat soha el nem felejtem,
Mindezekért, Uram, hallgass meg engem,
Megtartassék tőled, Uram, én lelkem.
Irgalmasságodat miko hallatom,
Ottan elfeledém minden bánatom,
Akkor vagyon nekem nagy vigasságom,
Immár, Uram, tehozzád esedezem.
Jelents meg nekem a te akaratodat,
Fordéts hozzám szent irgalmasságodat,
Add nekem most, amit tőled várok,
Kiért dicséretet örökké mondok.
Dicséret legyen mennyben, Atyaisten,
Egyetembe teveled, Fiú isten,
Teljes Szentháromság a magas mennyben,
Dicsőség teneked örökké, ámen.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.