| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Dávid prófétának imádkozásáról |
| RPHA-szám: | 0242 |
| Szerző: | Szegedi Gergely A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. |
| Ajánlás: | Deszka |
| Cím: | Ps 29= 30 |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változat:
|
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 222 RMKT 6. 222 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Dávid prófétának imádkozásáról,
Magasztaljuk istent irgalmasságáról,
El ne feledkezzünk jótéteményiről,
Vegyünk tanóságot szent Dávid királyról.
Erre tanítani akar a próféta,
Micsoda szívünket istenhez indítsa,
Az mint huszonkilenc részében megírta,
Jótétét istennek ígyen magasztalja.
Száma nincsen, Uram, irgalmasságodnak,
Vége, hossza nincsen kegyelmességednek,
Azért magasztallak fölötte mindennek,
Mert hiszen én lelköm te ígéreteknek.
Kiáltásom, Uram, tőled el nem vetöd,
Az én nyavalyámot csak te magad érzöd,
Atyai voltodat rajtam megtökéled,
Irgalmasságodat mikor megjelentöd.
Az pokol torkából te kiszabadítál,
Az én lelkömben mikor megnyugotál,
Te ígéretedből mikoron bíztatál,
Ottan én szívemben bizodalmat adál.
Én éjjel és nappal néked hálát adok,
Dicséretet mondok örökké teneked,
Mind ez világ előtt vallást teszek neked,
Irgalmasságodért mert te azt érdemlöd.
Éntőlem haragodat, Úristen, megvonád,
Imádkozásomat mihelt meghallgatád,
Lelkem csendességét azonnal megadád,
Én könyörgésemet mihelt befogadád.
Számtalan bűneimet mikoron meglátád,
Mindjárt szemeidet tőlem elfordítád,
Érzem bűneimet, mint fövény sokaságát,
De szent felségednek hívém fogadását.
El ne idegenöljön felséged éntőlem,
Tekénts fogadásod, noha nagy sok bűnöm,
Mert ha az pokolba vetöd az én lelkem,
Nem lészen énnekem soha úgy vigasságom.
Nem ördög rabjai tésznek rólad vallást,
Mert szent felségedre szólnak csak káromlást,
Nem várnak tetőled soha szabadulást,
De én csak tetőled várok szabadulást.
Én imádságomot, hiszem, meghallgattad,
Mert én siralmamot örömre fordítád,
Irgalmasságodot rajtam bizonyítád,
Mikor én lelkemet te megvigasztalád.
Kész mindenkor lelkem neked hálát adni,
Mind ez világ előtt rólad vallást tenni,
Sok jó tételedről neked hálát adni,
Örökkön örökké tégedet dicsérni.
Dávid prófétának imádkozásáról,
Magasztaljuk istent irgalmasságáról,
El ne feledkezzünk jótéteményiről,
Vegyünk tanóságot szent Dávid királyról.
Erre tanítani akar a próféta,
Micsoda szívünket istenhez indítsa,
Az mint huszonkilenc részében megírta,
Jótétét istennek ígyen magasztalja.
Száma nincsen, Uram, irgalmasságodnak,
Vége, hossza nincsen kegyelmességednek,
Azért magasztallak fölötte mindennek,
Mert hiszen én lelköm te ígéreteknek.
Kiáltásom, Uram, tőled el nem vetöd,
Az én nyavalyámot csak te magad érzöd,
Atyai voltodat rajtam megtökéled,
Irgalmasságodat mikor megjelentöd.
Az pokol torkából te kiszabadítál,
Az én lelkömben mikor megnyugotál,
Te ígéretedből mikoron bíztatál,
Ottan én szívemben bizodalmat adál.
Én éjjel és nappal néked hálát adok,
Dicséretet mondok örökké teneked,
Mind ez világ előtt vallást teszek neked,
Irgalmasságodért mert te azt érdemlöd.
Éntőlem haragodat, Úristen, megvonád,
Imádkozásomat mihelt meghallgatád,
Lelkem csendességét azonnal megadád,
Én könyörgésemet mihelt befogadád.
Számtalan bűneimet mikoron meglátád,
Mindjárt szemeidet tőlem elfordítád,
Érzem bűneimet, mint fövény sokaságát,
De szent felségednek hívém fogadását.
El ne idegenöljön felséged éntőlem,
Tekénts fogadásod, noha nagy sok bűnöm,
Mert ha az pokolba vetöd az én lelkem,
Nem lészen énnekem soha úgy vigasságom.
Nem ördög rabjai tésznek rólad vallást,
Mert szent felségedre szólnak csak káromlást,
Nem várnak tetőled soha szabadulást,
De én csak tetőled várok szabadulást.
Én imádságomot, hiszem, meghallgattad,
Mert én siralmamot örömre fordítád,
Irgalmasságodot rajtam bizonyítád,
Mikor én lelkemet te megvigasztalád.
Kész mindenkor lelkem neked hálát adni,
Mind ez világ előtt rólad vallást tenni,
Sok jó tételedről neked hálát adni,
Örökkön örökké tégedet dicsérni.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.