| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege |
| RPHA-szám: | 1219 |
| Szerző: | Szkhárosi Horvát András A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Skharosinvs |
| Cím: | Vigasztaló ének |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1549 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 161 |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
Semmit ne bánkódjál Krisztus szent serege,
Mert nem árthat néked senki gyülősége,
Noha ez világnak rajtad dihössége
Nem hagy téged szégyenbe Krisztus ő felsége.
Királyi nemzet vagy, noha te kicsin vagy,
Az atya istennek bizony te kedves vagy,
Ő szent fia által már te is fiú vagy,
Minden dicsőségben higyjed, hogy részes vagy.
Hogyha te igazán az Krisztusban bízol,
Higyjed, hogy lélekben istennel meghízol,
Ha Krisztus vérében igaz hüttel iszol,
Higyjed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.
Akármint halászszon az ördög utánad,
Az ő tagjaiban dihösködjék rajtad,
Mind tőrrel, fegyverrel siessen utánad,
Ha Krisztusban bízol, neked az sem árthat.
Rajtad semmit nem fog az pogány ellenség,
Noha nehéz neked az rettenetesség,
Bátor konczra hányjon az hitlen ellenség,
Feltámaszt a Krisztus, neked nagy reménség.
Ótalmazza Krisztus az ő szentegyházát,
Miként az jó pásztor az ő juhocskáját,
Valaki hallgatja az Krisztus mondását,
Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.
Siess most mi hozzánk Krisztus mondását,
Az te szent ígéddel neveljed hitünket,
Az te szent lelkeddel bírjad életünket,
Hogy minden dolgunkban dícsérhessünk téged.
Igaz fogadásod és minden beszéded,
Nyilván vagyon immár minden dicsőséged,
Ne hadd elpusztulni a kicsin sereget,
Kiért a keresztfán vallál nagy kínokat.
Ne nézzed úristen ez világ vakságát,
Te nagy jóvoltodról háládatlanságát,
Az te ígéd ellen ily nagy káromlását,
Nézzed az Krisztusnak ártatlan halálát.
Vedd el már mi rólunk az sok ellenséget,
Vedd ki mi közűlünk az sok gyűlőséget,
Esnek nagy szégyenbe minden ellenségönk
Az kik megtagadják az te dicsőséged.
Senkiben nem bízik az anyaszentegyház,
Hanem csak te benned ki minket ótalmazsz.
Te igazságoddal mindenkoron táplálsz,
Te szent sebeiddel minket megvigasztalsz.
Hálát adunk néked mennybéli nagy isten,
Ki vagy egy állatban és három személyben,
Ne hagyj minket rettegnünk az keserűségben,
Halálunk óráján ne essünk kétségbe.
Mert nem árthat néked senki gyülősége,
Noha ez világnak rajtad dihössége
Nem hagy téged szégyenbe Krisztus ő felsége.
Királyi nemzet vagy, noha te kicsin vagy,
Az atya istennek bizony te kedves vagy,
Ő szent fia által már te is fiú vagy,
Minden dicsőségben higyjed, hogy részes vagy.
Hogyha te igazán az Krisztusban bízol,
Higyjed, hogy lélekben istennel meghízol,
Ha Krisztus vérében igaz hüttel iszol,
Higyjed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.
Akármint halászszon az ördög utánad,
Az ő tagjaiban dihösködjék rajtad,
Mind tőrrel, fegyverrel siessen utánad,
Ha Krisztusban bízol, neked az sem árthat.
Rajtad semmit nem fog az pogány ellenség,
Noha nehéz neked az rettenetesség,
Bátor konczra hányjon az hitlen ellenség,
Feltámaszt a Krisztus, neked nagy reménség.
Ótalmazza Krisztus az ő szentegyházát,
Miként az jó pásztor az ő juhocskáját,
Valaki hallgatja az Krisztus mondását,
Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.
Siess most mi hozzánk Krisztus mondását,
Az te szent ígéddel neveljed hitünket,
Az te szent lelkeddel bírjad életünket,
Hogy minden dolgunkban dícsérhessünk téged.
Igaz fogadásod és minden beszéded,
Nyilván vagyon immár minden dicsőséged,
Ne hadd elpusztulni a kicsin sereget,
Kiért a keresztfán vallál nagy kínokat.
Ne nézzed úristen ez világ vakságát,
Te nagy jóvoltodról háládatlanságát,
Az te ígéd ellen ily nagy káromlását,
Nézzed az Krisztusnak ártatlan halálát.
Vedd el már mi rólunk az sok ellenséget,
Vedd ki mi közűlünk az sok gyűlőséget,
Esnek nagy szégyenbe minden ellenségönk
Az kik megtagadják az te dicsőséged.
Senkiben nem bízik az anyaszentegyház,
Hanem csak te benned ki minket ótalmazsz.
Te igazságoddal mindenkoron táplálsz,
Te szent sebeiddel minket megvigasztalsz.
Hálát adunk néked mennybéli nagy isten,
Ki vagy egy állatban és három személyben,
Ne hagyj minket rettegnünk az keserűségben,
Halálunk óráján ne essünk kétségbe.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
RMDT1 2017, 21/I (Jersze, emlékezzünk mostan mi nagy dolgokról)
Jegyzetek
RMDT1 2017, 21/III (Semmit ne bánkódjál Krisztus szent serege)
Jegyzetek
