| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Hogy panaszolkodik az hatalmas isten,
Földön mind kik vadtok, gyűljetek előmbe,
Napkelet, Napnyugat jöjjön ítéletbe,
Amit néktek mondok, legyen törvény benne.
Ez panaszt az isten jelenti Sionból,
Azaz Irsalyomból, a szent prófétákból,
Mert ő dicsõsége származott azokból,
Akaratja neki mondatk írásból.
Földet, mennyet híja hozzá sietségvel,
Fenegeti népét erős ítélettel,
Melyet akar tenni rettenetességvel,
Tűzvész jár előtte akkor sebességvel.
Mondja ő népeknek, jövétek elõmbe,
Sok jó téteményim adtam közitekbe,
Cselekedetteket hányom szemetekbe,
Kilső áldozattal jöttök csak elõmbe.
Ebben mind a mennyek igazat ítélnek,
Hogy engem mindenben igaznak beszélnek,
És minden dolgokban mondnak ítélőnek,
De emberek földön gonoszol tisztelnek.
Azért hallgassatok, kik vagytok én népem,
Szólok most tinektek, értsétek beszédem,
Sok jótéteményim vöttétek énnékem,
Köztetek mindenkor volt kegyelmességem.
Nem áldozatokról veletek én feddöm,
Kikvel én felettébb immár tiszteltettem,
Álnok szíveteket el nem szenvedhetem,
Ti sok gonoszságtok utálatos nekem.
Metszek egyházbeli sok kiáltástokkal,
Különb-különbféle sok áldozatokkal,
Tudjátok, hogy bírok minden állatokval,
Égen, földön való vadak, madarakkal.
Nem ez végre régen hadtam atyátoknak,
Barmoknak vérével nekem áldoznának,
Lelki igazságot hogy ebből várnának,
Jövendő Krisztusról dehogy tanolnának.
Minem mint az ember szoktam megéhezni,
Vad, madár, barmoknak koncaival élni,
Tulkoknak ő vérét nem szoktam szomjozni,
Jóllehet, mindenvel én akarok bírni.
Ha kívántok engem igazán tisztelni,
Hitből, tiszta szívbõl mindenkor szolgálni,
Tudjatok énnekem jókról hálát adni,
Minden ajándéktok kedves fog így lenni.
Mikor könyörögtök nyomorúságtokban,
Kiáltotok hozzám nagy kárvallástokban,
Én megszabadítlak irgalmas voltomban,
Kiért ti dicsértek engem háladásban.
Kedvesek énnekem, kik csak bennem bíznak,
Minden gonoszságot kik hamar elhadnak,
Minden szükségekben csak hozzám folyamnak,
Semmi kérésekben ezek kárt nem vallnak.
De az hitetlennek Úristen így szóla,
Mire igazságimot mondod te hiába,
Szent ígéretemet hordozod csak szádban,
Semmi reménséged de nincs neked abban.
Gyűlölted mindenkor kegyes intésemet,
És hátravetötted minden törvényimet,
Orvoknak követted gonosz életeket,
Házasságtörőkvel költötted idõdet.
Minden éktelenség származott te szádból,
Álnokság, csalárdság gerjedez szívedből,
Rágalmas beszédet te atyádfiáról,
Szóltál hamisságot anyád magzatjáról.
Alejtottál engem hozzád hasonlónak,
Mert nem hittél engem nagy bosszúállónak,
De hamar meglátod voltát haragomnak,
Súlyságát megérzed bosszúállásomnak.
Szólok én tinéktek, kérlek, megértsétek,
Isteni jó voltom kik elfeledtétek,
Az ártatlanságot ti megkerestétek,
Hogy az idvösséget el ne veszessétek.
Ha ki akar engem kedvemre szolgálni,
Minden dolgairól tudjon hálát adni,
Isteni jó voltom tudja magasztalni,
Ennek bódogságom akarom mutatni.
Írta ezt szent Dávid ő zsoltárkönyvében,
Negyvenkilencedik nagy, szép énekében,
Ád ő tanóságot mindeneknek ebben,
Mint igazán istent szolgálják éltekben.
Hogy panaszolkodik az hatalmas isten,
Földön mind kik vadtok, gyűljetek előmbe,
Napkelet, Napnyugat jöjjön ítéletbe,
Amit néktek mondok, legyen törvény benne.
Ez panaszt az isten jelenti Sionból,
Azaz Irsalyomból, a szent prófétákból,
Mert ő dicsõsége származott azokból,
Akaratja neki mondatk írásból.
Földet, mennyet híja hozzá sietségvel,
Fenegeti népét erős ítélettel,
Melyet akar tenni rettenetességvel,
Tűzvész jár előtte akkor sebességvel.
Mondja ő népeknek, jövétek elõmbe,
Sok jó téteményim adtam közitekbe,
Cselekedetteket hányom szemetekbe,
Kilső áldozattal jöttök csak elõmbe.
Ebben mind a mennyek igazat ítélnek,
Hogy engem mindenben igaznak beszélnek,
És minden dolgokban mondnak ítélőnek,
De emberek földön gonoszol tisztelnek.
Azért hallgassatok, kik vagytok én népem,
Szólok most tinektek, értsétek beszédem,
Sok jótéteményim vöttétek énnékem,
Köztetek mindenkor volt kegyelmességem.
Nem áldozatokról veletek én feddöm,
Kikvel én felettébb immár tiszteltettem,
Álnok szíveteket el nem szenvedhetem,
Ti sok gonoszságtok utálatos nekem.
Metszek egyházbeli sok kiáltástokkal,
Különb-különbféle sok áldozatokkal,
Tudjátok, hogy bírok minden állatokval,
Égen, földön való vadak, madarakkal.
Nem ez végre régen hadtam atyátoknak,
Barmoknak vérével nekem áldoznának,
Lelki igazságot hogy ebből várnának,
Jövendő Krisztusról dehogy tanolnának.
Minem mint az ember szoktam megéhezni,
Vad, madár, barmoknak koncaival élni,
Tulkoknak ő vérét nem szoktam szomjozni,
Jóllehet, mindenvel én akarok bírni.
Ha kívántok engem igazán tisztelni,
Hitből, tiszta szívbõl mindenkor szolgálni,
Tudjatok énnekem jókról hálát adni,
Minden ajándéktok kedves fog így lenni.
Mikor könyörögtök nyomorúságtokban,
Kiáltotok hozzám nagy kárvallástokban,
Én megszabadítlak irgalmas voltomban,
Kiért ti dicsértek engem háladásban.
Kedvesek énnekem, kik csak bennem bíznak,
Minden gonoszságot kik hamar elhadnak,
Minden szükségekben csak hozzám folyamnak,
Semmi kérésekben ezek kárt nem vallnak.
De az hitetlennek Úristen így szóla,
Mire igazságimot mondod te hiába,
Szent ígéretemet hordozod csak szádban,
Semmi reménséged de nincs neked abban.
Gyűlölted mindenkor kegyes intésemet,
És hátravetötted minden törvényimet,
Orvoknak követted gonosz életeket,
Házasságtörőkvel költötted idõdet.
Minden éktelenség származott te szádból,
Álnokság, csalárdság gerjedez szívedből,
Rágalmas beszédet te atyádfiáról,
Szóltál hamisságot anyád magzatjáról.
Alejtottál engem hozzád hasonlónak,
Mert nem hittél engem nagy bosszúállónak,
De hamar meglátod voltát haragomnak,
Súlyságát megérzed bosszúállásomnak.
Szólok én tinéktek, kérlek, megértsétek,
Isteni jó voltom kik elfeledtétek,
Az ártatlanságot ti megkerestétek,
Hogy az idvösséget el ne veszessétek.
Ha ki akar engem kedvemre szolgálni,
Minden dolgairól tudjon hálát adni,
Isteni jó voltom tudja magasztalni,
Ennek bódogságom akarom mutatni.
Írta ezt szent Dávid ő zsoltárkönyvében,
Negyvenkilencedik nagy, szép énekében,
Ád ő tanóságot mindeneknek ebben,
Mint igazán istent szolgálják éltekben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.