Tanulmányok és cikkek, 1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyelvünk ízei
gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom müszer lett, zajtalan sebességü gép,
mellyel[1]
a mérnöki elme könnyedén alakithatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is
lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó
motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét
alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei-mezei[2]
és városi, ázsiai és európai. Mi[3]
is ősiek és[4]
modernek vagyunk, európai magyarok. Mérnökök, üzletemberek, szántóvetők[5]
és költők népe.
A közlés alapja:
Kézirat
1 f.
PIM
Kézirattár, JA 218, Katalógus, 1174.
Kiadva:
JAÖM, III, # 60.
Aláíratlan.
[1] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] melyet [végül:
főszöveg]
[2] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] erdei és [végül:
főszöveg]
[3] [A forrásban:] és erurópai. Mi
[4] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] ősiek vagyunk
[végül: főszöveg]
[5] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] Mérnökök,
üzletemberek és [végül: főszöveg]