Tanulmányok és cikkek, 1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
1. Jeszenszky Erik a KORUNK-ban közzétett
különböző cikkeiben kifejteni véli, hogy „a tőkés világkartell, a tőkés
tervgazdaság elméletileg, fogalmilag, logikailag lehetséges”, bár ez
„egyáltalában nem tartalmaz megállapitást arra nézve, hogy a tőkés világkartell
létrejöttének mekkora a valószínüsége”. (KORUNK 1932. 490/1 old.) Ez az állitás
és J. E. hozzátartozó gondolatmenete, véleményem szerint, téves.
2. J. E. szerint „a tőkés világkartellt lehet
elméletileg lehetségesnek tartani és ugyanakkor tényleges megvalósulását ma elméletileg
lehetetlennek és a jövőben is annyira valószínütlennek tekinteni, hogy a
valószinütlenségnek ez a foka majdnem
egyértelmű gyakorlati lehetetlenségével”. Ez nem helyes s a marxi gondolkozásban
éppen nem lel helyet. A marxizmus történelmi elmélet, azaz Marx tanitásainak
középpontjában az a gondolat áll, hogy ami történelmileg (más szóval:
gyakorlatilag) nem lehetséges, az elméletileg sem az. Az elmélkedők
(teoretikusok) feladata éppen abban áll, hogy fogalmát adják azoknak az
okoknak, amelyek a valóságos folyamatot létrehozzák, vagyis az elmélkedőknek
azt kell kimutatniok, hogy miért történik igy és nem másképp. Ebben
bennefoglaltatik, hogy ami történetileg-gyakorlatilag nem mehet végbe, az
„elméletileg, fogalmilag és logikailag” lehetetlen. (Ha a valóságos történés és
az elméleti elgondolás nem vág össze, akkor hibás az elmélet. Nyilván Linné
elgondolása a hibás, ha nem illik a szerves világra és nem a szerves világ,
amely nem alkalmazkodik Linné „elméletileg, fogalmilag és logikailag”
„lehetséges” rendszeréhez.)
3. J. E. amikor arról szól, hogy a tőkés világkartell
megvalósulását elméletileg valószinütlennek lehet tekinteni, ellenmondásba
kerül saját magával, mert ez a kijelentése is elméleti. Eszerint elméletileg
lehetséges, holott elméletileg lehetetlen.
4. A logika az a tudomány, amely a puszta
gondolattartalmak alaki viszonyával foglalkozik, a gondolatot elvonatkoztatván
az ismeret alanyától[1]
és tárgyától, vagyis a valóságától. Annak az állitásnak tehát, hogy a „tőkés
világkartell logikailag lehetséges”,
semmi tudományos értelme nincsen, mert ez annyit jelent, hogy a tőkés
világkartell úgy a mai, mint a jövőbeli valóságtól eltekintve lehetséges!
5. J. E. észrevehető rejtekajtót hágy a maga számára
gondolatai labirintusában. Azt mondja: elméletileg lehetséges, de történelmileg
„majdnem” (!) lehetetlen. Minthogy az
elmélet gyakorlati (történelmi) elmélet, ez annyit tesz, hogy tőkés
tervtermelés gyakorlatilag
(történetileg)
lehetséges, bár elméletileg majdnem[2]
lehetetlen; és viszont. Ugy mond ellent önmagának, ahogy vesszük.
6. J. E. álláspontjával ellentétben[3]
a tőkés tervgazdaság „elméletileg, fogalmilag és logikailag” lehetetlen. Mert
a) E tervgazdaság a tőkés termelési módon alapulna. A
tőkés termelési mód előföltétele a szabad bérmunkás, aki saját magának, illetve
munkaerejének közvetlen tulajdonosa és úgy él meg, úgy termeli magát ujjá, hogy
ezt az áruját esetről esetre eladja.
b) A tervgazdaságnak, illetve a „világkartellnak” az a
legáltalánosabb előföltétele, hogy a tervgazdaságnak tulajdonában legyenek a
termelési eszközök, amelyeket a tervgazdaság sem el nem ad, sem nem vásárol,
illetve nem piacon, hanem saját magától vásárolja és saját magának adja el a
termelési eszközöket, ami azonban már nem árú adása-vétele, hanem az
elosztásnak egy átmeneti módja. A tervgazdaság és az árútermelés fogalmilag
különböző.
c) Tekintve, hogy a munkás termelési eszköz, a tőkés
tervgazdaság a) pontban jelzett előföltétele „elméletileg, fogalmilag és
logikailag” kizárja a b) pontban emlitett előföltételt. Szóval tőkés
tervgazdaság elméletileg, fogalmilag és logikailag olyan együttes előföltételek
mellett lehetséges, amelyek elméletileg, fogalmilag és logikailag kizárják
egymást.
Első megjegyzés.
A Szovjetunió tervgazdasága nem tiszta tervgazdaság, amig külföldi piacon kénytelen
adni-venni. A nyersanyagárak esése bizony befolyásolta az Ötéves terv menetét.
Ennyit b) pontunk igazolásához.
Második
megjegyzés. A VALÓSÁG c. szerkesztésemben megjelent
budapesti lap 1. számában Egyéniség és valóság cimen cikket irtam. Ez irásomat
a magyarországi marxisták majdnem kivétel nélkül támadták, különösen azt a
passzusát minősitették antimarxista bolondgombának, amely szerint az emberi
test, illetve a munkás termelési eszköz. Itt nincs helye erről vitáznom, de
megemlitem, mert itt is ezzel a tétellel indokolok. E tétel annyira
természetes, hogy Marx nem is tartotta szükségesnek, hogy tételszerüen
kifejtse. De él vele. A Kapital Einfache Reproduktion c. fejezetében irja: „Sie
(die individuelle Konsumtion des[4]
Arbeiters.) (J. A.) ist Produktion und Reproduktion seines (a tőkére
vonatkozik) notwendigsten Produktionsmittels, des Arbeiters[5]
selbst.” (Kiepenheuer Ausgabe. S. 527.) Magyarul: A munkás egyéni fogyasztása a
tőke számára legszükségesebb termelési eszköznek, magának a munkásnak a termelése
és újratermelése. Az 529. oldalon „tote” és „selbstbewusste
Produktionsinstrumente” kifejezéseket olvas Marx Kapitaljának tanulmányozója,
ami magyarul annyit tesz, hogy „holt” és „öntudatos termelési eszközök”.
Állitásom tehát éppen nem „antimarxista”. S hogy nem is bolondgomba, az kiderül
abból a fontosságból, amely, mint a politikai gazdaságtanhoz illik, gazdasági
és politikai téren egyaránt megilleti. Pusztán ebből a tételből következik,
hogy a tervgazdaság bevezetéséhez nemcsak azért szükséges ellentmondást és
ellenállást nem türő központositott politikai hatalom, mert másként nem
fojtható el az újra és újra fellángoló ellenforradalom, hanem azért is
szükséges, mert a dolgozni tudó egyéneket mint termelési eszközöket szintén
köztulajdonba kell venni, különben tervgazdaság nem lehetséges. Ez egyben
kritikája a szindikalizmusnak. Mindez a munkás felszabadulását jelenti, mert
amikor mint termelési eszköz a munkásosztály tulajdona, ugyanakkor mint
politikai lény – osztályán át – a termelési eszköznek a tulajdonosa. Az, hogy a
munkás a kapitalizmusban önmagának tulajdonosa, csak látszat, mert jóllehet
Péter munkás nem tulajdona Pál tőkésnek, (ekkor rabszolga volna és nem
bérmunkás), mégis a munkásosztály amelybe beletartozik Péter, tulajdona a
tőkésosztálynak, amelybe beletartozik Pál. „In der Tat gehört der Arbeiter dem
Kapital, bevor er sich dem Kapitalisten verkauft.” (S. 533.) A munkásosztály
egészével a tőkésállam rendelkezik.
Harmadik
megjegyzés. Az a megállapitás, hogy a munkásosztály
mint
termelési eszköz a tőkésosztály tulajdona, még mielőtt a munkás magát[6]
a tőkésnek eladná, nem áll ellenmondásban a 6. pontunkban foglaltakkal, azaz
nem nyujt alapot a tőkés tervgazdaság gondolata számára. A kapitalizmusra
ugyanis nem az jellemző, hogy az egyik osztály mint termelési eszköz a másik
osztálynak a tulajdona, – hanem jellemző a mód, ahogyan végbe megy a termelés.
E termelési módban a munkástól is függ, hogy melyik tőkés termelési eszköze
legyen. Ha tehát a munkás nem választhat a tőkések között, ha csak egyetlen
„tőkés” van, (t. i. a „világkartell” illetve tervgazdaság), akkor a termelési
mód többé nem tőkés termelési mód, a rajta alapuló társadalmi rend többé nem
polgári társadalmi rend, sőt a termelés sem árútermelés, amely pedig föltétele
a kapitalizmusnak. A tőkés fogalmához ugyanis hozzátartozik, hogy több önálló
tőkés legyen, más szóval a kapitalizmus gazdasági individualizmus, azaz
tervgazdaságot kizáró termelés, ami a monopólkapitalizmus, vagyis imperializmus
korában különösen éles verseny formájában jut kifejezésre.
7. A tervgazdaságtól elméletileg, fogalmilag és
logikailag elválaszthatatlan a munkaerő tervszerü termelése és tervszerü
társadalmi elhasználása. Ezt tekintve, mily groteszk képet tár elénk a tőkés
tervtermelés állitása! A kapitalizmusban társadalmi szükséglet a gazdag ember,
a nem dolgozó léhütő, a szelvénynyiró, a prostituált stb. Képzeljük el, hogy a
Központi Tőkés Tervgazdasági Hivatal kontrollszámokat ad ki arranézve, hogy az
év folyamán, hány gyermeklányt kell tervszerüen prostituálni, hány
yachttulajdonost kell yachttal együtt termelni „öt év helyett négy év alatt”!
Ez a groteszk kép mutatja, hogy a kapitalizmusban kizárt dolog a holt s az
eleven termelési eszközöknek tervszerü társadalmi elhasználása és termelése,
egyszóval a tervgazdaság.
8. „A kapitalizmus fogalmának alapvető elemei a
társadalmi termelés és magánelsajátitás együttes fennforgása” – irja J. E. Ez
tévedés. Ez minden osztálytársadalomra nézve áll, hiszen ahol munkamegosztás
van, ott a termelés társadalmi. Az osztálytársadalmakat a társadalmi
termelésnek és a magánelsajátitásnak a módja különbözteti meg egymástól. J. E.
elméletileg, fogalmilag és logikailag úgy határozza meg a tőkés termelési
módot, a kapitalizmust, hogy meghatározása elméletileg, fogalmilag és
logikailag nem a tőkés termelési módot jelenti és ilyen alapon elméletileg stb.
lehetségesnek mondja a tőkés tervtermelést!
9. „Az az állitás, hogy a termelési anarchia
fogalmilag elválaszthatatlan a kapitalizmustól, hogy a kapitalista tervgazdaság
fogalmilag lehetetlen, oly „baloldali frázis”, amely ma passzivitásra indit, a
passzivitást igazolja és ezáltal a ma aktuális küzdelmet gyengiti” – kiált föl
J. E. Én nem tudom, hogy J. E.-nek ez a kijelentése jobb- vagy baloldali
frázis-e, de hogy az igazsághoz nincs köze, az az eddigiekből is kitetszik.
Mert vajjon nem az a hiu ábránd inditja-e inkább passzivitásra a nyomorgó
tömegeket, hogy a kapitalizmus tervszerüen fogja foglalkoztatni és ellátni
őket, mert ez lényegében (elméletileg stb.) lehetséges, vagy az a fölismerés
tartja-e őket passzivitásban, hogy a kapitalizmusban bizony elméletileg,
fogalmilag és logikailag egyaránt tervszerütlenül el kell pusztulniok? Hiszen
mint termelési eszközök ők is éppugy tervszerűtlenül túltermelt, eladhatatlan,
megsemmisülésre váró árúk, mint a búza, amelyet elégetnek, a kávé, amelyet
tengerbe vetnek, a gyapotcserje, amelyet kiirtanak?
10. J. E. szerint a kapitalizmus, ahelyett, hogy
fogalmilag kizárná egy tőkés világkartell létezését, fogalmilag egyenesen
posztulálja annak lehetőségét. Nos, a kapitalizmus fogalmilag egyenesen önmaga
összeomlását, a társadalmi forradalmat és a szocialista tervgazdálkodást
posztulálja.
11. J. E. felfogásából kitetszik, hogy szerinte a
kapitalizmus nem „omlik össze magától”, azt meg kell dönteni. Itt is téved,
t.i. a munkásság nem a kapitalizmust dönti meg, hanem a burzsoá osztályuralmat.
Ezáltal
megszünik a munkásságnak és a tőkésségnek az a viszonya, amely éppen a
kapitalizmust teszi s így a kapitalizmus belső ellentétei miatt magától omlik
össze.
(Budapest)
A közlés alapja:
Nyomtatott
forrás. A költő által átnézett (javított) példány. Korunk, VII (1932), 9.
(szeptember) sz., 687–690.
Kiadva:
JAÖM, III, # 30.
Aláírás: József Attila.
[1] [Utólagos csere] [Előbb:]1 az ismert
alanyától [végül: főszöveg]2
[2] [A forrásban:] bár elméletieg majdnem
[3] [A forrásban:] J. E. állásontjával ellentétben
[4] [A forrásban:] individuelle Komsumtion des
[5] [A forrásban:] Produktionsmittels, der Arbeiters
[6] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a munkát magát
[végül: főszöveg]2