Tanulmányok és cikkek, 1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Tárgyi
jegyzetek és magyarázatok
Ezek a bonyolult szövegek magyarázatot kívánnak. Úgy terveztük, hogy a
szükséges felvilágosításokat Tverdota György, Veres András és a vezetésük alatt
álló munkaközösség fogja elkészíteni. A szövegkiadást, mint „munkaanyagot” az ő
számukra készítettük. Nyilvánosságra csupán azért hoztuk, hogy a közönségnek a
tárgyi jegyzetek megírásának roppant hosszú ideje alatt se kellejen nélkülöznie
a szövegeket.
A tárgyi jegyzetek elkészültek – csak nem a miáltalunk az ő számukra sajtó
alá rendezett szöveghez kapcsolódnak.[1]
Emlékül újraközöljük a 2012-es, interneten publikált, ideiglenes kiadás „Tárgyi
jegyzetek és magyarázatok” című jegyzetét:
A kiadást jegyzetek kísérik, ezek
azonban csak a legszorosabban a szövegekhez tartozó szövegtörténeti
(textológiai) jegyzetek. A költő gondolatait megvilágító, ún. tárgyi
jegyzeteket és magyarázatokat csak utólag fogjuk tudni hozzáfűzni a kiadáshoz.
A tárgyi jegyzetek és magyarázatok elkészítését a József Attila Társaság
vállalta magára. Íme a Társaság elnökének és társelnökének nyilatkozata:
1995-ben jelent meg József Attilának
az 1923 és 1930 között írt tanulmányait és cikkeit közreadó új kritikai kiadás,
amely külön kötetben mutatta be a szövegeket és magyarázatukat. Az 1930-tól
1937-ig, a költő haláláig terjedő időszakban keletkezett írások sajtó alá
rendezését kezdetben anyagi gondok akadályozták. 2003-ban sikerült elnyerni egy
OTKA-pályázatot, amelynek segítségével 2005-re elkészült a szövegek kritikai
kiadásának kézirata, a magyarázó jegyzetek elkészítése viszont akkora
feladatnak bizonyult, hogy 2010-ben önálló munkacsoportot kellett felállítani, és
még így is hosszabb időt vesz igénybe a munka eredményes elvégzése.
A kritikai kiadás most készülő
második részének kommentárjai hasonlóképpen fogják kidolgozni és megerősíteni
az elmúlt másfél évtized új felismeréseit, mint ahogy az első rész esetében történt.
Így például azt, hogy az 1931-es Irodalom és szocializmus többet köszönhet
Pauler Ákos pánlogikus felfogásának, mint a költő marxista tájékozódásának.
Vagy azt, hogy – egy rövid átmeneti periódus után – József Attila már az
1932-es írásaiban összhangba kívánta hozni Marx és Freud tanait, és ebben
bizonyíthatóan orientálta őt a freudomarxista irányzat is.
Számos korábbi vitára tehet pontot,
hogy világosan megkülönböztetjük a költő politikai és filozófiai nézeteinek
alakulástörténetét. József Attila politikai pozíciója ugyanis folyamatosan
változott: előbb kommunista volt, később szociáldemokrata, végül bármifajta
mozgalmi kötöttség nélküli, „szabad” szocialista. De ez nem azonos
marxizmusának alakulásával. Jóllehet már a húszas évek derekán ismerkedni próbált
Marx nézeteivel, de csak a kommunista párt tagjaként fogott bele tüzetesebb
tanulmányozásukba, és már régen nem volt párttag, amikor marxizmusa elmélyült.
Nemcsak a Freuddal való egybevetés fontos jellegzetessége József Attila
marxista tájékozódásának, hanem Marx és Engels ifjúkori műveinek előnyben
részesítése is.
Legjelentősebb kései tanulmánya, az
1930-as években született értekező prózájának főműve, a Hegel – Marx – Freud,
amely ugyanúgy töredékben maradt, mint a korai költészetbölcseleti írása,
nemcsak Freud felől bírálja Marxot, hanem Freudot is Marx felől, miközben
minden korábbinál nagyobb megértést mutat mindkettejük iránt, sőt Marx szellemi
elődei, Hegel és Feuerbach iránt is. A Hegel – Marx – Freud nem publikált
szövegváltozatainak marxizmuskritikája pedig – minden radikalizmusa mellett –
sem jelenti az elmélet teljes elutasítását. József Attila Marx-interpretációja
folyamatosan változott ugyan, de annak fogalmi-gondolati kereteiből élete
végéig nem tudott (és föltehetően nem is akart) kilépni. Mindezt a kritikai
kiadás készülő második részének kommentáranyaga reményeink szerint meggyőzően
fogja bemutatni és bizonyítani.
Tverdota
György és Veres András
[1]
JÓZSEF
Attila Összes tanulmánya és cikke
1930–1937, I-II., szerk. Tverdota
György, Veres András, Budapest,
L’Harmattan, 2018, 9.