Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Minden idők legszörnyübb
gazdasági válsága tört a világra. Nyomorúság, munkanélküliség, anyagi gondok
tizedelik testvéreinket. Férfiak szervezete elhanyatlik, gyermekek testi-lelki
fejlődése megáll, családanyák kinzó munkája a koldus-panaszkodás. Szaporodnak
az öngyilkosok, a prostituáltak, reménytelenség gubbaszt a lelkeken,
nélkülözések kövezik a betegségek, a korai halál útját.
Az
idő vasvesszeje végigvág az emberek jobbjainak lelkiismeretén, hogy a hideg
konyhákból elűzni segitse a kétségbeesést. Senki, akinek nem üzlet a népek
nyomora, nem vallhatja a henye gondolatot, hogy „majd megváltozik a helyzet”;
mindenki, aki érezte dolgozó emberek komoly szeretetét, törekszik, vivódik,
küzd a hatalmasokkal és önmagával, hogy kiutat találjon. Ez nem könnyű dolog.
Rengeteg a terv, a javaslat és annak, aki egész ember módján cselekedni akar,
valamelyik mellé oda kell állania. Hogy melyik mellé? Ezt a
megföllebbezhetetlen lelkiismeret parancsa diktálja, akár kommunizmus, akár
másfajta eszme a válasz.
Nálunk[1]
még mindég akasztanak azért, mert emberek nem birják az éhséget, mert a
társadalmi berendezések javitását, vagy megváltoztatását kivánják. Ma
kommunisták életét akarják kioltani,[2]
mikor a szociáldemokrácia, a fasizmus, a hitlerizmus, nemzeti radikalizmus, a
bethlenizmus, a liberalizmus hivei szabadon vallhatják és terjeszthetik
meggyőződéseiket. Holnap[3]
más politika válhatik halálosan veszedelmessé a mai viszonyokra és akkor mások
kerülhetnek akasztófa alá.[4]
A politikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bármikor minden
érzésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk. Ebben az érzésünkben magunk mögött
tudjuk a művelt nyugatnak azt a részét, amely a halálbüntetést egyáltalán
kiküszöbölte törvénykönyveiből, és amely[5]
a politikai vélemény feltétlen szabadságát mindenki számára állami
alaptörvényben biztositja.
Ma[6]
azt mondják, hogy a kommunisták közönséges gonosztevők. De más politika is
mindég gonosznak tartható addig, amig uralomra nem jut, s amikor ő diktálja a
törvényeket. [7]
Fennálló törvényeink még a közönséges[8]
bűnökre is[9]
találnak enyhitő körülményeket. Hiszen vannak, akik nem bűnözési hajlamból,
hanem a nyomorúságtól[10]
sarkalva esnek bűnökbe,[11]
vagy a nyomorúság elől[12]
keresik[13]
a társadalom számára a menekülést.
Dolgozó
polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!
Ma[14]
kommunistáknak ácsolják az akasztófát.[15]
Holnap mások kerülhetnek sorra, mert más érzéseik nem férnek el pillanatnyilag
a mai erőviszonyok keretein belül. Legyen[16],
[17]
vége a problémák kötéllel való elintézésének![18]
Tiltakozzunk
mindannyian az igazságügyminiszternél a készülő akasztások, a halálbüntetések
ellen![19]
Társadalmi
Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetségének Statáriumelleni Bizottsága
A közlés alapja:
A
röplap bűnjelként iktatott bírósági példánya.
BFL
VII. 5. c. 8592/1932/88.
Kiadva: JAÖM,
III, # 48.
Aláíratlan.
[1]
[A kijelölés kezdete]
[2]
[A kijelölés vége]
[3]
[A kijelölés kezdete]
[4]
[A kijelölés vége]
[5]
[A forrásban:] törvénykönyveiből és, amely
[6]
[A kijelölés kezdete]
[7]
[A kijelölés vége]
[8]
[A kijelölés kezdete]
[9]
[A kijelölés vége]
[10]
[A kijelölés kezdete]
[11]
[A kijelölés vége]
[12]
[A kijelölés kezdete]
[13]
[A kijelölés vége]
[14]
[A kijelölés kezdete]
[15]
[A kijelölés vége]
[16]
[A kijelölés kezdete]
[17]
[A kétszeres kijelölés kezdete]
[18]
[A kétszeres kijelölés vége]
[19]
[A kijelölés vége]