Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
A kinai
események, noha a világtörténelem a Csendes óceán sárga partjain szüli az
elkövetkezendő emberiséget, a magyar közönséget tájékozatlanul érték. A
fejleményekkel lépést tartó marxista publikációk mellett szükség volna egy
összefoglaló, áttekintést nyujtó tanulmányra, amilyen pl. a Wittfogelé,[2]
de a polgári kiadó választása természetesen Russell könyvére esett. Russell, az
idealista-humanista gondolkodó szemmellátható rokonszenvvel tárgyalja a kinai
kérdést, kárhoztatja a kapitalista imperializmust, lándzsát tör a szocializmus
mellett, észreveszi, hogy a haladó Kina egyedül a Szovjetunióra tekinthet
őszinte barátsággal, mert minden egyéb külföldi támogatás gyarmatositó és
kizsákmányoló beavatkozás, vagy ennek előkészitése, – mégis ugy látja, hogy a
kapitalizmus nem természeti törvényszerűséggel mozgó gazdaságával fejti ki
imperializmusát, hanem a kulturájával. Szembeállitja Kina kulturáját, „amelyet
ha a világ elfogadna (!) boldog lehetne” az „európai kulturával”, majd az
amerikaival és felépitmények, tükörképek összeütközését látja ott, ahol
valóságos materiális érdekek vezetik hadaikat egymás ellen. „Ha a japániak más
jelleműek volnának, akkor nem igy állna a dolog” Kinában, irja és nem jut
eszébe tünődni azon, vajjon miért voltak más jelleműek a japániak Japán
kapitalizálása előtt. Nyakig esik a pszichológizmusba, – az imperializmust, az
indusztrializmust oly „alapelvekből” származtatja, „melyeket a pszihológus a
fölösleges energia értékesitésének tekint”! A kinai kultura eredetére nézve
pedig kinai bölcselőket nevez meg gazdag forrásai alapján és ezzel jóval többet
foglalkozik, semmint ennek alapjával, az ázsiai vagy orientális termelési
móddal.
„A vizszabályozás a kormányzat legfontosabb
tevékenységeinek egyike. A kinaiak fizikai életét a földmivelés, különösen
pedig a rizstermelés határozza meg; ezért a gátak fentartása a legfontosabb
ügy.” E szavakat nem Marx, nem is Engels, hanem Hegel, a nagy idealista
gondolkodó irta Kináról.[3]
Látnivaló, hogy amikor az idealista rajtafelejti tekintetét az anyagi valóság folyamán,
materializmusba csap át és ellenmondásba kerül saját rendszerével. Igy kerül
ellenmondásba Russell is magával. Miután kiöntötte szive keserűségét a kinaiak,
japánok, európaiak és amerikaiak jellemének különbözősége fölött, észreveszi
Kina nyersanyagtelepeit, amelyek megszerzése Japánnak (helyesen: a japán
kapitalizmusnak)
a
létfeltétele. De ily módon Japán „jellemét”, imperializmusát kapitalizmusa
hozza magával. Russell itt saját elméleti alapjának a cáfolatát nyujtja. E
botlást igyekszik kijavitani, mondván, hogy „az összeütközés Japán és Amerika
között felületesen tekintve, gazdasági természetű, de mint ez gyakorta megesik,
a gazdasági versengés a valóságban mélyebb szenvedélyeket takar.” Mi nem
akarjuk kétségbe vonni e szenvedélyek és kulturák, sőt jellemek hatóerejét, de
nem feledkezünk meg arról, hogy e jellemek, kulturák, szenvedélyek
különbözősége a különböző gazdasági fejlődésen alapszik, hogy tehát maguk is
gazdasági eredetűek. Igy Kinában az ősök tisztelete, a család mindenek fölé
való helyezése (ezzel magyarázza Russell a kinai hivatalnokok korrupcióra
hajlamos voltát) elválaszthatatlan a kinai termeléstől, az öntözőmüvekkel
átszőtt földparcellák mivelésétől. A kertgazdálkodás rengeteg tapasztalatot
igényel, a legtöbb tapasztalattal pedig éppen a legöregebb, az apa rendelkezik.
Ime az ősök tiszteletének alapja. Az apa azonban egyedül nem végezheti el a
föld mivelését, az egész család munkáját bele kell vonnia. Ime a családot
mindenek elé helyező kinai ideológia alapja. A „nyugati” kulturákban is a
mezőgazdaság elterjedésével lépnek előtérbe az atya mellett a fiúistenek, akik
most már szent családot alkotnak és a családon belül a fiúk rendeltetése az
atya szolgálata.[4]
A mandarinizmus keletkezését pedig a föld parcellákra
való tagolódását megelőző földközösségi termelésben kell keresnünk. A
csatornarendszerrel ellátott közös földbirtokon lehet és szükséges
hivatalnokokat alkalmazni, kik felügyelnek az öntözőmüvekre és értenek az
időjáráshoz. Erre a termelésre mutat a birodalom „mennyei” elnevezése is, (a
császár az ég fia), aminthogy a jezsuitáknak is azért volt kiváltságos
helyzetük a kinai udvarnál, mert tudtak a csillagászathoz és jó matematikusok
voltak.
Russell szeme elfogulatlanul néz, kár, hogy fölteszi
rá az idealizmus pápaszemét. Becsületes szive őszintén elszomorodik, amikor
megállapitja, hogy a kapitalista imperializmus romboló rendszerének Kinába való
„bevezetését a Nyugat néhány szocialistája is nagy örömmel fogja üdvözölni,
mint a béke és szabadság győzelmét.” Tudja, hogy „a kinaiak tartósan ki nem
kerülhetik az idegen hatalmak gazdasági uralmát, ha csak nem válnak katonai
hatalommá, vagy pedig a külföldi hatalmak szocialistákká.” Persze pápaszeme
miatt nem veheti szemügyre, hogy a kapitalizmus és a szocializmus nagy
csatájának egyik hadszintere éppen a Távolkelet. Persze ez az ütközet is az
európai proletárság aktiv részvételével folyik.
Marxista haszonnal forgathatja minden tévedése dacára
Russell könyvét. Kétségtelen értékeit előszóval és utószóval igyekszik a könyv
magyarnyelvü tolmácsolója ellensulyozni és magát a szöveget is több helyütt
sikerül néki leleményes magyaros fordulatokkal nehezen érthetővé torzitani.
A közlés alapja:
Nyomtatott
forrás. Korunk, VII (1932), 7–8. (június–augusztus) sz., 600–601.
Kiadva:
JAÖM, III, # 29.
Aláírás: József Attila.
[1] [A szerző saját jegyzete:] Bertrand Russell könyve. Forditotta Geszti
Lajos. Athenaeum, Budapest, 1932. 261 oldal.
[2] [A szerző saját jegyzete:] Wirtschaft und
Gesellschaft Chinas. I. Leipzig, 1931.
[3] [A szerző saját jegyzete:] Vorlesungen über
die Philosophie [a forrásban itt sajtóhiba] der Geschichte, Herausg. Lasson. II. S. 286.
[4] [A szerző saját jegyzete:] Freud. Totem és tabu. 165. oldal.