Tanulmányok és cikkek, 1930–1937

Nyitólap	Költemények	Névjegy	Szerzői jogi nyilatkozat	Köszönetnyilvánítás	Magyarázatok	Módszer	Szövegjavítások	Utószó
Elavult kiadások	Egyéb szépirodalmi művek
Elavult kiadások	Tanulmányok és cikkek, 1923–1930
	Tanulmányok és cikkek, 1930–1937

««« [Természettudomány és marxizmus] »»»

[82] [Engels: Dühring...]

♦♦♦

Engels: Dühring

Engels: Ludwig Feuerbach és a német klasszikus filozófia lezárulása,

Marx A Tőke II. kiad. Bevezető.

A közlés alapja:

Kézirat, 1 (2 [= [... puszta fikciókhoz...]]) f.

PIM Kézirattár, JA 1087/55.

Aláíratlan.

[83] [Marx...]

♦♦♦

* Marx a „Philosophie und Nationalökonomie” c. irásában mondja ugyan, hogy végső fokon az emberről szólnak a természettudományok, hogy bennük az ember mintegy kerülőuton fogja föl önmagát.

A közlés alapja:

Kézirat, 1 f.

PIM Kézirattár, JA 1087/26.

Aláíratlan.

[84] Természettudomány és marxizmus

♦♦♦

Totis Béla[1] a „természettudomány és a marxizmus” viszonyáról ír a Korunk ezévi márciusi számában. A cím után azt várná az ember, hogy írója a természettudományok történeti fejlődésén, valamint jelenkori érvényes tételein a marxi módszer helyességét fogja igazolni. Totis Béla[2] azonban nem a marxizmus igazát próbálja kimutatni a természettudományokon, hanem azt fejtegeti, hogy a természettudományokból s a természettudományos világnézetből hiányzik az érzelmi, az etikus elem és ezért ellentétben állanak a marxizmussal. Cikkéből az idealizmus védelmét olvasom ki.

Mindenek előtt szögezzük le, hogy semmiféle emberi tevékenységből nem hiányzik az érzelmi elem, mert hiszen éppen az érzelmi elem a tevékenység motórikus ereje. Az érzelem lehet tudatos, lehet tudattalan, de csak mint hajtóerő működik és semmi köze sincs a világfölfogás helyességéhez vagy helytelenségéhez. Az érzelem cselekvésre sarkal és egyben annak a kérdésnek a föltevésére késztet, hogy a cselekvés miként célirányos. Az érzelem tehát nem tesz föl kérdést, csupán késztet rá – és még kevésbé ád feleletet a kérdésre. Igy – a helyesség kérdésétől eltekintvén – számtalan felelet lehetséges és egy cselekvés etikai megitélése is számtalan, bár mindegyik etikai. A marxista azonban tudományosan, a proletárság felszabadításának tárgyi tudománya, a[3] marxizmus szempontjából osztályoz, tehát megitélésének etikai formája és[4] tartalma elvész. Eszerint az egyik cselekedet marxista, mert aktuálitása a tudományos szocializmus történelmi vonatkozásának a hordozója; a másik nem marxista. Ki nem velünk, az ellenünk. Marxista igazán nem veheti szivére, hogy a szervezet-robbantó anarchista milyen önfeláldozással küzd téves, de következetes módon a proletárság

♦♦♦

felszabadításáért! Hiszen a marxizmusra nem az jellemző, hogy kollektiv, hanem hogy kollektivista és nem is etikai, hanem tudományos és csak annyiban etikai, amennyiben a tudományosság az. Nem nevetséges-e elgondolni, hogy olyképpen itéljük meg a kapitalisták cselekedeteit, hogy azok akár a forradalmi, akár az ellenforradalmi mozgalom, akár valamely általánosság szempontjából erkölcsösek-e, vagy sem? Nem, a marxista nem itéli meg semmiféle etika szempontjából a kapitalisták cselekedeteit, hanem tudomásul veszi őket, mint tényeket, mert a tényeknek, a valóságnak a figyelembe vétele a tudományosság első föltétele.

Totis azt[5] írja: „Nem a természettudományos világnézet, hanem a marxi az, amelyik valóban etikai. Az etikai világnézet a világot az etika szempontjából nézi.” Nos, a marxizmus a világot nem az etika szempontjából nézi, hanem éppen megfordítva, az erkölcsöknek, az erkölcsiség ethosz-ideáljának[6] változásait a termelés anyagi világának, sőt a technikának a változásaitól teszi függővé. Totis azzal[7] véli tételét igazolni, hogy „Az etikai világnézet a világot... nemcsak megmagyarázza, hanem a tanácstalan embernek egyszersmind az utat és a célt is megmutatja, amelyen a megismerés után haladni kell.” Ezzel szemben az áll, hogy az etikai világnézet valóban utat és módot mutat, a világot azonban nem magyarázza meg, míg a marxizmus éppen a „világot” magyarázza meg, amiből aztán a proletárság cselekvésének utja és módja determináltan adódik. De van itt egy másik hiba is, mégpedig a marxizmusnak a természettudományokkal való szembeállitása. A tudományos szocializmus természettudomány, hiszen a társadalom természet és nem elvont idea. Idézem Marx szavait: „Voltaképpen nem azoknak a társadalmi ellentéteknek magasabb vagy alacsonyabb fejlődési fokáról van szó, amelyek a tőkés termelés természeti törvényeiből fakadnak. Magukról e törvényekről van szó.” (A Tőke, Előszó az első német kiadáshoz.) Természeti törvényekkel természettudomány foglalkozik. (Nota bene, rengeteg marxista irat szól a dialektikus materializmusról, a történelmi materializmusról, a marxi gazdaságtanról, de[8] a tudományos szocializmus alig kap helyet az irodalomban.)

Igy állván a kérdéssel szemben, kitünik, hogy Totis a[9] természettudományokat azonositja a természettudományos világnézettel, holott logikailag semmi közük sincs egymáshoz. A természettudományok a dialektikus materializmus öntudatlan igazolásai, azaz logikai sorrend szerint a természettudományok a materialista dialektika érvényességén alapszanak, jóllehet a természet tudományos kutatása történetileg szükségszerűen megelőzte a materialista dialektikának, mint elvnek a tételekbe való foglalását. Ezzel szemben a természettudományos világnézet logikai alapjának tekinti a természettudományokat és azzal a hibával van megterhelve, hogy vallója tudományt tekint elv alapjául, pedig éppen elv a tudomány alapja. Elve így spekulativ, holott a helyes elv gyakorlati, hiszen nem egyéb, mint ráeszmélés arra a gyakorlatra, amelynek eredményeként létrejön a tudomány. Igy van az, hogy a tudományos szocializmus természettudomány, de a dialektikus materializmus kizárja a természettudományos világnézet helyességét, jóllehet az is materialista, amit Totis úgy[10] mond, hogy nem etikai. Materializmus, de nem dialektikus, – spekuláció és nem a gyakorlatra való ráeszmélés.

A dialektikus materializmusnak megvan a maga ismeretkritikája és az nem vág össze a Totis által[11] kifejtett fölfogással. Totis Nietzsche[12] szavát idézi, amely szerint az új világnézet „hű maradt a földhöz” és hozzáfűzi, hogy: „Ebben a világképben a tapasztalás volt hivatva

♦♦♦

mindannak a megmagyarázására, amiknek megértéséhez előzőleg az emberi léleknek elképzelésekre és illuziókra volt szüksége.” Ez tévedés. A szóbanforgó világképben, sőt ennek is csak egyik fajtájában, amely jellegére nézve a természettudományok általános elmélete, az a követelés foglaltatik, hogy tudományos kutatás tárgya csak tapasztalati jelenség lehet. De a tapasztalás nem volt és nem lesz hivatva a dolgok megmagyarázására, hiszen a tapasztalás nem egyéb, mint érzéki tárgyaknak észrevevés alapján[13] való megismerése, amelynek eredménye mindössze a tárgy jelenlétéről szóló tudat, vagyis az észrevevési képzet. A tapasztalati tudományokat sem azért hivják így, mintha tapasztalással magyaráznák tárgyukat, hanem azért, mert tárgyuk jelenléte tapasztalati, tapasztalható. A fizika tapasztalati tudomány és azt tanítja, hogy a föld forog a nap körül, jóllehet az ember, a fizikust is beleértve, azt tapasztalja, hogy a nap fölkel és lenyugszik. Totis más[14] fogalmat alkotott magának a tapasztalásról, amit az is mutat, hogy nemcsak a tartalmát változtatja meg, hanem a terjedelmét is és szociális tapasztalásról beszél. Totisnak mielőtt[15] operál vele, ezt a fogalmát alappal kellene ellátnia és publikálnia kellene, hogy tudjuk, mit értsünk rajta. Különösen, ha azt állitja, hogy Marx vezette be ezt az új, a szociális tapasztalást. Mert, hogy példát mondjak, kétségtelenül szociális uton (sajtó, stb.) veszek tudomást pl. arról, hogy az angol királynak szakálla van, ezt azonban én egyáltalában nem tapasztaltam és akik látták, azok is mind egyénileg tapasztalták. Ezek az egyének aztán úgy közlik velem a tapasztalásuk eredményét, hogy társadalmi technikai uton érzéki fizikai tárgyakat alkotnak (hang, nyomtatott papiros, stb.) és én ez érzéki fizikai tárgyak jelenlétét tapasztalom. Ebből láthatjuk, hogy szociális tapasztalás nincs, azonban az egyéni tapasztalás eredményének, azaz valamely érzéki (belső tapasztalás esetében pszichikai) tárgy jelenlétének tudata nem tételezi föl a tárgy tapasztalását mindazoknál, akik tudnak a létéről. Ily módon – az egyéni tapasztalást leszámitva – a termelési mód előfeltételének, a technikának a révén az egyének tudása társadalmi eredetű, azaz szociális – és ezért beszélünk egyáltalában ideológiáról. Persze a társadalmi termelés állandóan újabb és újabb érzéki tárgyakat állit elő, (mint pl. a hirt közlő nyomtatott papirost,) amelyeket aztán egyénileg tapasztalunk, de amelyeket az egyén sem tapasztalhatna, ha a társadalmi termelés elő nem állitaná, mert hiszen akkor nem létezne maga a tapasztalati tárgy. Ezek után furcsán hangzik Totis tétele,[16] amely szerint „Marx rendszerében a tapasztalás módszer, amellyel új világrend alapjait veti meg.” A tapasztalás észrevevési aktus, nem módszer, aminthogy módszerrel sem lehet „új világrend alapjait megvetni”, – a módszer csak a módot mutatja, a hogyan és nem a mivel az új szocialista társadalmi rend fölépíthető. Az új „világrend” alapja is anyagi termelés, ez viszont nem módszer, bár módszeres.

„A világfölfogás a világegyetemről alkotott elképzelésünk, ahogyan a világegyetemet lelkünkben látni kivánjuk” – írja Totis. Ime Totis pszichológizmusa[17] olyan formában, hogy alaptalansága nyilvánvaló. Eszerint minden világfölfogás keresztül-kasul szubjektiv és nélkülözi a tárgyi észrevételt. A marxi világfölfogás tételei tehát nem tárgyi igazságok, hanem szubjektiv, jámbor óhajok volnának. Természetes, hogy ezután Totis a[18] következőképpen véli jellemezni a kollektivizmust: „Az általános emberi szolidaritás az érzelmi magja ennek az új világfelfogásnak, amelyben az összes emberekkel való közös sors adja meg a válaszokat az érzelem által felvetett kérdésekre”! Nem tudni, hogy melyik utópista kollektivizmusát azonosítja itt Totis a[19] kollektivizmussal,

♦♦♦

hiszen a marxi fölfogás nem ösmer „általános emberi szolidaritást”, főkategóriája ezzel szemben éppen az osztályharcé, az osztályérzésé és osztályöntudaté.

Ismétlem, Totis egy[20] nagyon nehezen áttekinthető etikai világszemlélet hive, amelyet ő maga marxizmusnak nevez, de amely mitől sem áll távolabb, mint a marxizmustól. Szükséges volt, hogy legalább ennyire hozzászóljak cikkéhez, nehogy a Korunk olvasói azt hihessék, hogy a magyarnyelvű marxisták vita nélkül elfogadták Totis dr.[21] tételét, amely szerint a marxi világnézet az, amely „valóban” (V. ö. Der wahre Sozialismus) etikai, még pedig azért, mert „az etikai világnézet a világot az etika szempontjából nézi.”

(Budapest)

A közlés alapja:

Nyomtatott forrás. Korunk, VII (1932), 5. (május) sz., 405–408.

Kiadva: JAÖM, III, # 26.

Aláírás: József Attila.

▲

◄ ►

[1] [A forrásban:] marxizmus [új sorban:] Tótis Béla

[5] [A forrásban:] föltétele. [új sorban:] Tótis azt

[6] [A forrásban:] az erkölcsiség, ethosz-ideáljának

[12] [A forrásban:] fölfogással. Tótis Nietzsche

[13] [A forrásban:] tárgyaknak észrevevése alapján

[15] [A forrásban:] beszél. Tótisnak mielőtt

[17] [A forrásban:] írja Tótis. Ime Tótis pszichológizmusa