Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
[78] [„A
magyar proletárirodalom plattformtervezete.”]
hatalmát
és létformáját a burzsoázia, oly mértékben hessegette el magától a
müvészeteknek még a gondolatát is. Emmiatt az
uralkodó müvészet ma nem is az uralkodó osztály lelkének, hanem a zsebének a
megnyilvánulása, ami[1]
azt is jelenti, hogy más osztályok lelkét zsebre rakta. Ha összevetjük[2]
a feudalizmus épitőművészetét a kapitalizmus épitő „művészetével”[3]
és aztán ezt az uj szocialista épitőművészettel, látjuk, hogy a burzsoázia[4]
az épitészetét is ugy szedte össze, ahogy a tőkéjét összeharácsolta a[5]
feudalizmusban, kereskedő[6]
és uzsorás módján, hogy majdan modern burzsoázia legyen[7]
belőle. A burzsoázia, mikor megvivta a maga forradalmát, rákényszerült a
kispolgárság, a parasztság, meg a proletáriátus szövetségére, tehát csakis
olyan kultura megszületésénél bábáskodhatott, amely ezeknek az ő uralma alatt
tovább is fönnmaradó osztályoknak az egységes ideologiájává lehetett. Fából
kellett vaskarikát kovácsolnia. Az igy létrejött felemás ideologiának[8]
a képviselője történelmileg ő nem is maradhatott, (gondoljunk csak az
árufétisizmusra, a munkaerő kizsákmányolására) azzá[9]
csak a magántulajdonhoz ragaszkodó, de a kapitalizmus
mozgalmasságát visszautasitó, tehát felemás történelmi helyzetü kispolgárság
válhatott.[10]
Ekként ahogy[11]
proletárosodik a kispolgárság, ugy szükül a „polgári” kultura fogyasztó piaca,
ugy hanyatlik el a „polgári” kultura. Viszont az igazi polgári kultura, a
vásárolt munkaerő[12]
felhasználásának kulturája, a[13]
burzsoázia asszonyainak szépség- és testápoló kulturája, ékszer-, öltözék- stb
„kulturája” annál[14]
inkább kifejlődött. De különben a kulturtermékek áruk, tömegek számára
készülnek, és hát[15]
hol vannak a[16]
burzsoá tömegek? A burzsoá nem megy moziba, hanem filmet gyártat! Persze a
gazdasági világválság kiterjeszti és sietteti a kispolgárság elproletárosodását
és igy csökkenti a „polgári” kultura piacát. Ennél azonban figyelemre méltóbb,
hogy a proletárosodó kispolgárság ideologiailag is radikalizálódik és nemcsak
kulturára való pénze fogy, hanem a kedve is, hogy vásároljon abból a
kulturából, amely már nem az ő megváltozott ideologiájának a[17]
megnyilatkozása. Ezért nemcsak anyagilag kockázatos a „polgári” kultura
termelőit továbbra is eltartania a burzsoáziának, hanem egyre szükségtelenebb és[18]
fölöslegesebb. Igaz, a[19]
magánkulturvállalatok valóban veszteségeik, illetve a haszon elmaradása miatt
mondanak föl alkalmazottaiknak. Ezzel szemben a polgári állam nem riadt vissza
attól, hogy óriási összegeket rá ne fizessen kulturájának a terjesztésére
(templomépitkezések, egyetemek stb). Hogy most mégis leépit, annak az is az
oka, hogy a kultura már nem fog, tehát fegyvert kell fognia. Egyre nagyobb a
szükség rendőrre, mint egyetemi tudományra.
Azt mondja a tervezet:
„a jelen történelmi szakasz polgári irodalmának legáltalánosabb jellemzői:
eszmei üressége, a mai idők égető szociális problémáinak feszegetésétől való[20]
beteges irtózása, a kivezető utak[21]
pesszimizmust szülő meg nem látása, erótikába, multba, vagy romantikus
elképzelésekbe menekülő valóságfélelme, ideologiájában a különböző metafizikus,
misztikus, antiszociális és reakciós áramlatok uralomra jutása, formailag pedig
a régi eredmények mechanikus utánkérődzése”. – Mindez szépen hangzik, kár, hogy
veleje nincsen. Mindezek egyáltalában nem a jelen szakasz jellemzői. Mindez
jellemvonása a kispolgárságnak[22]
a
burzsoázia hatalomra jutása óta. Másrészt[23]
a kispolgári irodalom, ma is, éppugy[24]
mint a multban, igenis „feszegeti[25]
az égető szociális problémákat”, csakhogy azok az ő osztályának „égető[26]
szociális problémái” ma is, éppugy[27]
mint a multban. A plattformtervezetnek
ez a kifejezése különben éppen az ő szájukból való.[28]
S hogy nem látják meg a „kivezető utat”? A tervezetnek
ez az állitása azt a balsejtelmet kelti, hogy „vannak[29]
kivezető utak” a polgári irodalom, a
polgári ideologia, tehát a burzsoázia számára, csak éppen nem veszik észre a
polgárok, mert ”betegesen irtóznak”.
A „reakciós áramlatokról” való beszéd
is csak kispolgárok nyelvén van forgalomban, hiszen csak kispolgár gondolhatja,
hogy eddig „a haladás” szelleme uralkodott a polgárságban és ma is minden
rendes, reakciómentes volna, csak az a fránya fasizmus ne volna! Szász Zoltán és a többi
liberális-demokrata[30]
elvü „bátor polgár” szól manapság „reakciós áramlatok uralomra jutásáról”, bár
a[31]
reakciós áramlat is elsősorban kispolgári. A[32]
valóság mindezzel szemben az, hogy világméretekben kiélesedett az osztályharc,
amelyben ideologiailag kisebb, fegyverforgatásban azonban annál nagyobb szerep
jut a kispolgárságnak. És mit jelent „a
régi eredmények mechanikus utánkérődzése”? Az izmusok a belső fekély külső
kifakadásai[33]
voltak, talán azokkal „kérődzött régi eredményeket mechanikusan után”?
Mechanikus utánkérődzés formailag[34]
nem is lehetséges, mert a forma lelki tevékenység, márpedig a lélek mozgása nem
mechanikus, ha minden mozgás dialektikus. Tartalmában persze lehet mechanikus
és metafizikai, hiszen a tartalom nem valóság, hanem elvontság, mig a
kulturforma lelki valóság, tehát csakis dialektikus lehet.
A plattformtervezet
a válság sajátos magyarországi tüneteiről[35]
is meg akar szólalni. „A magyar
kapitalizmus kiszélesedett és kiéleződött válságának legfőbb mutatói a
hitelválság, a munkanélküliség ugrásszerü emelkedése, az általános
mezőgazdasági válság, a tömegek fogyasztóképességének megdöbbentő (!)
csökkenése és ezzel kapcsolatban a termelés fokozatos leromlása, a
kulturszükségletek kielégitésének minimálisra[36] szoritása”
– irják a plattformtervezet elkövetői. Mindez nem a magyarországi, hanem a
világválságra jellemző. Nem jellemző egyik kapitalista országra sem, hanem a
kapitalista világra, bár igy is még kiegészitésekre szorulna e megállapitás,
amelynek még külön hibája, hogy évekkel ezelőtti helyzetre is vonatkozik.
Honnan[37]
szedik a plattformtervezet
szerkesztői az ilyenfajta marxizmust? E „marxisták” közül senki sem hallott
volna a[38]
kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének a törvényéről, amit az imperializmus
korszaka csak még jobban élire állit? De ha erről nem is hallottak,
valamelyiküknek ismernie[39]
kellene legalább azt az általános elvet, hogy konkrét tényeket és konkrét
helyzeteket konkréten kell megvizsgálnia annak, aki beszélni akar róla.
A tervezet –
hangsulyozom, hogy ez év április 8-án
fogadta el a Moszkvai Proletárirók Magyar
csoportja – fasiszta diktaturáról, sőt annak a válságáról beszél. Más
oldalán azonban a
lap
szociálfasizmust emlit. Politikai tájékozatlanságra vall ez az ellenmondás,
hiszen a[40]
szociálfasizmus szavaiban szocialista, tetteiben fasiszta, látszatra pedig
demokratikus, tehát leplező, mig[41]
a fasiszta diktatura ugy szavaiban, mint tetteiben fasiszta és látszatra is
diktatórikus, tehát önmagát leleplező. Ez[42]
a kettő egy történelmi helyzetben elméletileg sem fér meg. Hogyan higyjen a
szociálfasizmusról való szóban az, aki előtt ilyen ragyogóan tisztázzák e
fogalmat „proletárirók”? Aki[43]
marxista, az bizony arra gondol, hogy valószinüleg tavaszra, vagy még a télen –
a németországi eseményekhez képest – szemtől szembe találhatjuk magunkat a
szóbanforgó diktaturával, mint a kapitalizmus válságának utolsó tünetével. Hát
milyen[44]
alapon kiáltják e „marxisták” április 8-án, hogy[45]
„már megkezdődött a fasiszta diktatura
általános válsága”, amikor a fasiszta diktatura[46] előttünk áll,
amikor állitásuk után majdnem félévvel hirdettek statáriumot.
A[47]
tervezet – egyéb nyomaték hijján –
ismételgeti, hogy az irodalmi emigráció[48]
„nem vesztette el soha az élő kapcsolatot a magyarországi osztályharccal”.
Tanuként Hidast idézik,[49]
ám a tervezet közvetlen tanusága
szerint ennek az ellenkezője az eleven valóság.
Antimarxistának[50]
mondja a tervezet, hogy „a
proletáriátus csak a hatalom átvétele és a szocializmus felépitése után tudja
megteremteni kulturáját”. Ez igy valóban antimarxista, mert hiszen a proletáriátus az osztályharc közben szerzi
kulturáját, nem[51]
különben éppen a szocializmus felépitése közepett. Azonkivül[52]
pedig a fölépitett szocializmusban, sőt a hatalom átvétele után sem proletár
többé[53]
a munkás, hiszen a proletár „csak addig él, amig munkához jut és munkához csak
addig jut, ameddig munkája szaporitja a tőkét”.
Azonban itt is az a baj, hogy általánosságban és nem[54]
a kapitalizmus különböző fejlődése értelmében országonként tárgyalja a tervezet saját itéletét. Nekünk
magyarországi[55]
proletároknak például nincsenek nyomdáink, nincsen papirunk irodalomhoz,
nincsen[56]
helyiségünk szinházhoz, mozihoz stb. A
proletárkultura kialakulásának[57]
a kérdése tehát nem olyan egyszerü, megállapitani röviden csak[58]
annyit lehet, hogy egybeesik az
osztályharccal.
A[59]
tervezet „a[60]
munkásosztálynak dobott kulturmorzsákról” tesz[61]
emlitést. Ezzel a kifejezéssel mintha egész karajt követelne a proletárok
számára a polgári kultura sütetéből, holott amire a szám- és betüvetésen kivül
tanitják a proletárt a kapitalizmusban, az éppen az az ideológia, amely ellen a
proletárirónak harcolnia föladata.[62]
Másfelől a tőkésség csak addig tanittat, ameddig tanult munkásokra van
szüksége, vagyis nem adakozik érzelgősen és nem „dob” kulturmorzsákat.
Marx arra tanitott, hogy csak történelmileg megoldható
feladatokat tüzhetünk[63]
magunk elé, a tervezet szerint
azonban „a proletárirodalomnak a valóság teljes
bonyolultságát[64]
kell feltárnia”. E „teljes bonyolultságra” kár volna szót vesztegetni, ha nem
jelentené a proletárirodalom elméletének a[65]
teljes zavarát.[66]
Sietek hát leszögezni,[67]
hogy a proletárirodalom és művészet nem
lehet más, mint a történelmi betöltése annak, ami meghatározza és ami a
föltétele. Meghatározza[68]
tárgya és eszköze. Tárgya az adott kapitalizmus adott osztályharci valósága,[69]
eszköze pedig – mint általában minden korok müvészi eszköze – a
tudattevékenység
ritmusossága.
A kapitalizmus valósága az iró fejében a marxizmus ideológiája, amely alapjában
véve fogalmi, mig[70]
a ritmusos[71]
tudattevékenység szemléleti. A[72]
marxizmus dialektikus, mert a valóságos
történésnek meg a valóságos történést előhivó ellentéteknek a fölismerése.
Mármost állapitsuk meg, hogy az a
valóság, ami fogalmilag ellentét, az szemléletileg ritmus. Apály-dagály
ellentétek,[73]
ennek ellentéte az önmagában szintén ellentétes dagály-apály és[74]
igy tovább, – az ilyen sor szemléletileg
ritmus. Ha a társadalmi ellentétek ilyen
sorát a proletáriró szemléletileg összefogja, akkor lelki (pszichikai,
pszichologiai) ténnyé változtatta át azt,
ami azelőtt csak ideologiai tény volt. Olyan[75]
föladat ez, hogy betöltésével a proletáriró és müvész, teljesiti a[76]
hivatását, bár nem „tárja[77]
elénk a valóság teljes bonyolultságát”.
A tervezet
szerkesztői,[78]
miután a „teljes bonyolultságot” tették a proletárirók föladatává, kissé később
arra térnek, hogy mi nem föladata a
proletárirónak. „A proletárirónak nem az a föladata – ugymond – hogy csak
egyes, elszigetelt jelenségeket mutasson be”. Igy persze nem kimeritő[79]
a meghatározás, de nem is lehet kimeritő, hiszen elsorolhatatlan[80]
mindaz, ami nem föladata[81]
a proletárirónak. Pl. nem föladata a féllábon való álldogálás, a[82]
Himalája megmászása, a tengerfenék kőzeteinek a vizsgálata stb. Nem tudni,
honnan e tagadás, kivel vitatkozik a tervezet
(önmagával?), – ki állitotta, hogy[83]
ilyesmi volna a föladat? S hozzá még azt sejteti ez a követelés, hogy a
dialektikus materializmus nem érvényes, mert hiszen a dialektikus materializmus
szerint „egyes,[84]
elszigetelt jelenség” nincsen, ilyet „bemutatni”[85]
lehetetlen.[86]
E fogalmi zürzavart, mint a fakanál a kását, mégjobban összekavarja a „csak” szócska, lehetőséget adván annak a
gondolatnak, hogy a proletáriró elé mégiscsak odamered az[87]
a lehetetlen föladat, hogy[88]
„egyes, elszigetelt jelenségeket” „mutasson be”, csak még[89]
egyéb föladata is van.
A plattformtervezet
mind e „marxizmusát” ugy koronázza meg a következő tétel, mint a proletáriátus
uralma az osztályharcot: „Természetes – ugymond – hogy a valóság fölismerését
az iró világszemlélete határozza
meg”. (Aláhuzva a tervezetben.) Azokat, akik jóhiszemüen ilyesmit tételeznek, azonnal
be kell iratni valamilyen marxista óvódába. Szégyellem, hogy e saját maguk
szerint kitünő[90]
kartársaimat oktatnom kell arra vonatkozólag, hogy a valóság fölismerését maga a valóság, a történelmi előfeltétel és a történelmi kényszer határozza meg.
Igy a kapitalizmusban megvan a történelmi előfeltétel, a proletáriátusban pedig
a történelmi kényszer, hogy a valóságot fölismerje és ahhoz képest cselekedjék.
A világszemlélet csak a valóság
felismeréséhez való vonatkozásban jön számba, mert adott valóság fölismerése
csak egyféle lehet, mig világszemlélet sokféle van. Herczeg[91]
Ferenc iró és van világszemlélete. A plattformtervezet
szerint tehát Herczeg Ferenc ideológiája határozza meg a valóság fölismerését,
vagy – tetszés szerint – Mécs
Lászlóé, Babitsé,[92]
stb.
„A
proletárirodalom legfontosabb feladata a dialektikus materialista módszer
elsajátitásáért való harc” – mondja tovább a tervezet. Ezzel szembe kell szegeznem,
hogy csakis[93]
az
proletáriró,
csakis az csinálhat proletárirodalmat, aki a dialektikus materialista módszert
már elsajátitotta. Különben lehet
proletár, vagy lehet iró, de nem lehet proletáriró,[94]
mert a proletáriró ott kezdődik, ahol a marxista. Marxista az, aki egyénileg azt gondolja el és irja tudatosan, aminek[95] a megtételére a történelem a
proletáriátus egészét – egyes tagjaira való tekintet
nélkül – rávezeti és rákényszeriti. A marxista nem más, végső fokon, mint a
történelmi proletáriátus egésze kicsiben. Az[96]
egész vég szövetből egy ujjnyi minta, amelyből ruhát csinálni nem lehet, de
amely magán viseli mindazokat a tulajdonságokat, amelyekkel az egész vég
rendelkezik. A nem marxista, a nem osztálytudatos proletár egyén[97]
pedig csak egyike ama szálaknak, amelyekből a szövet egészét a történelem
szövőgépe szőtte és szövi. Mint egyes szál, ő is hozzájárul az egész
minőségéhez, de másképpen: más a fonál és más a szövet. A minta azonban
minőségét nézve csak méretekben különbözik a végtől.
A plattformtervezet
szerkesztői szerint a dialektikus materializmus „az a módszer, amely a
valóságot a legtökéletesebben és leghatározottabban tárja föl”. Honnan tudják
ezt, ha még nem sajátitották el? Arra is ki kellene térnem, de nincs helyem,
hogy módszer nem tárja föl a valóságot, amelyet módszerrel lehet föltárni. Rá
kell azonban mutatnom[98]
arra, hogy az idézett tétel magába foglal egy olyan állitást, amely szerint
volna még más módszer is, amellyel a valóság következetesen és határozottan
föltárható. Hogy van sok jó módszer, de a jók közt a legjobb a marxizmus. Hogy
van tökéletesen, tökéletesebben és legtökéletesebben föltáró módszer.
A[99]
proletáriró feladata volna továbbá a tervezet
szerint, „hogy az egyes jelenségeken
keresztül rámutasson az általánosra és az általánosságban megtalálja az egyént”.
(Aláhuzva a tervezetben.) Jóval
konkrétebb kifejezést szeretnék ehelyütt, mert igy általánosságban nem találom
meg a gondolkodó egyéni főt, amely ezt követeli. Lehet, hogy mindez azt akarja
jelenteni, hogy a proletárirodalom
feladata az egyéneken keresztül rámutatni az osztályokra és az osztályokban
megtalálni az egyéneket; az[100] osztályokon keresztül pedig
rámutatni a társadalomra és a társadalomban megtalálni az osztályokat, amelyek
a társadalmat történelemmé mozgatják. Lehet, hogy
ezt jelenti az idézet, de nem bizonyos. Sok ellenkező tartalom hámozható ki
belőle.
„A materialista müvészeti
fölfogás elismerte[101]
az emberek tudatától független materiális valóság reális létezését” – folytatja
tovább az előbbiek léreeresztése és tartalmatlan változatai[102]
után a tervezet. Ennek semmi értelme,
puszta szólam:[103]
1. hol az a materialista müvészeti fölfogás; 2. miért müvészeti fölfogás ismerte el; 3. mi a materiális valóság reális létezése; 4. mi[104]
van a dialektikával; 5. miért elismerte
és miért nem fel? A[105]
tervezet szerkesztői állandóan[106]
elismerésről szólanak.
A plattformtervezet
„marxistái” végül odalyukadnak ki, hogy „a dialektikus materialista módszer kidolgozása és alkalmazása az irók és
teoretikusok legfontosabb feladata”.
Egyszóval
a
dialektikus materializmus módszere még
nincsen kidolgozva! De hiszen az előbb még a legfontosabb föladat e módszer elsajátitásáért
való harc volt, most[107]
aztán a legfontosabb a kidolgozása? Hát hogy’ akarnak[108]
valamit elsajátitani, ami nincs még meg? A dialektikus materializmus eszerint
az[109]
a nemlétező módszer,[110]
amelyet ki kell dolgozniok azoknak a proletáriróknak, akik előbb még el fogják
sajátitani és akik azért proletárirók, mert a dialektikus materializmus a[111]
szemlélődő módszerük, és ezért a[112]
dialektikus materializmus módszere a „legkövetkezetesebb és leghatározottabb”
egyrészt, másrészt az egyedüli, amely teljesen föltárja a teljes valóságot[113]
és marxistákká teszi a plattformtervezet
alkotóit. A komolyság kedvéért fölteszem a kérdést, hogy hogyan lehet
hivatkozgatni – mint ők teszik – olyan módszerre,[114]
amely szerintük nincsen kidolgozva? Ugy gondolják talán, hogy ha kidolgozatlan módszerről beszélni nem
is, de ömlengeni lehet és azért ömlengenek értetlenül? Mert ők e „kidolgozatlan
módszert” kidolgozatlanul is minden kérdés föltételévé[115]
teszik.
Eme „marxista” és valóban „kidolgozatlan” elméleti
alapvetés után kifejti megfelelő gyakorlati észrevételeit a tervezet. Külön kárhoztatja a háboru előtti
szociáldemokrácia irodalompolitikáját és leszögezni véli, hogy voltak, akik
„széles” tömegekhez szóltak, mint szerintük Madarász. Fölsorol
„proletárirókat”, akiknek müvei[116]
a tervezet nézete szerint sem
marxisták, de hogy akkor ők maguk miért „proletárirók”, annak indokolásával
adós marad. Megállapitja egyikükről, hogy „politikai szükségszerüség ...
diktálta ... hogy verseit megirja”.
Nem azt diktálta tehát a politikai szükségszerüség, hogy bizonyos verseket
irjon, hanem hogy azokat a bizonyos verseket megirja. Mintha azok történelmi
remekmüvek volnának, amelyeknek külön érdekességük, hogy igy jöttek létre!
Beszél a tervezet szövetségükről,[117]
amely véglegesen lefektette[118]
a szervezeti alapokat. Véglegesen! Ez[119]
is „marxizmusra”[120]
vall. E szövetség[121]
– szerintük – vezette az irodalmi
erőket, 1926-tól! – Hogy[122]
festenek azok az irodalmi erők, amelyeket egy olyan szervezet vezetett, amely
öt évnyi tisztulás[123]
után jutott el a plattformtervezet
marxizmusához? „A proletárirodalom egyik
legerősebb,[124]
ideologiailag tiszta, müvészileg fejlett csoportjáról” tesz emlitést a tervezet. Kik[125]
e csoport tagjai? Azok, akik a tervezetet készitették. Hát. Általában mindazok
kiválót alkottak, akik e plattformtervezet
marxizmusát kitalálták, „mindannyian élő bizonyságai a fejlettségnek” és – „ideologiailag tiszták”.
Külön[126]
fejezet szól Magyarországról, ami némileg ellentétben van azzal, hogy egy
másik, négy nyelven megjelenő lapban, amelynek főszerkesztő-helyettese a tervezet egyik tervezője, odabiggyesztik
a nevük után, hogy „Magyarország”, noha Magyarországgal semmi kapcsolatuk
nincsen. Ez éppen a Magyarországról szóló fejezet tájékozatlanságából tünik ki.
Nagy
Lajost meg[127]
sem emlitik, egy csomó erdélyiről és felvidékiről egyáltalában nem vesznek
tudomást, engem megtesznek fasisztának, Gergelyről azt állitják, „a
legfejlettebb” s[128]
hogy „ugy az élő ember, mint a tömegek megrajzolásával, valamint realisztikus
stilusával a magyar proletárirodalom[129]
vezető irásai között foglal helyet. Hibái:
nem látja eléggé a párt és a
proletáriátus döntő rétegének a szerepét”. (Kiemelések az eredetiben.) Gergely,
regényeit tekintve, egyáltalában nem látja a párt és a proletáriátus döntő
rétegének a szerepét. Hogy stilusa realisztikus volna, azt minden sora
megcáfolja. Több valóságtalan romanticizmust, mint Gergely, csak Sue hordott össze regénnyé. Vágykiélés,
amit ir, tehát nem dialektikus materialista proletárszemlélet. Szilágyi Andrással kapcsolatban „formaforradalmi maradványokról” szól a tervezet. Miféle marxizmus
„formaforradalomról” beszélni? Aztán, – Rodionov
Csokoládéja miért „ideologiailag gyenge és a forradalom-kezdeti szinvonalon
álló regény”, ha ideologiailag oly
tiszták és pompás marxisták e plattformtervezet
véghezvivői? Azért, mert ezt a regényt egy másik frakció adta ki? Hát ők, – ők,[130]
akik a proletárdiktatura tizennegyedik
esztendejében, Moszkvában, a SZOVJETUNIÓBAN, ahol minden marxista proletár
rohamcsapatban dolgozik a bányákban, a gyárakban, a[131]
hutákban, az erőmüvekben, a földeken, a vizeken, a levegőben, az irodákban, az
őserdőkben, a[132]
labóratóriumokban, a konyhákon, az épületeken, a malmokban, a klubbokban, a
kulturán, ahol halászok, vadászok, parasztok, szövők, szabók, cipészek, pékek,
lakatosok, esztergályosok, vasasok, fások, kőmivesek, kőfaragók, bőrösök,
vasutasok, kövezők, vájárok, katonák, szerelők, nyomdászok, mérnökök,
napszámosok, igazgatók; nők, férfiak; felnőttek, ifjak; oroszok, mongolok,
ukránok, örmények, üzbégek, vogulok,[133]
osztjákok, gruzok, csuvasok, zürjének, votjákok, georgiaiak, tatárok, tunguzok,
kinaiak, lappok; európaiak, ázsiaiak, amerikaiak, – mind-mind a szocializmus
épitésén versengenek, – – ők, azon a cimen, hogy „magyarországiak”, hogy
„marxisták”, hogy „proletárok”, hogy „irók” ilyen
plattformtervezettel lépnek a proletáriátus elé, bizonyára Marx müveinek
szorgalmas tanulmányozása és a munkásfőiskolák buzgó látogatása után.
De „a magyarnyelvü proletárirodalom minden akadály
ellenére feltartóztathatatlanul halad történelmi szerepének megvalósitása felé”
– mondják, saját magukat véve tekintetbe, a tervezet
öntudatosai. Még itt is idealizmusba botlik a nyelvük, hiszen irodalom nem haladhat „történelmi
szerepének” „megvalósitása” felé! Történelmi szerepe nem az irodalomnak, hanem
a proletáriátusnak van és a benneélő proletáriróknak. Az irodalom csak
visszatükröződés, az osztályharc gyüjtő visszatükröződése, amely visszahat, de
csak ugy,[134] ahogy a kirakat tükörfalai
visszaverik a középpontban égő lámpa fényét, közben összegyüjtvén a fény
szétszóródó erősségét, fölfokozván a ragyogást és megvilágitván a tárgyakat ott
is, ahol a visszavert sugár nélkül a lámpa fénye mellett is árnyékban maradtak
volna.[135]
Végül még azt, hogy a tervezetben sok az idegen szó, amelyeknek a helyesirása sem
követke
A közlés alapja:
Gépirat,
7 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/49.
1.
réteg: írógép; 2. réteg: piros ceruza; 3. réteg: grafit ceruza, toll. A grafit
ceruzával írt szövegrészek és a tollal írtak nem alkotnak ismétlés nélküli
sort. Míg ugyanis a 3. lapon a költő ceruzával tett zárójelbe egy tollal írt
megjegyzést, addig az 5. lapon a költő tollal tett olvashatóbbá egy ceruzával
írt szót.
Aláíratlan.
[79] „A
magyar proletárirodalom plattformtervezete.”
„Benyujtotta a
Moszkvai Proletárirók Szövetsége (MAPP) Magyar csoportjának megbizásából Barta Sándor, Hidas Antal, Illés Béla, Madarász Emil, Matheika János és Zalka
Máté.”
„Alapjában jóváhagyta a Moszkvai Proletárirók Magyar
csoportjának 1931. ápr. 8-án
megtartott[136]
taggyülése.”
Im, e tanulmány fekszik előttem. A proletárság
irodalmának és iróinak történelmi helyzetét, szerepét és föladatát kivánja
elméletileg megalapozni. Fölszólit minden proletárirót, hogy adja elő
e tervezettel kapcsolatos véleményét. Kiállok hát, hiszen joggal állithatom
hogy proletáriró vagyok, noha e
plattformtervezet röviden fasisztának nevez.
Az[137]
illendőség megkivánná, hogy hozzászólásom előtt ismertessem e[138]
plattformtervezet tartalmát, ezt azonban önnönmagával[139]
való feleselése, a marxista tételeknek fölöttébb egyéni értelmezése
lehetetlenné teszi. Nincs tartalma, mint egésznek, nem adhatom az egésznek
kivonatos tartalmát. Részletekre esik szét, a részletekkel kell foglalkoznom.
Mégis, hogy olvasóm képet[140]
kapjon e plattformtervezet eszmevilágáról és menetéről, pontokba foglalom
leglényegesebb elvi állitásait és követeléseit, mégpedig a tervezet
sorrendjében, szószerinti[141]
idézetek alapján. A pontokba való foglalás hozzászólásom könnyebbségéül
szolgál.
1.
„A háboru utáni kapitalizmus „harmadik
periódusának”[142]
egyik legjellemzőbb vonása ... a kapitalizmus általános válságába átcsapó
világválság.” 2. „A kapitalizmus
bomlási szakaszának egyik igen jelentős velejárója és fokmérője a polgári
kulturának méreteiben és kihatásában eddig példátlan általános válsága.” „A kulturválság legkirivóbb és legdöntőbb (!)
megnyilvánulása az ideologiai felülépitmény és igy a polgári irodalom és
müvészetek sivár[143]
és kilátástalan elkorcsosodása.” 3.
„A jelen történelmi szakasz polgári irodalmának legáltalánosabb jellemzői: eszmei
üressége, a mai idők szociális problémáinak feszegetésétől való[144]
beteges irtózása, a[145]
kivezető utak pesszimizmust szülő meg nem látása, erótikába,[146]
multba, vagy romantikus elképzelésekbe menekülő valóságfélelme, ideologiájában
a különböző metafizikus, misztikus, antiszociális és reakciós áramlatok
uralomra jutása, formailag[147]
pedig a régi eredmények mechanikus utánkérődzése.”[148]
4. „A magyar kapitalizmus
kiszélesedett és kiéleződött válságának legfőbb mutatói a hitelválság, a
munkanélküliség ugrásszerü emelkedése, az általános mezőgazdasági válság, a
tömegek fogyasztóképességének megdöbbentő csökkenése[149]
és ezzel kapcsolatban a termelés fokozatos leromlása, a kulturszükségletek
kielégitésének minimálisra szoritása.” 5.
Az irodalmi emigráció „nem vesztette el soha élő kapcsolatát a magyarországi
osztályharccal”. 6. „Antimarxista ...
kapitulációs elmélet, hogy a proletáriátus csak a hatalom átvétele és a
szocializmus felépitése után[150]
tudja megteremteni saját kulturáját.” 7.
„A proletárirodalom müvészi[151]
eszközökkel feltárja és kifejezi a valóságot, annak teljes bonyolultságát.” 8. „Természetes, hogy a valóság
felismerését az iró világszemlélete
határozza meg.” 9.[152] „A proletárirodalom legfontosabb
feladata a dialektikus
materialista módszer[153] elsajátitásáért való harc.
Ez az a módszer, amely a valóságot a legkövetkezetesebben és leghatározottabban
tárja fel.” 10. „A proletárirónak nem
az a föladata, hogy csak egyes, elszigetelt jelenségeket mutasson be, hanem az,
hogy az egyes jelenségeken keresztül
rámutasson az általánosra és az általánosban megtalálja az egyént.” 11. „A materialista müvészeti fölfogás
elismerte az emberek tudatától független materiális valóság reális létezését.” 12. „A dialektikus materialista módszer
kidolgozása és alkalmazása az irók és teoretikusok legfontosabb feladata.”
1. Különös marxizmusnak tartom, hogy valami önmagába
csapjon át. Vagy más a kapitalizmus és más a mai gazdasági világ? A
kapitalizmus válsága olyan mértékben általános, amily mértékig gazdaságilag
általános, és belőle[154]
egészen másba „csap át”. A tervezet a válság tüneteiként megemliti, „az egyes
imperialista hatalmak és csoportosulások közötti ellentétek kiéleződését”
egyfelől és másfelől „a Szovjetunió elleni intervenciós háboru előkészitését.”[155]
Ez igy üres szólam. Ki[156]
kellene mutatni, hogy miképpen függ össze ez a kettő. A Szovjetunió ellen
intervenciós háborúba történelmi kényszer – nem közvetlen profitéhség, hanem
létérdek, a profit megszünése, vagyis a profit-létfeltétel közvetve – hajszolja
a kapitalizmust. Ez a történelmi kényszer többek közt abban is megnyilvánul,
hogy az imperialista hatalmak egymás közötti ellentéteinek élességét tompitja.
Az imperializmus belső ellentéteinek növekvése föltétlen (abszolut), ugyanakkor
azonban élességét viszonylagosan tompitja a még inkább növekvő kényszer, amely
a kapitalista-imperialista hatalmakat közös fellépésre sürgeti a Szovjetunió
ellen. A tervezet szerint jellemzője e válságnak „a[157]
politikaiba átcsapó gazdasági harcok számának és jelentőségének a
megnövekedése”. Nos, eltekintve attól, hogy a gazdasági harc éppen akkor tesz
szert jelentőségre, ha politikaiba csap át, – idejemult ez[158]
a régebben helytálló megállapitás. A multban a politikaiba átcsapó gazdasági
harcok száma világméretekben nagyobb volt és az egyes sztrájkok is
kiterjedtebbek voltak. Ez magától értetődik, hiszen az általános válságot nem
egyes üzemek, vagy iparágak munkássága érzi, hanem közvetlenül a proletáriátus
a maga egészében. Ennek megfelelően a gazdasági harcok jelentősége is szükült,
számuk csökkent, mig a politikai harc jelentősége egyre nagyobbra nőtt, a benne
közvetlenül részvevő tömegek pedig számszerint gyarapodtak.
2. A tervezet[159]
azonositja az ideológiai felépitményt a polgári ideológiával, holott az
egymásnak ellenmondó osztályideológiák együtt alkotják a felépitményt,
aminthogy az egymással ellentétben álló osztályok együtt alkotják a
társadalmat. Másrészt az egész tétel olyan közhely, amelyet bajos volna
tartalommal teliteni. Mindenekelőtt a tervezet kifelejti a polgári és az
általános felépitményből[160]
a politikát, a közoktatást, a tudományt, a vallást, a filozófiát. Polgári „kulturáról”,[161]
irodalomról, müvészetről szól és[162]
ugy látom, burzsoát kell[163]
értenünk a polgári jelzőn, mert másutt külön emlittetik a kispolgári. Burzsoá
irodalom és müvészet azonban a válságtól függetlenül sem[164]
igen van, a válság előtt sem igen volt. A burzsoázia attól kezdve, hogy
deologia,[165]
tehát a burzsoázia számára, csak éppen nem veszik észre a burzsoák, mert
„betegesen irtóznak”. Tehát mintha nem[166]
volna érvényes a történelmi materializmus, mert csak[167]
a burzsoáziának beteges irtózásán mulik, hogy nem veszi észre[168]
„a kivezető utat”. Vagy: a burzsoázia nem
veszi észre, illetve[169]
betegesen irtózik észre venni a
proletáriátus kivezető utját? Hát[170]
a fasizmus? Az nem valaminek az észrevétele? A „reakciós áramlatokról” való
beszéd is csak kispolgárok nyelvén van forgalomban (munkástól nem is hallottam
soha!) – hiszen csak kispolgár gondolhatja, hogy eddig „a haladás” szelleme
uralkodott a polgárságban és ma is minden rendes, reakciómentes volna, csak az
a fránya fasizmus ne volna! Szász
Zoltán meg a többi liberális-demokrata elvü „bátor polgár” szól manapság
„reakciós áramlatok uralomra jutásáról”, bár a reakciós áramlat is elsősorban
kispolgári. Reakciós „áramlatok”[171]
nem is juthatnak „uralomra”, hiszen csak gazdasági változások
visszatükröződései. A valóság az, hogy a kispolgárság rohamosan proletárosodik,
hogy világméretekben[172]
kiélesedett az osztályharc, amelyben már ideologiailag kisebb,
fegyverforgatásban azonban annál nagyobb szerep jut a kispolgárságnak. Továbbá:
milyen „szociális” áramlatok „uralkodtak” azelőtt
a „polgári” irodalomban? Jó volna megemliteni, hogy tudjuk. És mit jelent „a
régi eredmények mechanikus utánkérődzése”? Az izmusok a belső fekély külső
kifakadásai voltak, talán azokkal „kérődzött régi eredményeket mechanikusan
után”? Mechanikus[173]
utánkérődzés pedig éppen formailag nem lehetséges, mert a művészi forma[174]
lelki tevékenység, márpedig a lélek
mozgása nem mechanikus, ha minden mozgás dialektikus. A[175]
tartalom persze lehet „mechanikus” és[176]
metafizikai, hiszen a tartalom nem valóság, hanem elvontság, a kulturforma
azonban lelki valóság, tehát csakis dialektikus lehet.[177]
4. A plattformtervezet a válság sajátos magyarországi
tüneteiről kiván szólni és amit mond, az egyáltalában nem a magyarországi,
hanem a világválságra jellemző, bár még ugy is kiegészitésekre szorul[178]
megállapitása. Külön[179]
hiba, hogy vonatkozik az évekkel ezelőtti helyzetre is: olyan üres vaktöltés
tehát, amely sem térben sem időben nem talál. Honnan szedik a tervezet
szerkesztői az ilyenfajta „marxizmust”? Előbb utána kellett volna nézni a[180]
kapitalizmus egyenlőtlen fejlődéséről szóló törvénynek, amit az imperializmus
korszaka külön nyomatékkal lát el, ahogy az a brosúrákban is olvasható.
Másrészt[181]
a dialektikus materializmusról szóló legkönnyebb és legnépszerübb füzetben is
megtalálható az az általános elv, hogy konkrét tényeket és helyzeteket
konkréten kell megvizsgálnia[182]
annak, aki marxista módon beszélni akar róla. És mi az, hogy „a tömegek[183]
fogyasztóképességének a megdöbbentő
csökkenése”?[184]
– A tervezet április 8-án szólal már a fasiszta diktatura válságának a
megindulásáról! Tudvalevő, hogy ezután majdnem félévvel hirdették[185]
ki a statáriumot, sőt nagy a valószinüsége annak, hogy a fasiszta diktatura
előttünk áll.
5.[186]
A tervezet – egyéb nyomaték hijján – csak[187]
ugy ismételgeti,[188]
hogy az irodalmi emigráció „nem vesztette el soha az élő kapcsolatot a
magyarországi osztályharccal”. Beismerni nagy[189]
szégyen volna, és, hogy[190]
önkritikával észrevehessék, ahhoz jobban kellene
a
marxizmust ismerniök. Tanuként különben Hidas
Antalt[191]
idézik, tehát olyas valakit,[192]
aki köztük van, sőt aki a tervezet egyik fogalmazója. A tervezet közvetlen
tanusága szerint azonban állitásuknak az ellenkezője az eleven valóság.
6. Ez a tétel, hogy t.i. „a proletáriátus csak a hatalom
átvétele és a szocializmus felépitése után tudja megteremteni kulturáját”,
valóban nem mondható marxistának. Ám ilyen tétel ellen nem kell hadakozni, mert
nincsen. Vita legföljebb arról volt, hogy a proletáriátus csak a hatalom
átvétele után teremtheti-e meg kulturáját, vagy már előbb is. „A szocializmus
felépitése után” – erről senki nem beszélt, hiszen akkor már nem is lesznek
osztályok. Hogy mi célja van a tervezetnek egy nemlétező tétel elleni harcával,
nem tudom. De ha „a szocializmus felépitése után” kifejezést töröljük, nem
érthető, mint különben sem, hogy miért volna e tétel „kapitulációs”? Akik
mondták, inkább serkentőnek szánták! És sok igazság van benne, tehát nem
mondható „marxizmus-ellenesnek”. De[193]
minthogy nem teljes igazság, nem[194]
állitható az sem, hogy marxista volna.[195]
Általában meg kell állapitanunk, hogy nem lehet ennyire általában beszélni. Nem
szabad szem elől vesztenünk, ahogy azt a tervezet teszi, hogy a proletárkultura kérdése nem elméleti,
hanem gyakorlati kérdés! Hiszen a proletáriátus osztályharc közben szerzi
kulturáját! Nem[196]
különben a szocializmus felépitésének közepette. A[197]
baj e tételnél is az, hogy elméletileg kiván gyakorlati kérdést megoldani és
hogy nem a kapitalizmus különböző fejlődéséről szóló törvény értelmében országonként
vizsgálja a dolgot. Nekünk,[198]
magyarországi proletároknak, például[199]
nincsenek nyomdáink, nincsen papirunk irodalomhoz, nincsenek épületeink,
helyiségeink szinházhoz, mozihoz, egyébről nem is szólva. A proletárkultura kialakulásának[200]
a kérdése tehát nem olyan egyszerü, megállapitani röviden csak annyit lehet,
hogy egybeesik az osztályharccal.
Megemlitem[201]
itt, hogy a tervezet „a munkásosztálynak dobott kulturmorzsákról” tesz
emlitést. E kifejezéssel mintha egész karajt követelne a proletárok számára a polgári
kultura sütetéből. Másfelől pedig[202]
a tőkésség csak addig tanittat, ameddig tanult munkásokra van szüksége, vagyis
nem alamizsnáskodik érzelgősen és nem „dob” kulturmorzsákat.
7. Marx arratanitott, hogy csak történelmileg
megoldható feladatokat tüzhetünk magunk elé[203]
társadalmilag, a tervezet szerint azonban „a proletárirodalomnak a valóság
teljes bonyolultságát kell feltárnia”. E „teljes bonyolultságra” kár volna szót
vesztegetni, ha nem jelentene teljes zürzavart a proletárirodalom körül. Sietek
hát leszögezni, hogy a[204] proletárirodalom és müvészet nem
lehet más, mint a történelmi betöltése annak, ami meghatározza és a történelmi
megfelelője annak, ami a föltétele. Meghatározza tárgya és eszköze. Tárgya az
adott kapitalizmus adott osztályharci valósága, eszköze pedig – mint általában
minden
korok[205] müvészi eszköze – a
tudattevékenység ritmusossága.[206]
A kapitalizmus valósága az iró fejében a
marxizmus ideologiája, amely alapjában véve fogalmi, mig a ritmusos
tudattevékenység szemléleti. A marxizmus dialektikus, mert a valóságos
történésnek meg a valóságos történést előidéző ellentéteknek a fölismerése.
Mármost[207]
éppen a marxizmusnak, a dialektikus materializmusnak az értelmében nem
választható el egymástól a fogalmiság meg a ritmusos szemléletiség, mert az a valóság, ami[208] fogalmilag ellentét, az
szemléletileg ritmus. Apály-dagály ellentétek, ellentétük az önmagában is
ellentétes dagály-apály: ha ilyen sort folytatólagosan veszünk, akkor a
szemlélet számára ritmust kapunk. Állapitsuk[209]
meg: ha a társadalmi ellentétek ilyen
sorát a proletáriró és müvész szemléletileg összefogja, akkor lelki
(pszichikai, pszichologiai) ténnyé változtatta át azt, ami azelőtt csak
ideologiai tény volt. Olyan föladat ez, hogy betöltésével a proletáriró és
müvész teljesiti a hivatását, bár nem
„tárja elénk a valóság teljes bonyolultságát”.[210]
8.[211]
A tervezet szerint „természetes, hogy a valóság fölismerését az iró világszemlélete határozza[212]
meg.” Ez annyira nem természetes, hogy legföljebb ha a legszélsőségesebben
szubjektivista-relativista-idealisták[213]
állitanak ehhez hasonlót. A marxizmus azonban nem szubjektivista, hanem
objektivista, nem relativista, hanem dialektikus, nem idealista, hanem
materialista. E[214]
tétel különben ugy koronázza meg a plattformtervezet marxizmusát, mint a
proletáriátus uralma az osztályharcot. Aki ilyet mond, az nemcsak nem
proletáriró, hanem ha[215]
valóban proletár és jóhiszemüen mondja, akkor sürgősen be kell iratni
valamilyen marxista óvódába. De hogy én ne csak a levegőbe beszéljek,
megállapitom: a valóság fölismerését
maga a valóság, szabatosan kifejtve: a[216] történelmi előfeltétel és a
történelmi kényszer határozza meg. Igy a
kapitalizmusban megvan a történelmi előfeltétel, a proletáriátusban pedig a
történelmi kényszer, hogy a valóságot fölismerje és ahhoz képest cselekedjék.
Maga a világszemlélet csak a valóság fölismeréséhez való vonatkozásában jön
számba, mert adott valóság fölismerése csak egyféle lehet, mig világszemlélet
sok van. Herczeg Ferenc iró és van világszemlélete. A plattformtervezet szerint
tehát Herczeg Ferenc ideologiája, világszemlélete határozza meg a valóság
felismerését, vagy – tetszés szerint – Mécs Lászlóé, Babitsé stb.
9.[217] Ezt a pontot különösen kiemeli, aláhuzással, a
plattformtervezet. Holott semmi értelme sincsen, mert hiszen csakis az a
proletáriró, csakis az csinálhat proletárirodalmat, aki a dialektikus
materialista módszert már elsajátitotta. Különben[218]
lehet proletár, vagy lehet iró, de nem lehet proletáriró.
A[219]
proletáriróság első, elemi föltétele, hogy az iró marxista legyen. Marxista az,
aki egyénileg azt gondolja el, azt irja tudatosan, – a formától most eltekintve – aminek a megtételére a történelem a proletáriátus egészét – egyes
tagjaira való tekintet nélkül – rávezeti
és rákényszeriti. A marxista nem más, végső fokon, mint a proletáriátus egésze
kicsiben.[220]
Az egész vég szövetből egy ujjnyi minta, amelyből ruhát csinálni nem lehet, de
amely magán viseli mindazokat a tulajdonságokat, amelyekkel az egész vég
rendelkezik. A nem marxista, a nem
osztálytudatos proletáregyén pedig csak egyike ama szálaknak, amelyekből[221]
a szövet egészét a történelem szövőgépe
szőtte és szövi. Mint[222]
egyes szál, ő is hozzájárul az egész minőségéhez, de másként: más a fonál és
más a szövet. A minta azonban – minőségét nézve – csak méretekben különbözik[223]
a végtől.[224]
– A plattformtervezet különben azt mondja a dialektikus materializmusról, hogy
„az a módszer, amely a valóságot a legkövetkezetesebben és a leghatározottabban
tárja föl.” Honnan tudják ezt, ha még[225]
csak most tüzik ki az „elsajátitásáért való harcot”? Arra is ki kellene térnem,
de nincs helyem, hogy módszer nem tárja föl a valóságot, amelyet módszerrel
lehet föltárni. Ez legalább is idealizmusra valló botlás. Rá[226]
kell azonban mutatnom arra, hogy az idézett tétel magába foglal egy olyan
állitást, amely szerint volna még más módszer is, amellyel a valóság
következetesen és határozottan föltárható. Hogy van sok jó módszer, van
tökéletesen,[227]
tökéletesebben és legtökéletesebben föltáró módszer, de a jók közt a legjobb a
marxista.
10. A tervezet az előbb a „teljes bonyolultságot”
tette[228]
a proletárirók feladatává, most siet kiegésziteni azzal, hogy mi nem tartozik a
teljes bonyolultságba, hogy mi nem a
föladatunk. Persze nem kimeritő, amit mond, de nem is lehet kimeritő, mert
hiszen elsorolhatatlan mindaz, ami nem
föladata a proletárirónak. Pl. nem föladata a féllábon való álldogálás, a
Himalája megmászása, a tengerfenék kőzeteinek évtizedeken át való vizsgálata
stb. Nem tudni, honnan e tagadás, kivel vitatkozik a tervezet, – ki állitotta,
hogy „egyes, elszigetelt jelenségek bemutatása” volna a proletárirók feladata?
Ez még bonyolultabb föladat volna, mint a tengerfenék kőzeteinek féllábon való
vizsgálata, mert ilyesmi nincs, „bemutatni” tehát lehetetlen. E fogalmi
zürzavart még jobban összekavarja a „csak” szócska, lehetőséget adván annak a
gondolatnak, hogy a proletáriró elé mégiscsak odamered e lehetetlen föladat,
hogy „egyes, elszigetelt jelenségeket” „mutasson be”, csak éppen más feladata
is van. Persze nem merül ki ebben a feladat meghatározása, siet is konkrétabbá[229]
tenni követelését a tervezet azzal, hogy lelkére köti a proletárirónak, „hogy az egyes jelenségeken keresztül rámutasson
az általánosra és az általánosságban megtalálja az egyént.” Igy mondja,
miután előzőleg idézi a munkásosztály egyik nagy tanitójának a szavait, amelyek
azonban bölcseleti téren, tehát megfelelő általánosságban hangzottak el és nem
egy[230]
konkrét dolognak, a proletárirodalomnak a[231]
konkrét föladataival kapcsolatban. Fönnforog az az eset,
hogy
idézetüket[232]
nem értették meg a tervezet szerkesztői, különben konkrét tárggyal kapcsolatban
konkrét tartalommal tudnák ellátni. Nos,
a[233] proletárirodalom föladata az
egyéneken keresztül rámutatni az osztályokra[234] és az osztályokban megtalálni az
egyéneket; az osztályokon keresztül pedig rámutatni a társadalomra és a
társadalomban megtalálni az osztályokat, amelyek a társadalmat történelemmé
mozgatják. Megjegyzem,[235]
lehet, hogy ilyesmit jelent az is, amit a tervezet mond, de – sajnos –, nem[236]
bizonyos.
11. Ennek semmi értelme, puszta szólam. Kérdem a) hol
az a materialista müvészeti fölfogás? b) miért müvészeti fölfogás ismerte el
„az[237]
emberek tudatától független materiális valóság reális létezését”? c) mit jelent
ez: „a[238]
materialista valóság reális létezése”? d) mi van a dialektikával? e) miért elismerte és[239]
miért nem fel? A tervezet szerkesztői állandóan elismerésről szólnak.
12.[240]
A plattformtervezet marxistái, im, idelyukadnak ki: „a dialektikus materialista
módszer kidolgozása és alkalmazása az irók és teoretikusok legfontosabb feladata”. Egyszóval a dialektikus materialista
módszer még nincsen kidolgozva! De
hiszen az előbb szintén a legfontosabb[241]
föladat volt az e[242]
módszer elsajátitásáért való[243] harc!
Hát hogy akarnak olyan[244]
módszert elsajátitani, amely még nincsen? A[245]
tervezet tételei szerint a[246]
»dialektikus materializmus[247]
az a nem létező módszer, amelyet ki kell dolgozniuk[248]
azoknak a proletáriróknak, akiknek a legfontosabb föladatuk, hogy előbb
elsajátitsák és akik azért proletárirók, mert a dialektikus materialista
módszernek a birtokában vannak és ezért a dialektikus materialista módszer a
legkövetkezetesebb és leghatározottabb egyrészt, másrészt az egyedüli, amely
teljesen föltárja a teljes valóságot és marxistává teszi a plattformtervezet
elkövetőit«!
Eddig[249]
a plattformtervezet „marxista” és valóban „kidolgozatlan” elméleti alapvetése.
Elméleti fejtegetéseit a megfelelő gyakorlati észrevételek kisérik. Külön
kárhoztatja a háboru előtti szociáldemokrácia irodalompolitikáját, miközben
elfelejti megemliteni azt a gazdasági és osztályalapot, amelyen a
szociáldemokrácia állt. Leszögezni véli, hogy voltak, akik „széles” tömegekhez
szóltak, mint a tervezet szerint Madarász. Fölsorol „proletárirókat”, akiknek
müvei[250]
a tervezet nézetei szerint sem marxisták, de hogy akkor ő maguk miért
„proletárirók”, annak[251]
a magyarázatával adós marad. Megállapitja szerkesztőinek egyikéről, hogy
„politikai szükségszerüség ... diktálta ... hogy verseit megirja”. Nem azt
diktálta tehát, hogy bizonyos verseket irjon, hanem hogy azokat a bizonyos
verseket megirja. Mintha azok történelmi remekmüvek volnának, amelyeknek külön
érdekességük, hogy[252]
igy jöttek létre! Fő a marxista önkritika. Szól a tervezet szövetségükről,
amely véglegesen lefektette a szervezeti alapokat. Véglegesen! Ez is
„marxizmusra” vall. E szövetség – szerinte – vezette, 1926-tól az irodalmi erőket! Hogyan festenek azok az
irodalmi erők, amelyeket egy olyan szervezet vezetett, amely öt évnyi tisztulás
(!) után jutott el a plattformtervezet
„marxizmusához”, amely abban áll, hogy elhatározzák,
hogy harcot fognak folytatni a marxizmus módszerének az elsajátitásáért, és
hogy legfontosabb[253]
kötelességükké teszik e módszer kidolgozását! Emlit a tervezet olyan embereket,
akik együtt[254]
a „proletárirodalom egyik legerősebb, ideologiailag tiszta, müvészileg fejlett
csoportját” teszik. Kik e csoport tagjai? Azok, akik a tervezetet készitették.
Fő[255]
a marxista önkritika. Hát. Általában mindazok kiválót alkottak, akik e
plattformtervezet „marxizmusát” „kidolgozták”, „mindannyian élő bizonyságai a
fejlettségnek” és „ideologiailag tiszták”.
Külön fejezet szól Magyarországról, ami némi
ellentétben van azzal, hogy egy másik, négy nyelven megjelenő lapban, amelynek
főszerkesztő helyettese a tervezet egyik alkotója, odabiggyesztik a nevük után,
hogy „Magyarország”, noha azzal semmi kapcsolatuk nincsen. Ez éppen a
Magyarországról szóló fejezet tájékozatlanságából tünik[256]
ki. Nagy Lajost meg sem emlitik,[257]
egy csomó hazai, erdélyi és felvidéki emberről, akit én innen figyelemmel tudok
kisérni, nem vesznek tudomást, engem megtesznek fasisztának, Gergely „a
legfejlettebb” s „ugy az élő ember megrajzolásával, mint realisztikus
stilusával a magyar proletárirodalom vezető
irásai között foglal helyet.” Szilágyi
Andrással kapcsolatban „formaforradalmi
maradványokról” olvasok. Miféle marxizmus formaforradalomról beszélni? Aztán, –
Rodionov Csokoládéja miért
„ideologiailag gyenge és a forradalom-kezdeti szinvonalon álló regény”, ha ideologiailag oly tiszták és pompás
marxisták a tervezet véghezvivői? Ha oly tiszták ők, igen[258]
ők, akik a proletárdiktatura
tizennegyedik esztendejében, Moszkvában, a SZOVJETUNIÓBAN, ahol minden
marxista proletár rohamcsapatban dolgozik a bányákban, a gyárakban, a hutákban,
az erőmüvekben, a földeken, a vizeken, a levegőben, az irodákban, az őserdőkben,
a labóratóriumokban, a konyhákon, az épületeken, a malmokban, a klubbokban, a
kulturán, az iparositáson, ahol halászok, vadászok, parasztok,[259]
szövők, szabók, pékek, lakatosok, esztergályosok,[260]
vasasok, fások, ácsok, kőmivesek, kőfaragók, bőrösök, vasutasok, kövezők,
vájárok, üvegesek, könyvelők, tanitók, tanulók, katonák, szerelők, nyomdászok,
mérnökök, napszámosok, igazgatók, nők, férfiak, felnőttek, ifjak, oroszok,
ukránok, mongolok, örmények, üzbégek, vogulok, osztjákok, gruzok, csuvasok, zürjének,
votjákok, georgiaiak, tatárok, tunguzok, kinaiak, lappok,[261]
európaiak, ázsiaiak, amerikaiak, – mind,[262]
mind a szocializmus épitésén versengenek, – – ők, akik azon[263]
a cimen, hogy „magyarországiak”, hogy „marxisták”, hogy „proletárok”, hogy
„irók” ilyen plattformtervezettel lépnek[264]
a proletáriátus elé, bizonyára Marx müveinek szorgalmas tanulmányozása és a
munkásfőiskolák buzgó látogatása után.
De „a magyarnyelvü proletárirodalom minden akadály ellenére
feltartóztathatatlanul halad történelmi szerepének megvalósitása felé” –
mondják, a tervezet szerint önmagukat véve tekintetbe, a plattformtervezet
öntudatosai. Még itt is idealizmusba botlik a nyelvük! Irodalom nem haladhat „történelmi szerepének” a „megvalósitása” felé!
Történelmi szerepe
A közlés alapja:
Gépirat,
8 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/49 (első két levél) és JA 1087/48.
A
2. lap szélén ceruzával: 3 pld.
1.
réteg: írógép; 2. réteg: grafit ceruza; 3. réteg: piros ceruza, toll. A piros
ceruzával írt szövegrészek és a tollal írtak között a sorrend nem állapítható
meg. Nincs ugyanis nyoma sem annak, hogy a költő piros ceruzával írt szöveget
tollal módosított volna, sem az ellenkezőjének.
Aláíratlan.
[1] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 Emmiatt az uralkodó müvészet nem is
az uralkodó osztály lelkének, hanem a zsebének a megnyilvánulása, ami [majd:]2
Emmiatt ma az uralkodó müvészet nem is az
uralkodó osztály lelkének, hanem a zsebének a megnyilvánulása, ami [végül:
főszöveg]2
[2] [Utólagos csere] [Előbb:]1 rakta. Ez különösen föltünik, ha
összevetjük [végül: főszöveg]2
[3] [A szerző saját jegyzete:]3
Ahol igen drága a telek, mint pl. New-Yorkban, ott, hogy megfelelő haszonhoz
juthasson, kis telken óriási bérházat, felhőkarcolót kellett építtetnie.
Önmagának az üdülőhelyeken elmult korokat keverve majmoló villákat rakatott.
Lelki szükségletet épitészetével, mint pl. a feudalizmus vagy a szocializmus,
soha nem elégitett ki, tehát nem is volt müvészi. A borzasztó kispolgárokra
való tekintettel aggatta tele épületeit cicomákkal.
[4] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 összevetjük a középkori épitészetet
a kapitalizmus épitészetével és aztán ezt az uj szocialista épitészettel. A
burzsoázia [majd:]1 összevetjük a feudalizmus épitészetét a
kapitalizmus épitészetével és aztán ezt az uj szocialista épitészettel. A
burzsoázia [végül: főszöveg]3
[5] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tőkéjét összeszedte a [végül:
főszöveg]3
[6] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a feudalizmusban kereskedő [végül:
főszöveg]3
[7] [Utólagos csere] [Előbb:]1 modern burzsoá legyen [végül:
főszöveg]1
[8] [Utólagos csere] [Előbb:]1 létrejött ideologiának [végül:
főszöveg]1
[9] [Utólagos csere] [Előbb:]1 maradhatott, azzá [végül: főszöveg]3
[10] [Utólagos csere] [Előbb:]1 csak a magántulajdonhoz ragaszkodó,
de a kapitalizmus mozgalmasságát visszautasitó, tehát felemás történelmi
helyzetü kispolgárság válhatott. [végül: főszöveg]2
[11] [Utólagos csere] [Előbb:]1 válhatott. Tehát ahogy [végül:
főszöveg]3
[12] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a munkaerő [végül: főszöveg]3
[13] [Utólagos csere] [Előbb:]1 munkaerő felhasználásának, a [végül:
főszöveg]3
[14] [A forrásban:] stb „kulturája annál
[15] [Utólagos csere] [Előbb:]1 készülnek, de hát [végül: főszöveg]3
[16] [Utólagos csere] [Előbb:]1 vannak azok a [végül: főszöveg]3
[17] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a képviselője. [végül:
főszöveg]2
[18] [Utólagos csere] [Előbb:]1 egyre szükségtelenebb és [végül:
főszöveg]2
[19] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Igaz, hogy a [végül: főszöveg]2
[20] [A forrásban:] problémáinak feszgetésétől való
[21] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a kivezetést szülő utak [végül:
főszöveg]3
[22] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 kispolgári [végül: főszöveg]1
[23] [Utólagos csere] [Előbb:]1 jutása óta, hiszen a kispolgárság
alig leli helyét a kapitalizmusban, mégis ragaszkodik elvben, bár gyakorlatban
alig van neki, a magántulajdonhoz és szeretné viszontlátni a „régi szép
időket”. Másrészt [végül: főszöveg]3
[24] [Utólagos csere] [Előbb:]1 kispolgári irodalom ma is éppugy [végül: főszöveg]3
[25] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a multban „feszegeti [végül:
főszöveg]3
[26] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ő osztályának „égető [végül:
főszöveg]2
[27] [A forrásban:] problémái” mai is,
[28] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ő szájukba való. [végül: főszöveg]1
[29] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy irói szerint „vannak [végül:
főszöveg]3
[30] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a liberális-demokrata [végül:
főszöveg]3
[31] [Utólagos csere] [Előbb:]1 uralomra jutásáról”. Igaz, hogy a
[végül: főszöveg]3
[32] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 elsősorban kispolgári,
mig a burzsoázia biz [végül: főszöveg]1
[33] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fekély kifakadásai [végül: főszöveg]1
[34] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 fi [végül: főszöveg]1
[35] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 te [végül: főszöveg]1
[36] [Utólagos csere] [Előbb:]1 kulturszükségletek
minimálisra [végül: főszöveg]1
[37] [Utólagos csere] [Előbb:]1 e megállapitás. Honnan [végül:
főszöveg]3
[38] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 marxizmust? Hát e hét „marxista”
közül egy sem hallott a [majd:]2 marxizmust? Hát e „marxisták” közül
senki sem hallott a [végül: főszöveg]3
[39] [Utólagos csere] [Előbb:]1 valamelyiküknek legalább ismernie
[végül: főszöveg]2
[40] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hiszen a szociálfasizmus fogalmának
a fölvetői szerint a [végül: főszöveg]3
[41] [Utólagos csere] [Előbb:]1 demokratikus, mig [végül: főszöveg]3
[42] [Utólagos csere] [Előbb:]1 is diktatórikus. Ez [végül:]3 is diktatórikus, tehát önmagát lelepelező. Ez [javításunk:] is diktatórikus,
tehát önmagát leleplező. Ez
[43] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fogalmat a proletárirók? Aki [végül:
főszöveg]3
[44] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tünetével. De hogy milyen [végül:
főszöveg]3
[45] [Utólagos csere] [Előbb:]1 e marxisták, hogy [végül:]3
e
„marxisták”, április 8-án, hogy [javításunk:] e „marxisták”, április 8-án, hogy
[46] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 amikor
még a diktatura [majd:]1 amikor
még a fasiszta diktatura [végül: főszöveg]3
[47] [Utólagos cserék] [Előbb:]1
előttünk van, az rejtély. [új sorban:] A [majd:]3 előttünk áll, az rejtély. [új sorban:] A
[végül: főszöveg]3
[48] [Utólagos csere] [Előbb:]1 az emigráció [végül: főszöveg]3
[49] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 osztályharccal”. Tu [majd:]1
osztályharccal”. Tanuként Hidast idézik, [végül: főszöveg]2
[50] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ennek az ellenkezőjéről kellene
beszélniük. [új sorban:] Antimarxistának [végül: főszöveg]3
[51] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hiszen a proletáriátus az
osztályharc közben szerzi kulturáját, nem [végül: főszöveg]2
[52] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 szocializmus felépitésével [majd:]1
szocializmus felépitése közepette. Azonkivül [végül: főszöveg]2
[53] [Utólagos csere] [Előbb:]1 proletár már többé [végül: főszöveg]2
[54] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ors [végül: főszöveg]1
[55] [Utólagos csere] [Előbb:]1 saját tételét. Nekünk, magyarországi
[végül: főszöveg]3
[56] [Utólagos csere] [Előbb:]1 nincsen papirunk, nincsen [végül:]1
nincsen papirunk, irodalomhoz, nincsen [javításunk:] nincs papirunk
irodalomhoz, nincsen
[57] [Utólagos csere] [Előbb:]1 stb. A proletárkultura
kialakulásának [végül: főszöveg]2
[58] [Utólagos csere] [Előbb:]1 megállapitani csak [végül: főszöveg]1
[59] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy egybeesik az osztályharccal.
[új sorban:] A [végül: főszöveg]2
[60] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[61] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 szól. [végül: főszöveg]1
[62] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 kellene. [végül: főszöveg]1
[63] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 tün [végül: főszöveg]1
[64] [Utólagos csere] [Előbb:]1 valóság teljes bonyolultságát
[végül: főszöveg]2
[65] [Utólagos csere] [Előbb:]1 elméletének (van már ilyen?) a
[végül: főszöveg]3
[66] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a teljes zavarát. [végül: főszöveg]2
[67] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Sietek tehát leszögezni, [végül:
főszöveg]2
[68] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 hogy a proletárirodalom nem lehet
más, mint a történelmi betöltése annak, ami meghatározza és ami a föltétele.
Meghatározza [majd:]2 hogy a
proletárirodalom nem lehet más, mint a történelmi betöltése annak, ami
meghatározza és ami a föltétele. Meghatározza [végül: főszöveg]3
[69] [Utólagos csere] [Előbb:]1 adott valósága, [végül: főszöveg]3
[70] [Utólagos csere] [Előbb:]1 véve fogalmi, mig [végül: főszöveg]2
[71] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 tu [végül: főszöveg]1
[72] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tudattevékenység szemléleti. A
[végül: főszöveg]2
[73] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy az a valóság, ami fogalmilag ellentét,
az szemléletileg ritmus. Apály-dagály ellentétek, [végül: főszöveg]2
[74] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ellentétes dagály-apály és [végül:
főszöveg]3
[75] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 ritmus. Ha a társadalmi ellentétek
ilyen sorát a proletáriró szemléletileg össze tudja fogni, [majd:]1
ritmus. Ha a társadalmi ellentétek ilyen sorát a proletáriró szemléletileg
össze fogja,, [majd:]1 ritmus. Ha a társadalmi ellentétek ilyen
sorát a proletáriró szemléletileg össze fogja,, akkor lelki (pszichikai)
[majd:]1 ritmus. Ha a társadalmi ellentétek ilyen sorát a
proletáriró szemléletileg össze fogja,, akkor lelki (pszichikai, pszichologiai)
ténnyé változtatta át azt, ami azelőtt csak ideologiai tény volt. Ha betölti a
proletáriró ezt a feladatát, [majd:]1 ritmus. Ha a társadalmi
ellentétek ilyen sorát a proletáriró szemléletileg össze fogja,, akkor lelki
(pszichikai, pszichologiai) ténnyé változtatta át azt, ami azelőtt csak
ideologiai tény volt. Olyan [végül:]2 ritmus. Ha a társadalmi ellentétek ilyen sorát a proletáriró szemléletileg
össze fogja,, akkor lelki (pszichikai, pszichologiai) ténnyé változtatta át azt, ami azelőtt csak ideologiai tény volt.
Olyan [javításunk:] ritmus. Ha a társadalmi ellentétek ilyen sorát a proletáriró szemléletileg
összefogja, akkor lelki (pszichikai, pszichologiai) ténnyé változtatta át azt, ami azelőtt csak ideologiai tény volt.
Olyan
[76] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 hogy – ha betölti a proletáriró,
akkor elvégzi a [majd:]1 hogy – ha betölti a proletáriró és müvész,
akkor elvégzi a [végül: főszöveg]3
[77] [Utólagos csere] [Előbb:]1 bár nem „tárja [végül: főszöveg]2
[78] [Utólagos csere] [Előbb:]1 A tervezet szerkesztői, [végül:
főszöveg]2
[79] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 tökéletes a meghatározás,
[végül: főszöveg]1
[80] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 elsorolhatatlan, [végül:
főszöveg]1
[81] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ami nem föladata [végül: főszöveg]2
[82] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a gyémántcsiszolás, a [végül:
főszöveg]3
[83] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ki állitotta volna, hogy [végül:
főszöveg]2
[84] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hiszen „egyes, [végül: főszöveg]1
[85] [Utólagos csere] [Előbb:]1 nincsen, „bemutatni” [végül:
főszöveg]1
[86] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 tehát [végül: főszöveg]1
[87] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a proletárirónak mégiscsak
megvan az [végül: főszöveg]1
[88] [Utólagos csere] [Előbb:]1 lehetetlen föladata, hogy [végül:
főszöveg]2
[89] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 jelenségeket” mutasson, [majd:]1
jelenségeket” „mutasson be”, „csak” még [végül: főszöveg]2
[90] [Utólagos csere] [Előbb:]1 e kitünő [végül: főszöveg]3
[91] [Utólagos csere] [Előbb:]1 mig a világszemlélet sokféle.
Herczeg [végül: főszöveg]3
[92] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 – a Mécs Lászlóé, a Babitsé.
[majd:]1 – a Mécs Lászlóé,
a Babitsé, [végül: főszöveg]3
[93] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Ezzel szemben csakis [végül:
főszöveg]3
[94] [Utólagos csere] [Előbb:]1 proletár, de mégsem proletáriró,
[végül: főszöveg]1
[95] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 marxista. Marxista az, aki egyénileg
azt irja és [majd:]1 marxista. Marxista az, aki egyénileg azt
gondolja el és irja, [majd:]1 marxista. Marxista az, aki egyénileg
azt gondolja el és irja tudatosan, aminek
[majd:]1 marxista. Marxista az, aki egyénileg azt gondolja el és
irja tudatosan, aminek [végül: főszöveg]3
[96] [Utólagos csere] [Előbb:]1 rákényszeriti.
A marxista nem más, végső fokon, mint a történelmi proletáriátus egésze
kicsiben. Az [végül: főszöveg]3
[97] [Utólagos csere] [Előbb:]1 osztálytudatos egyén [végül:
főszöveg]3
[98] [Utólagos csere] [Előbb:]1 lehet föltárni, de rá kell mutatnom
[végül: főszöveg]3
[99] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 módszer. Csak nem a mechanikus
materializmusra, vagy a dialektikus, illetve a metafizikai materializmusra
gondolnak? [új sorban:] A [majd:]3 módszer. Csak nem a mechanikus
materializmusra, vagy a dialektikus, illetve a metafizikai idealizmusra
gondolnak? [új sorban:] A [végül: főszöveg]3
[100] [Utólagos csere] [Előbb:]1 az
egyéneket, az [végül: főszöveg]3
[101] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fölfogás
(!) elismerte [végül: főszöveg]3
[102] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 vari [végül: főszöveg]1
[103] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 szólam, [végül: főszöveg]1
[104] [Utólagos csere] [Előbb:]1 fölfogás; mi a materiális valóság reális létezése; 3. mi [végül: főszöveg]1
[105] [Utólagos csere] [Előbb:]1 5. mi az, hogy elismerte és nem fel? A [végül: főszöveg]3
[106] [Utólagos csere] [Előbb:]1 szerkesztői különben állandóan
[végül: főszöveg]3
[107] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 még ugy olvastam, hogy a legfontosabb föladat e módszer elsajátitásáért való harc, most [majd:]3
még azt olvastam, hogy a legfontosabb
föladat e módszer elsajátitásáért
való harc, most [végül: főszöveg]3
[108] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Hát hogy akarnak [végül: főszöveg]3
[109] [Utólagos csere] [Előbb:]1 materializmus tehát az [végül:
főszöveg]3
[110] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a módszer, [végül: főszöveg]1
[111] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 mert a módszerük dialektikus
materializmus. [majd:]1 mert a szemléletük a dialektikus
materializmus. [végül: főszöveg]1
[112] [Utólagos csere] [Előbb:]1 szemlélődő módszerük. Ezért a
[végül: főszöveg]3
[113] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a valóságot [végül: főszöveg]1
[114] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 lehet szó kifejteni –
mint ők próbálgatják – olyan módszert [végül: főszöveg]1
[115] [Utólagos csere] [Előbb:]1 minden
kérdés föltételévé [végül: főszöveg]3
[116] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 „proletárirókat”, akik
müvei [végül: főszöveg]3
[117] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 szerve [végül: főszöveg]1
[118] [Utólagos csere] [Előbb:]1 amely véglegesen lefektette [végül:
főszöveg]2
[119] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 alapokat. Véglegesen! Ez [majd:]3
alapokat. Ez [végül: főszöveg]3
[120] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 m [végül: főszöveg]1
[121] [Utólagos csere] [Előbb:]1 vall. Ez a szövetség [végül:
főszöveg]3
[122] [Utólagos csere] [Előbb:]1 1926-tól! Hogy [végül: főszöveg]3
[123] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 öt évnyi, krimi nyaralásokkal
váltakozó tisztulás [majd:]3 öt évnyi, (krimi nyaralásokkal
váltakozó) tisztulás [végül:]3 öt évnyi, tisztulás [javításunk:] öt
évnyi tisztulás
[124] [Utólagos csere] [Előbb:]1 proletárirodalom egyik legerősebb,
[végül: főszöveg]2
[125] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 a tervezet. Kik [majd:]3 a tervezet, anélkül, hogy másikról
szólana. Kik [végül: főszöveg]3
[126] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 tiszták”. Noha – ezt is a tervezetből veszem – közösen
szerkesztett lapjuknak főhibája „a kritikai irányitás majdnem teljes hiánya”.
Ezen a kitételen csodálkozom, mert ezt leszámitva minden sorban hasra vágódnak
egymás képzelt történelmi nagysága előtt. [új sorban:] Külön [majd:]3
tiszták”. Noha – ezt is a tervezetből
veszem – közösen szerkesztett lapjuknak főhibája „a kritikai irányitás majdnem
teljes hiánya”. Ezen a kitételen csodálkozom, mert ezt leszámitva minden sorban
hasra vágódnak egymás képzelt történelmi nagysága előtt. [új sorban:] Külön
[végül: főszöveg]3
[127] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Nagy
Lajost, Pákozdyt, Gereblyést meg
[végül:]3 Nagy Lajost, meg
[javításunk:] Nagy Lajost meg
[128] [Utólagos csere] [Előbb:]1 legfejlettebb” (mint ők!) s [végül:
főszöveg]3
[129] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 proletárirók [végül:
főszöveg]1
[130] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ki? Ember Ervinről azt irják, hogy „kérődzik”!
Ők persze nem kérődzenek, ők, [végül:
főszöveg]3
[131] [A forrásban:] a gyárákban, a
[132] [Utólagos csere] [Előbb:]1 levegőben, az irodában, az
őserdőben, a [végül: főszöveg]1
[133] [Utólagos csere] [Előbb:]1 örmények, vogulok, [végül:]3
örmények, üzbégek vogulok, [javításunk:] örmények, üzbégek, vogulok,
[134] [Utólagos csere] [Előbb:]1 de
ugy, [végül: főszöveg]1
[135] [Utólagos csere] [Előbb:]1 megvilágitván
a tárgyat ott is, ahol a visszavert sugár nélkül a lámpa fénye mellett is
árnyékban maradt volna. [végül: főszöveg]3
[136] [Utólagos csere] [Előbb:]1 csoportjának 1931. ápr. 8-án megtartott
[végül: főszöveg]2
[137] [Utólagos csere] [Előbb:]1 vagyok, noha e plattformtervezet
röviden fasisztának nevez. [új sorban:] Az [végül: főszöveg]2
[138] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[139] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 önö [végül: főszöveg]1
[140] [Utólagos csere] [Előbb:]1 olvasóm valamilyen képet [végül:
főszöveg]2
[141] [Utólagos csere] [Előbb:]1 mégpedig szószerinti [végül:
főszöveg]3
[142] [Többszavas azonnali csere] kapitalizmus „harmadik” periódusának [végül:]1 kapitalizmus „harmadik” periódusának” [javításunk:]
kapitalizmus „harmadik periódusának”
[143] [A töredékes forrásban:] és müvésze tek sivár
[144] [Utólagos csere] [Előbb:]1 feszegetésétől (!) való [végül:
főszöveg]3
[145] [Utólagos csere] [Előbb:]1 beteges irtózása (!), a [végül: főszöveg]3
[146] [Utólagos csere] [Előbb:]1 nem látása (!), erótikába, [végül:
főszöveg]3
[147] [Utólagos csere] [Előbb:]1 uralomra jutása (!), formailag
[végül: főszöveg]3
[148] [Utólagos csere] [Előbb:]1 mechanikus (!) utánkérődzése.”
[végül: főszöveg]3
[149] [Utólagos csere] [Előbb:]1 megdöbbentő (!) csökkenése [végül:
főszöveg]3
[150] [Utólagos csere] [Előbb:]1 átvétele után [végül: főszöveg]3
[151] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 „A proletárirodalomnak a
valóság teljes bonyolultságát kell feltárnia müvészi [végül: főszöveg]1
[152] [A forrásban:] határozza mag.” 9.
[153] [Utólagos csere] [Előbb:]1 dialektikus
módszer [végül: főszöveg]1
[154] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ebből [végül: főszöveg]1
[155] [Többszavas azonnali csere] intervenciós háboru” előkészitését. [végül:]1 intervenciós
háboru” előkészitését.”
[javításunk:] intervenciós háboru
előkészitését.”
[156] [Utólagos csere] [Előbb:]1 üres szólam, amit minden ifjumunkás
jólismer. Ki [végül: főszöveg]3
[157] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 az is, [végül: főszöveg]1
[158] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[159] [Utólagos csere] [Előbb:]1 2. E pont szerint a tervezet [végül:
főszöveg]2
[160] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a felépitményből [végül: főszöveg]1
[161] [Utólagos csere] [Előbb:]1 filozófiát. Polgári „kulturáról”,
[végül: főszöveg]3
[162] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 müvészetről a [majd:]1
müvészetről szól azonban és [végül: főszöveg]2
[163] [Utólagos csere] [Előbb:]1 látom, burzsoát kell [végül:
főszöveg]3
[164] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 azonban nem [végül: főszöveg]1
[165] [A gépiratból a
3., a 4. és az 5. lap hiányzik.]
[166] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 mintha szerinte nem [majd:]2
mintha eszerint nem [végül: főszöveg]3
[167] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[168] [Utólagos csere] [Előbb:]1 nem veszik észre [végül: főszöveg]3
[169] [Utólagos csere] [Előbb:]1 utat”. Vagy a burzsoázia nem veszi
észre, illetve [végül: főszöveg]3
[170] [Utólagos csere] [Előbb:]1 venni a proletáriátus kivezető
utját? Hát [végül: főszöveg]3
[171] [Utólagos csere] [Előbb:]1 kispolgári. Mert hiszen reakciós
„áramlatok” [végül: főszöveg]2
[172] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 az osztélyharc
[javításunk:] az osztályharc [végül: főszöveg]1
[173] [A kijelölés kezdete]
[174] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a forma [végül: főszöveg]3
[175] [Utólagos csere] [Előbb:]1 lelki tevékenység, márpedig a lélek
mozgása nem mechanikus, ha minden mozgás dialektikus. A [végül: főszöveg]2
[176] [Utólagos csere] [Előbb:]1 lehet mechanikus és [végül:
főszöveg]1
[177] [A kijelölés vége]
[178] [Egyszavas azonnali cserék] [Előbb:]1 szorul ü [majd:]1
szorul. [végül: főszöveg]1
[179] [Utólagos csere] [Előbb:]1 szorul megállapitásuk. Külön [végül:
főszöveg]3
[180] [Utólagos csere] [Előbb:]1 volna nézniök a [végül: főszöveg]2
[181] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a brosürákban megtalálható. Másrészt
[végül:]1 a brosürákban is olvasható. Másrészt [javításunk:] a
brosúrákban is olvasható. Másrészt
[182] [Utólagos csere] [Előbb:]1 konkréten megvizsgálnia [végül:
főszöveg]2
[183] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy a tömegek [végül: főszöveg]1
[184] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a megdöbbentő csökkenése”? [végül:
főszöveg]2
[185] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy erre majdnem félévre hirdették
[végül: főszöveg]3
[186] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 Ez [végül: főszöveg]1
[187] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 v [végül: főszöveg]1
[188] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ismételh [végül: főszöveg]1
[189] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 osztályharccal”. T [majd:]1 osztályharccal”.
De persze, beismerni nagy [végül: főszöveg]2
[190] [Utólagos csere] [Előbb:]1 szégyen volna továbbá, hogy [végül:
főszöveg]2
[191] [Utólagos csere] [Előbb:]1 különben Hidas Antalt [végül:
főszöveg]2
[192] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 idézik, a [majd:]1
idézik, tehát olyan valakit, [végül: főszöveg]2
[193] [A kérdőjellel megjelölt szövegrész kezdete]
[194] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 m [végül: főszöveg]1
[195] [A kérdőjellel megjelölt szövegrész vége]
[196] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy a proletárkultura kérdése nem
elméleti, hanem gyakorlati kérdés! Hiszen a proletáriátus osztályharc közben szerzi
kulturáját! Nem [végül: főszöveg]3
[197] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 közepette. Azonkivül már a hatalom
átvétele után sem proletár többé a munkás, hiszen a proletár „csak [majd:]1
közepette. Azonkivül már a hatalom átvétele után sem proletár többé a munkás,
hiszen a proletárok „csak addig élnek, mig munkához jutnak és csak addig jutnak
munkához, mig munkájuk szaporitja a tőkét”, a proletárok magukat [majd:]1
közepette. Azonkivül már a hatalom átvétele után sem proletár többé a munkás,
hiszen a proletárok „csak addig élnek, mig munkához jutnak és csak addig jutnak
munkához, mig munkájuk szaporitja a tőkét”, a proletárok „magukat darabszám
eladni kényszerülő munkások”, ha ez megszünik, munkások ugyan, de nem
proletárok. A [végül: főszöveg]2
[198] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a tételt. Nekünk, [végül: főszöveg]2
[199] [Utólagos csere] [Előbb:]1 magyarországi proletároknak például
[végül: főszöveg]2
[200] [Utólagos csere] [Előbb:]1 szólva. A proletárkultura
kialakulásának [végül: főszöveg]3
[201] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy egybeesik az osztályharccal.
Megemlitem [végül: főszöveg]3
[202] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ő [végül: főszöveg]1
[203] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[204] [A kijelölés kezdete]
[205] [A kétszeres kijelölés kezdete]
[206] [A kétszeres kijelölés vége]
[207] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 hogy a proletárirodalom és müvészet
nem lehet más, mint a történelmi betöltése annak, ami meghatározza és
megfelelője annak, ami a föltétele. Meghatározza tárgya és eszköze. Tárgya az
adott kapitalizmus adott osztályharci valósága, eszköze pedig – mint általában
minden korok müvészi eszköze – a tudattevékenység ritmusossága. A kapitalizmus
valósága az iró fejében a marxizmus ideologiája, amely alapjában véve fogalmi,
mig a ritmusos tudattevékenység szemléleti. A marxizmus dialektikus, mert a
valóságos történésnek meg a valóságos történést előidéző ellentéteknek a
fölismerése. Mármost [majd:]2 hogy a proletárirodalom és müvészet
nem lehet más, mint a történelmi betöltése annak, ami meghatározza és a
történelmi megfelelője annak, ami a föltétele. Meghatározza tárgya és eszköze.
Tárgya az adott kapitalizmus adott osztályharci valósága, eszköze pedig – mint
általában minden korok müvészi eszköze – a tudattevékenység ritmusossága. A
kapitalizmus valósága az iró fejében a marxizmus ideologiája, amely alapjában
véve fogalmi, mig a ritmusos tudattevékenység szemléleti. A marxizmus
dialektikus, mert a valóságos történésnek meg a valóságos történést előidéző
ellentéteknek a fölismerése. Mármost [végül: főszöveg]3
[208] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a valóság, ami [végül: főszöveg]2
[209] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 ami fogalmilag ellentét, az
szemléletileg ritmus. Apály-dagály ellentétek, ellentétük az önmagában is ellentétes
dagály-apály: ha ilyen sort folytatólagosan veszünk, ritmust [majd:]1
ami fogalmilag ellentét, az szemléletileg ritmus. Apály-dagály ellentétek,
ellentétük az önmagában is ellentétes dagály-apály: ha ilyen sort
folytatólagosan veszünk, akkor a szemlélet számára ritmust kapunk. Állapitsuk
[végül: főszöveg]2
[210] [A kijelölés vége]
[211] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 bonyolultságát”. – Kitérek arra is,
hogy miután a „teljes bonyolultságot” tette a proletárirók feladatává a
tervezet, odaér, hogy meghatározza, mi nem [majd:]1 bonyolultságát”.
– Kitérek arra is, hogy miután a „teljes bonyolultságot” tette a proletárirók
feladatává a tervezet, odaér, hogy meghatározza, mi nem föladata a proletárirónak. „A proletárirónak nem föladata –
ugymond – hogy csak egyes, elszigetelt jelenséget mutasson be”. Igy persze nem
kimeritő a meghatározás, de nem is lehet az [majd:]1
bonyolultságát”. – Kitérek arra is, hogy miután a „teljes bonyolultságot” tette
a proletárirók feladatává a tervezet, odaér, hogy meghatározza, mi nem föladata a proletárirónak. „A
proletárirónak nem föladata – ugymond – hogy csak egyes, elszigetelt jelenséget
mutasson be”. Igy persze nem kimeritő a meghatározás, de nem is lehet kimeritő,
mert hiszen elsorolhatatlan mindaz, ami nem
föladata a [új sorban:] 8. [végül: főszöveg]2
[212] [Utólagos csere] [Előbb:]1 iró világszemlélete határozza
[végül: főszöveg]2
[213] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 szubjektivista-relativistá
[végül: főszöveg]1
[214] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 A [végül: főszöveg]1
[215] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 nem [végül: főszöveg]1
[216] [Utólagos csere] [Előbb:]1 valóság, szabatosan: a [végül: főszöveg]1
[217] [Utólagos csere] [Előbb:]1 Babitsé [új sorban:] 9. [végül:
főszöveg]1
[218] [Utólagos csere] [Előbb:]1 már elsajátitotta, még pedig jobban
sajátitotta el, mint a tervezet szerkesztői. Különben [végül: főszöveg]2
[219] [A kijelölés kezdete]
[220] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 kicsiben, [végül: főszöveg]1
[221] [Utólagos csere] [Előbb:]1 marxista, a nem osztálytudatos proletáregyén
pedig csak egyike ama szálaknak, amelyekből [végül: főszöveg]2
[222] [Utólagos csere] [Előbb:]1 amelyekből a szövet egészét a
történelem szövőgépe szőtte és szövi. Mint [végül: főszöveg]2
[223] [A forrásban:] csak mértekben különbözik
[224] [A kijelölés vége]
[225] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 c [végül: főszöveg]1
[226] [Utólagos csere] [Előbb:]1 valló nyelvbotlás. Rá [végül:
főszöveg]2
[227] [Utólagos csere] [Előbb:]1 módszer, de a tökéletesen, [végül:
főszöveg]1
[228] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a teljes bonyolultságot tette
[végül: főszöveg]1
[229] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 megállapitani a tervezet,
hogy a végcél irányában befolyásol az irodalom KONR [végül: főszöveg]1
[230] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[231] [Utólagos csere] [Előbb:]1 dolognak, az irodalomnak a [végül:
főszöveg]1
[232] [Utólagos csere] [Előbb:]1 hogy az idézetüket [végül: főszöveg]2
[233] [Bonyolult csere] [Előbb:]1 ellátni. A proletári [majd:]1
ellátni. Nos, a [végül: főszöveg]2
[234] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1 rámutatni a társadalomra [végül: főszöveg]1
[235] [Utólagos csere] [Előbb:]1 történelemmé
mozgatják.” Megjegyzem, [végül: főszöveg]2
[236] [Utólagos csere] [Előbb:]1 de sajnos, nem [végül: főszöveg]2
[237] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 azt, amiről szó van? c) [végül:
főszöveg]1
[238] [Utólagos csere] [Előbb:]1 jelent ez „a [végül: főszöveg]2
[239] [Utólagos csere] [Előbb:]1 miért elismerte és [végül: főszöveg]2
[240] [A forrásban:] állandóan elismerésről.szólnak. [új sorban:] 12.
[241] [Utólagos csere] [Előbb:]1 előbb a szintén legfontosabb [végül:
főszöveg]1
[242] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 föladat volt e [majd:]1 föladat volt e [végül: főszöveg]2
[243] [A forrásban:] módszer elsajátitásáést való
[244] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 valamit [végül: főszöveg]1
[245] [Utólagos csere] [Előbb:]1 még nincsen kidolgozva? A [végül:
főszöveg]1
[246] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 az [végül: főszöveg]1
[247] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a dialektikus materializmus [végül:
főszöveg]2
[248] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 sajátita [végül: főszöveg]1
[249] [Utólagos csere] [Előbb:]1 plattformtervezet elkövetőit! [új
sorban:] Eddig [végül: főszöveg]2
[250] [A forrásban:] Fölsorol „prletárirókat”, akinek müvei
[251] [Utólagos csere] [Előbb:]1 miért proletárirók, annak [végül:
főszöveg]1
[252] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 hi [végül: főszöveg]1
[253] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ki fogják [végül:
főszöveg]1
[254] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[255] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a tervezet „marxizmusát”
„kidolgozták”. Fő [végül: főszöveg]1
[256] [Utólagos cserék] [Előbb:]1 szóló fejezetből tünik [majd:]1
szóló fejezet „tájékozatlanságából” tünik [végül: főszöveg]2
[257] [A forrásban:] Lajost megsem emlitik,
[258] [Utólagos csere] [Előbb:]1 véghezvivői? Ők, igen [végül:]2
véghezvivői? Ha oly tiszták Ők, igen [javításunk:] véghezvivői? Ha oly tiszták
ők, igen
[259] [A forrásban:] ahol halászok,vvadászok, parasztok,
[260] [A forrásban:] pékek, lakaotosok, esztergályosok,
[261] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tunguzok, lappok, [végül: főszöveg]1
[262] [A forrásban:] ázsiaiak, ameriakaiak, – mind,
[263] [Utólagos csere] [Előbb:]1 ők, azon [végül: főszöveg]2
[264] [Utólagos csere] [Előbb:]1 „irók” ilyen plattformtervezettel lépnek [végül: főszöveg]2