Tanulmányok és cikkek,
1930–1937
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
[75]
[Napjaink munkásmozgalma...] [1]
Hogy világosabban szóljunk, vessünk egy pillantást a
sajtóra. Sajtószabadsága a munkásságnak mindaddig van, ameddig sajtóra pénze
nincsen: amig tehát a polgárság hatalmát dologi burok fedi. A munkásságnak
addig biztosittatik jogilag is a szabadsága, amig a szabadságának
megvalósitásához szükséges[1]
eszközök[2]
és föltételek hiányoznak. Bármilyen formában teremtsen is a munkásság magának
ilyen eszközöket és föltételeket, a hatalmi kérdésről a dologi burok[3]
lehámlik és fegyveres erejü tilalom szegül szembe a munkásság felszabadulási
mozgalmával. Ismételjük tehát: a termelő erők amily mértékben alapját alkotják
a tőkés termelésnek, ugyanoly mértékben alapjai szocialista termelésnek is:
ahol a termelő erők kezdetleges kapitalizmus szükségszerüségét jelentik a
feudálizmussal szemben, ott kezdetleges szocializmusnak a lehetősége is jelen
van a kapitalizmussal szemben; ahol pedig fejlett kapitalizmus van a termelő
erők alapján, ott fejlett szocializmus lehetséges ugyanazon termelő erők
alapján. Tehát nyilvánvalóan a hatalom kérdése mered elénk, amit a termelő
erőknek semmiféle különleges magyarázatával eltüntetni nem lehet.
Már most, hogy tovább menjünk, idézzük a társadalomnak
a történelmi materializmusból ismeretes tagozódását:
1. Az eszmék kiinduló pontjai az egyének.
2. Az egyének társadalmilag vannak föltételezve,
meghatározva.
3. A társadalom gazdaságilag van megalapozva.
4. A gazdasági alap adva van az emberi munka termelő
erejének (a technikának) és a tőle föltételezett[4]
termelési viszonyoknak a fejlettségével.
5. A gazdasági alapon emelkedik minden társadalmi,
politikai és szellemi fölépitmény.
6. A termelési viszonyok jogilag tulajdon-, társadalmilag
osztályviszonyok.
7. A gazdasági alap változásával az egész tenger
fölépitmény lassabban vagy gyorsabban átalakul.
8. Mindezek: egyén[5]
és társadalom, termelő erők és termelési viszonyok, alap és fölépitmény
egymással kölcsönhatásban állanak.
A teljesség kedvéért e felosztáshoz hozzá kell
tennünk, hogy az emberi társadalom természeti föltételek közepette él és hogy
az emberi munka termelő ereje (a technika) nem a társadalom belső tagozódásai
közötti viszony, hanem a társadalomnak a[6]
környező természethez való viszonya. Igy például a gép, a termelő eszköz a
társadalom és[7]
a természet közötti viszony[8]
megtestesülése, amely tőkeként csak akkor jelentkezik, ha kevesek tulajdonában
van, vagyis ha a természet és a társadalom között lévő, a társadalomra nézve kedvező
viszonyt az uralkodó osztály a maga számára gyümölcseiben kisajátitja. Igy[9]
válik az uralkodó osztály nemcsak az elnyomott osztályok, hanem egyben a
természet kizárólagos urává.
A közlés alapja:
Gépirat,
1 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/53, idegen kéz tételszámozásában: 14.
1.
réteg: írógép; 2. réteg: kézírás.
Aláíratlan.
[76]
[Napjaink munkásmozgalma...] [2]
Napjaink
munkásmozgalma
gyakorlatilag vet elébünk, szocialisták elé, olyan elméleti
kérdéseket, amelyek a polgárság gondolkodóit is foglalkoztatták ugyan, de
inkább csak azért, hogy e gondolkodók foglalkozásra találjanak, semmint a
kérdések jelentősége miatt. E kérdések közé tartozik a müvészeté, különösen az irott müvészeté, amelynek[10]
fontosságát a kapitalizmust ostromló munkásság történelmi helyzete és
gyakorlata támasztja alá. Mert miről van szó? A termelési[11]
viszonyoknak, tehát a társadalom alapjának a megváltoztatásáról. A termelési viszonyok
személyek közötti, osztályok közötti vonatkozások, amelyek szembekerülvén akár
csak részlegesen is a termelő erőkkel, sokkal inkább a hatalmi és sokkal
kevésbé a gazdasági jelleg kérdését öltik magukra. Ezt látjuk az
imperializmusban, a fasizmusban és a munkásság fegyveres harcaiban egyaránt.
Mert mig egyfelől a polgárság gazdasági csoportjainak az egész társadalomra
vonatkozó célkitüzései vannak, addig másfelől a munkásság politikai
élcsapatának a célkitüzése az egész társadalomra vonatkozólag gazdasági
természetü. És a munkásság mozgalma éppen azért politikai, mert célkitüzése a
gazdaságnak, a termelési viszonyoknak a megváltoztatása. Ebben a küzdelemben az
u.n. gazdasági harcok, sztrájkok stb is csak ugy jönnek számitásba az egész
munkásság szempontjából, amennyiben politikai jelentőségre tesznek szert. Tehát
vagy ugy, hogy nagy méretüek, vagy ugy, hogy kis méretüek ugyan, de a benne
részvevő munkások számára harci iskola szerepét teljesitik. Mert a hatalom
kérdéséről van szó, amit az is mutat, hogy a fennálló termelési viszonyokhoz
olyan mértékben ragaszkodik a polgárság, amilyen mértékben hatalmának alapjául
szolgálnak és hatalmához anyagi erőt szolgáltatnak. Amikor a tőkés termelés
belső ellenmondásai folytán a termelési viszonyok, a polgárság hatalmának
alapjai megrendülnek, a polgárság fegyveresen kiáll, hogy hatalmát
megvédelmezze és továbbra is fönntartsa (fasizmus), még ha a termelési
viszonyok dologiságba burkolt jellegén erőszakot kell is elkövetnie. Eszerint a
termelési viszonyok abban a pillanatban, amelyben a termelő erők tőlük
különválnak, hogy vélük szembekerüljenek, nyilt hatalmi kérdéssé változnak át.
Hozzá kell tennünk, hogy hatalmi kérdésről forog akkor is a szó, amikor a
termelő erők a polgári termelési viszonyokkal még összeillenek, ekkor azonban a
hatalmi kérdést még dologi burok födi. Azokkal a termelő erőkkel, amelyekre a[12]
polgári termelési viszonyok támaszkodnak, lehet szocialista módon is termelni,
noha az mindaddig nem szükségszerü, amig a termelő erők a termelési viszonyokkal
nyiltan szembe[13]
nem kerülnek. A történelmi lehetőségnek és a[14]
történelmi szükségszerüségnek ellentétéről és ugyanakkor az egységéről
beszélünk itt.[15]
Mindez magában foglalja, hogy a szocialista termelést nem a kapitalizmus
összeomlásától, hanem a proletáriátus hatalmától kell elvárnunk.
Hogy
világosabban szóljunk, vessünk egy pillantást a sajtóra. Sajtószabadsága a
munkásságnak van mindaddig, amig sajtóra pénze nincsen: amig tehát a polgárság
hatalmát dologi burok födi. A munkásságnak addig biztosittatik jogilag is a
szabadsága, amig a szabadságának megvalósitásához szükséges eszközök és
feltételek hiányoznak. Bármilyen formában teremtsen is magának a munkásság
ilyen eszközöket és feltételeket, a hatalmi kérdésről a dologi burok lehámlik
és fegyveres erejü tilalom szegül szembe a munkásság felszabadulási
mozgalmával. Ismételjük: a termelő erők amily mértékben alapját alkotják a
tőkés termelésnek, ugyanoly mértékben alapjai a szocialista termelésnek is: ahol
a termelőerők kezdetleges kapitalizmus szükségszerüségét[16]
jelentik a feudálizmussal szemben, ott kezdetleges szocializmusnak a lehetősége[17]
is jelen van a kapitalizmussal szemben; ahol pedig fejlett kapitalizmus van a
termelőerők alapján, ott fejlett szocializmus lehetséges ugyanazon termelő erők
alapján. Tehát nyilvánvalóan a hatalom kérdése mered elénk, amit a termelő
erőknek semmiféle különleges magyarázatával eltüntetni nem lehet.
A történelmi materializmus tanitásaiból tudjuk,[18]
hogy az eszmék egyének eszméinek látszanak egyfelől, másfelől azonban az egyén
társadalmilag van föltételezve, meghatározva, a[19]
társadalom pedig gazdaságilag megalapozott. A gazdasági alap, amelyen minden
társadalmi, politikai[20]
és szellemi fölépitmény emelkedik, az emberi munka termelő erejének, a
technikának és[21]
a tőle[22]
föltételezett, vele meghatározott jogilag[23]
tulajdon-, társadalmilag osztályviszonyokként jelentkező termelési viszonyoknak
a fejlődésével adva van. „A gazdasági alap változásával az egész tenger
fölépitmény lassabban vagy gyorsabban átalakul.” Most azonban éppen a gazdasági
alapnak a megváltoztatásáról van[24]
szó, aminthogy[25]
„a feladat nem abban áll, hogy a világot értelmezzük, hanem abban, hogy
megváltoztassuk.”
A történelmi materializmus tanitásaiból[26]
ismerjük a következő gondolatsort:
1. Az eszmék kiindulópontjai az egyének.
2. Az egyének társadalmilag vannak föltételezve,
meghatározva.
3. A társadalom gazdaságilag van megalapozva.
4. A gazdasági alapon emelkedik minden társadalmi,
politikai és szellemi fölépitmény.
5. A gazdasági alap adva van az emberi munka termelő
erejének (a technikának), valamint a tőle meghatározott termelési viszonyok
fejlettségével.
6. A termelési viszonyok jogilag tulajdon-,
társadalmilag osztályviszonyokként jelentkeznek.
7. A gazdasági alap változásával az egész tenger
fölépitmény lassabban vagy gyorsabban átalakul.
A közlés alapja:
Gépirat,
2 f.
PIM
Kézirattár, JA 1087/53.
Aláíratlan.
[1] [Utólagos csere] [Előbb:]1 szabadságának
megváltoztatásához szükséges [végül: főszöveg]1
[2] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 ér
[végül: főszöveg]1
[3] [Utólagos csere] [Előbb:]1 a burok [végül:
főszöveg]1
[4] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 me
[végül: főszöveg]1
[5] [A forrásban:] 8. Minedezek: egyén
[6] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1 és a
természet- [végül: főszöveg]1
[7] [A forrásban:] a társadalom- és
[8] [A forrásban:] természet közzötti viszony
[9] [A töredékes forrásban:] gyümölcseiben kisajátit ja.
Igy
[10] [Utólagos csere] [Előbb:]1 tartozik a
müvészeté, különösen az irott müvészeté, amelynek [végül: főszöveg]2
[11] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
termelő [végül: főszöveg]1
[12] [Utólagos csere] [Előbb:]1 erőkkel,
amelyek a [végül: főszöveg]1
[13] [A forrásban:] viszonyokkal yniltan szembe
[14] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:]1
egyben [végül: főszöveg]1
[15] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:]1
egységéről beszélünk. [végül:]1 egységéről beszélünk.itt.
[javításunk:] egységéről beszélünk itt.
[16] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] szüksége [végül:]
szükségszrüségét [javításunk:] szükségszerüségét
[17] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] j [végül:
főszöveg]
[18] [A forrásban:] materializmus tanitásaibó tudjuk,
[19] [A töredékes forrásban:] föltételezve, meghatározva a
[20] [A töredékes forrásban:] minden társadalmi politikai
[21] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] a fejlettségével
adva van [végül: főszöveg]
[22] [A forrásban:] és at tőle
[23] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] termelési
viszonyok [végül: főszöveg]
[24] [A forrásban:] alapnak amegváltoztatásáról van
[25] [Egyszavas azonnali csere] [Előbb:] „minthogy [végül:
főszöveg]
[26] [Többszavas azonnali csere] [Előbb:] történelmi
materializmusból [végül: főszöveg]